Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-331

272 331. országos ülés 1912 január 22-én, hétfőn. (Élénk éljenzés a jobboldalon, helyeslés a baloldalon.) hanem ugy, hogy a vezércsillag legyen'* a nagy nemzeti érdek szolgálata, (Elénk éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) én az ilyen politikának erősítésére, ha a kormány minden ezzel szemben irányuló áskálódás ellenében sziláran megállja a helyét, az én támogatásomat meg nem vonom. (Élénk éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) Ezek után áttérek a belügyi helyzet ecsetelésére és ebben a feladat megállapításához az ellenzéki állással járó súlyos és nagy felelősségnek ugyanazzal a gondos mérlegelésével akarok hozzáfogni, melylyel azt az ország külpolitikai vonatkozásaiban megállapítani igyekeztem. (Halljuk ! Halljuk !) Ezt a helyzetet dominálja a véderő-reform. Már több mint félesztendeje, hogy ez a javaslat a t. kormány részéről a ház asztalára letétetett. Nagyon természetesen a t. kormány és jjártja sem várta azt, hogy azok, kik a véderő vei összekötött messzemenő nemzeti követelések képviselőiként küldettek ebbe a parlamentbe, ezzel a javaslattal szemben ne fejtsenek ki erőteljes parlamenti akcziót. Azonban ez az akczió tulment azokon a határokon, melyeket talán vártak és melyeket a túloldalon jogosultaknak elismerni hajlandók. (Igaz ! ügy van ! jobb felől.) Az ellenzék pártjai, különösen a függetlenségi pártnak mindkét árnyalata megállapította ezekre nézve először álláspontját. A mi t. szomszédaink előtérbe helyezték azt a gondolatot, hogy elsősorban az általános szavazati jogot tartják megvalósitandónak, és az ezen alapon megválasztandó parlament lenne majd hivatva a véderő sorsa felett dönteni. Támaszkodtak ebben nemcsak a dolog természetére, hanem Etrrsi EL korábbi megállapodásra is, mely szerint abban az ismert konfliktusban, mely a király és az akkori többség közt a véderőreformra nézve támadt, megoldásként, expediensként az állapíttatott meg, hogy a véderőkérdések nyugodjanak mindaddig, mig az általános szavazati jog alapján létesített parlament e felett dönteni hivatva van. (Igaz I Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ehhez a gondolathoz fűzték akcziójukat, ellenállásukat. Hock János : A Khuen-kormány is ezért alakult meg. Gr. Apponyi Albert: Az a párt pedig, melyhez nekem tartozni szerencsém van, nem erre az álláspontra helyezkedett, mert ámbár ennek az álláspontnak politikai észszerűségét nem vonja kétségbe, azokat a kötelezettségeket, melyek a király és az előbbi többség közt kötött megegyezésből előállottak, annak a többségnek feloszlása, a belőle keletkezett kormánynak bukása által likvidáltalak tartja és azért a véderő]avaslatot a maga érdeme szerint támadja. Tehát a dolog érdeménél fogva és azon nemzeti követelmények világánál, melyeket a véderővel szemben támasztottunk, inditottunk meg akcziót. Midőn az álláspontoknak ezt a különbözőségét konstatálom, egyfelől a helyzet őszinte feltárásának teszek eleget, másfelől annak, hogy minden politikai tényezőnek, minden pártnak természetesen iparkodnia kell arra, hogy álláspontja minden félremagyarázás lehetőségének kizárásával álljon a közönség'előtt. A jelen esetben is mindegyik ellenzéki párt bir elég öntudatossággal és elég önérzettel arra, hogy a saját, esetleg a másikétól eltérő álláspontját nyíltan kifejtse; de van mindegyiknek magához való esze is, hogy az álláspontoknak ezen különbözőségét ne engedje a vita, a csata, a harcz idejében való összekülönközésre felhasználni. (Helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház ! Megindult tehát ezzel némileg eltérő alapon, de azért végeredményben együttműködő parlamenti erőtényezőkkel a csata a véderő javaslatok ellen. Ez a harcz mihamarább a rendes parlamenti vitatkozás medrét elhagyta és . . . Szél! Kálmán : Elfajult! Gr. Apponyi Albert: ... én a verbum helyét kitöltetlenül hagyom, mondjuk ugy, hogy obstrukczióvá fejlődött, vagy ha valaki ugy akarja kifejezni : elfajult. Én kitöltetlenül hagyom a verbumot, töltse ki mindenki a maga Ízlése és meggyőződése szerint. Egy semleges kifejezést használok : obstrukczióvá lett. Ezzel a helyzettel szemben jött létre — ha jól emlékszem — november közepe táján az ismert fegyverszünet, a melynek alajjja annak az országos szükségnek a kölcsönös mérlegelése volt, hogy a költségvetés idejekorán, vagy legalább is ne nagyon elkésetten jöjjön létre, a mely mögött azonban minden gondolkozó politikus előtt az is lebegett, hogy, békés hangulat keletkezvén, időt nyerjünk arra, hogy az ellentéteknek nyugodt megbeszélésével és tárgyalásával talán mód találtassák azoknak kiegyenlítésére. Konstatálom, hogy ebben az utóbbi irányban egyetlen egy lépés sem történt a t. kormány részéről, (ügy van I a baloldalon.) A t. kormány ez alatt az egész idő alatt kísérletet sem tett a felmerült ellentétek kiegyenlítésére, ámbár azoknak tartalmát mind a vitákból, mind pedig egyes bizalmas közlésekből teljesen ismerte. Előállana tehát ma teljesen ugyanaz a helyzet, a mely akkor volt, a midőn november közepe táján a fegyverszünet megköttetett. De én azt hiszem, hogy mégsem egészen ugyanaz a helyzet. Azóta merültek fel olyan tények, a melyek a kormány helyzetét rosszabbá tették — és megengedem, mert egészen tárgyilagosan akarom a.helyzetet megvilágítani — olyan tények is, a melyek a kormány helyzetét javították. Hogy mindenekelőtt azokkal a tényekkel foglalkozzam, a melyek a kormány helyzetét rosszabbították, ezeket összefoglalom abban az egy gondolatban, hogy mind a viták, a melyek itt lefolytak, mind az összes jelenségek, az összes tények, a melyek időközben előállottak, csak még világosabbá tették azt a megdöbbentő tényt, hogy a t. kormány ebben a nekéz helyzetben, a midőn arra vállalkozott, hogy a több mint egy év-