Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.
Ülésnapok - 1910-331
274 331. országos ülés 1912 január 22-én, hétfőn. és magyar nemzet — megnyugvásul szolgál a pénzügyministernek az a kijelentése, hogy azontúl több költségre a kormány semmi kötelezettséget nem vállal. Elismerem, hogy semmi kötelezettséget nem vállal, ele létesit intézményeket, a melyeknek létesítéséből azok a további költekezések és igények okvetlenül elő fognak állani. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az egész dolgot pedig komplikálja a haditengerészetnek egy olyan fejlesztése, a melynek, megvallom, sem alapgondolatát, sem hadászati konczepezióját, sem indokoltságát, sem ennek folytán határát ma látni senki sem képes. Hoznak nekünk két Dreadnoughtot azzal az indokolással, hogy partjainkat a szabad tengeren is meg kell védenünk. Ugyan kérem, az a két Dreagnought akár nem is volna. Rosenberg Gyula: Kegy Dreadnought lett megszavazva. Gr. Apponyi Albert: Hát ha négy Dreadnought lett megszavazva vag}' akár hat Dreadnought, állitom, hogy a mennyiben nekünk tengerpartunkat szabad tengeren kell megvédenünk, ez körülbelül annyi, mintha egy sem volna. Mert ha tengeri hatalmak jönnek és 14—20 Dreadnought-ot tudnak ellenünk állítani — pedig ilyenekkel kell számolnunk — akkor ez az erőfeszítés semmiféle olyan stratégiai konczepeziót nem tár elénk, a melyben a legkisebb megnyugvást lehetne találni. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. Ellenmondások jobbfelcl.) Visszatérve arra a zavarra, a melyet a bécsi delegáczió idézett elő, legyen szabad erre nézve álláspontomat néhány szóval preczizirozni. Én nem tartom a közös hadügyministert annak a közjogi tényezőnek, a mely hivatva volna az organikus katonai törvényeket előkészíteni, létesíteni, benyújtani, képviselni. Ez a magyar kormánynak és az osztrák kormánynak a dolga. A hadügyminister itt másképen nem szerepel, mint egy elsőrendű szakértő minőségében, a ki azért, mert a hadsereg adminisztráczióját vezeti, legteljesebb tájékozottsággal bir a hadsereg szükségletei körül. S e mellett azon kicsit nehezen konstruálható közjogi beillesztés szerint, a melyben ő van, ki nem kerülhető, hogy az ő felfogása a törvényhozásnak egyik tényezőjére, melynek ö ministere, e, tekintetben is bizonyos befolyással ne bírjon. Én tehát közjogi jelentőséget annak nem tulajdonitok, ha a közös hadügyminister a kormány, a magyar kormánytól eltérő álláspontot foglal el a véderő tekintetében. De strucezmad ár-politikát kellene követni, ha ennek a ténynek nagy politikai jelentőségét be nem látnók, (Ugy van! balfelöl.) mert ez azt jelenti, hogy addig, a mig önök itt egy véderőreformot képviselnek, a melynek következményeit körülhatárolják bizonyos módon, maguk illesztik be — mert csak fel kell tételeznem, hogy a magyar kormány hozzájárulásával, illetőleg legalább is az ő utólagos felelősségvállalása mellett történt, tudom, hogy ezek | a dolgok, sajnos, igy is mennek, ezért nem is tudom okolni a jelenlegi kormányt, mert ez a régen megcsontosodott rendszer következménye — tehát utólagos belenyugvással megtörtént az, hogy beillesztetett az önök politikai szolidaritásába egy alkotmányos tényező, a mely képviseli, még pedig a király tanácsában képviseli azokat az irányzatokat, a melyek a jelenlegi véderőjavaslatnál sokkal messzebbmenő erőfeszítéseket szükségeseknek tartanak, és keresztül akarnak vinni. (Ugy van! balfelöl.) Ez annyit jelent, hogy ebben az egész konczepezióban, ebben a hajóban, mely a viharos tengeren himbálózik, már benne van a torpedó, csak nem robbant még fel. (Ugy van! balfelől.) Ha tisztán politikai, katonai, financziális szempontból tekintjük, ez a tény, hogy az ország elé azzal az igénynyel lépnek, hogy minden nemzeti igény félretételével a hadsereg megerősítéséről gondoskodjék az ország, egy olyan konezej>czióban, mely sem a maga fenmaradásának politikai biztositékát nem rejti magában, sem pedig érettnek, átgondoltnak, következményeiben kiszámíthatónak nem mondható, ez helyzetük tagadhatatlan gyengéje, a melyet, ha be nem vallanak is, kell, hogy érezzenek, elsősorban a t. kormány tagjai. Helyzetüknek egyetlen erőssége van és ez a törvényhatóságok nagy részének időközben történt állásfoglalása az obstrukczió ellen. (Halljuk! Halljnlc!) Én nem vitatkozom a törvényhatóságok megnyilatkozásának politikai és erkölcsi súlya felett. En megengedem, hogy az, nyom a latban nemcsak valamit, de sokat. Énelőttem is, de nem annyit, hogy előtte feltétlenül és rögtön meghajoljak, anélkül, hogy mérlegeljem, hogy minő alapokon jöttek azok létre. Justh Gyula: És milyen eszközökkel! Hock János: Egyhangúlag felirtak az önálló bank mellett! Akkor nem vették tekintetbe! Elnök (csenget): Csendet kérek, t. ház! Gr. Apponyi Albert: Én, t. képviselőház, ennek mérlegelésébe nem megyek bele, nincs is elég adatom rá, én ezeknek a törvényhatósági megnyilatkozások keletkezésének a kritikájába nem megyek bele, én csak érdemileg méltatom azt az állásfoglalást, a mely előttünk van. És akkor minden tisztelettel meg kell mondanom, hogy az az állásfoglalás és annak megindokolása, enyhén szólva, egy nagy és súlyos parlamenti helyzet megítélésében meglepő felületességet mutat. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Ezek a törvényhatósági megnyilatkozások még rá vannak vonva a régi, az azelőtti obstrukeziók sablonjára, mintha azok ellen irányultak volna. Mert a legritkább esetben, ámbár az is előfordult, nyilatkoztak a véderőreform mellett, hanem beszéltek a nemzet idejének elfecsérléséről, a hasznos, produktív munkának az obstrukció által való megakadályozásáról. (Zaj a jobboldalon.)
