Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-332

382. országos ülés 1912 január 23-án, kedden. 297 séges volna, és épen azért az illető érdekképvise­letek igen sok panaszszal járulnak a nyilvánosság elé. Azt pedig egyenesen diffikultálmink kell, hogy a kisiparnak gépekkel való ellátását, köz­műhelyek felállitását majdnem teljesen megszün­tette a kormány, holott láttuk, hogy e téren a kis­ipar javára milyen szép előrehaladás történt a koaliczió idején. Hasonlóképen a földmives, vagyis kisgazda­osztály szempontjából a néppárt részéről köve­teltük, hogy a mezőgazdasági szakoktatás minél intenzivebbé és praktikusabbá tétessék, mert a mostani közép- és alsófoku gazdasági szakoktatás nem felel meg földmivesnépünk igényeinek. Egy gyakorlati irány meghonosítása szükséges itt, követeljük és kérjük, sürgetjük, hogy a mező­gazdasági szabad szakoktatás érdekében a kor­mány azt erkölcsi, ha kell, anyagi eszközökkel is támogassa, mert az a sokat hangoztatott több­termelés csak ugy válik lehetségessé, hogy ha a kormány az iskolából kikerülő gazdákat hatható­san támogatja a tekintetben, hogy tanulmányai­kat, technikai készültségüket és tudásukat to­vább fejleszthessék. Természetesnek tartjuk épen a gazdák és a kisgazdák szempontjából a vámvédelemnek a fentartását. És mivel a kormány e téren, ugy lát­szik, nem áll a régi kormányok álláspontján, már most felemeljük a szavunkat, hogy a kisgazda­osztálynak érdekében a mezőgazdasági vámok fentartassanak. Követeljük az adómentes lét­minimumot. Szeretnők, ha a költségvetésben a munka­párt nagyobb összegeket vett volna föl a raktári szövetkezetek létesítésére és g,z értékesítés fej­lesztésére, erre szolgáló intézményeknek minél hatékonyabban való felkarolása által, különösen egy téren, és ez az, hogy az országban még nagyon szórványosan lévő termelési szövetkeze­tek eszméjét a kormány karolja fel, mert ez a gazdasági versenyben a legalkalmasabb mód arra nézve, hogy a gazdaosztály a fogyasztók igé­nyeit kielégítse és a maga terményeinek árát kellőképen szabályozhassa. A munkáskérdésben sem látjuk a kormány és többség politikáját olyannak, a mely ben­nünket bizalomra késztetne. Magyarországon a munkás-szakszervezetek még nem jutottak el odáig, hogy azok törvényesen jogilag elismert szervezetek volnának. Egyetlen kulturállamban sincs már az az állapot, hogy jogilag és a tör­vény szempontjából a munkásszervezetek ne vol­nának elismerve. Míg a munkaadó-szervezetek­nek szabad pénzt gyűjteni ellenállási alapra, az ő érdekeik szolgálatára s erről nyilvánosan el­számolni, addig a munkásság kénytelen a szabad szervezkedés formájához fordulni, mert szak­szervezeteiben gazdasági érdekeit nem szabad nyíltan szolgálnia. Ez szocziálpolitikai szempontból teljesen elmaradott álláspont s azért mi azt a kormányt, KÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. XIV. KÖTET. a mely ezen a téren változtatni ós javítani nem akar, bizalommal nem ruházhatjuk fel. Az állam szocziálpolitikai szempontból óriási hibát követ el akkor is, mikor a munkásbiztositó pénztárnál az ő saját alkalmazottaiért járó dijakat nem fizeti be. Furcsa dolog az, hogy a magyar állam­mal szemben a magyar törvényhozás által léte­sített munkásbiztositó hivatal a munkásokért járó járulékokat csak per utján tudja behajtani és most is a munkásbiztositó ez irányban több­rendbeli pert volt kénytelen megindítani a ma­gyar állam ellen. Micsoda példaadás ez a többi munkaadóra nézve a szocziális kötelességtelje­sítés szempontjából, hogy a magyar állam nem gondoskodik saját munkásairól annyira, hogy az értük járó biztosítási dijakat rendszeresen be­fizesse ? Többször felszólaltunk már itt e házban és ismételten szóvá tettük, hogy a gyermek- és az ifjú munkások állandóan nagy számban vannak a gyárakban, ugy hogy az egészsé­gükre, erkölcsükre, testi fejlődésükre, de az egész munkásosztály fizikai fejlődésére is a leg­nagyobb kárral van. Huszonhét évvel ezelőtt kötelezte volt már a magyar törvényhoz akkori kormányt, hogy állítsa össze azon ipar­ágak névsorát, a melyekben tizenhat éven aluli munkásokat nem lehet foglalkoztatni a gyárak­ban. Huszonhét év óta minden kormány adós maradt ezzel s épen ezért ma is száz és ezer számra vannak fejletlen és iskolaköteles gyer­mekek a gyárakban. Kérjük és követeljük azért, hogy ezen sürgősen változtasson és segítsen a kormány az által, hogy az ifjú munkásokra és a női munkásokra vonatkozólag törvényjavaslatot terjeszszen elő, a mely megfelel azon intencziók­nak, a melyeknek minden nyugati államban lévő munkásvédelmi törvény már eleget tett. Bizalmatlanok vagyunk, t. ház, a kormány iránt azért is, mert a közigazgatási tisztviselők nagy része még mindig nem a humánus, a modern kor igényeinek megfelelő szocziális ér­zékkel dolgozik odakint a közigazgatásban. Leg­utóbb is, épen a privigyei választókerületben, azt tapasztaltuk, hogy azok a közigazgatási tisztviselők azt hiszik, hogy ők arra valók, hogy állandó rémületben tartsák a népet, hogy csak ez által tudják a társadalmi békét és az állami rendet megóvni és lentartani. Ez a dolgok tel­jesen téves felfogása, mert nem a nép van azokért a tisztviselőkért, hanem az a tisztviselő van azért, hogy a népért dolgozzék. Bizalmatlanságunkat fokozza a curiai bírás­kodás alkalmával történt nagy jogsérelem, a mely az egyes pártokat, és különösen a nép­pártot is érte, a hol egy teljes igazságos ala­jiokon nyugvó peticziót adtunk be a privigyei mandátum dolgában és azok a jjolgárok jó­hiszeműen eskü alatti bizonyítással követelték a maguk igazát, és a helyett, hogy ezt meg­nyerték volna, 35.000 K erejéig birságoltat­tak meg. 38

Next

/
Oldalképek
Tartalom