Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.
Ülésnapok - 1910-331
331. országos ülés 1912 január 22-én, hétfőn. 269 A törvényjavaslat 10. §-a kereskedelemügyi minister urnak előterjesztésére az államvasutaknál 60 művezetőnek és egy elsőosztályu mozdonyfelvigyázónak a« 1907-iki rendezés alkalmával igazságtalanságba jutott helyzeten kivan segíteni; a pénzügyi bizottság ehhez is hozzájárult. Ezeket a pénzügyi bizottság úgyszólván egyhangúlag megállapította, miután nem is erről folyt a bizottság vitája, hanem azon két másik kérdés felett, a melyeknek jelenleg politikai jelentőségük van, ezek t. i. a véderőreformnak és a választói jognak a kérdései. Ezekre nézve szürke előadói szerepemben a magam nézetét nem mondhatom el, (Halljuk! balfelül.) ellenben nem titkolhatom el, a mire különben a költségvetésnek minden tanulmányozója rá fog jutni, hogy maga ezen költségvetés nyilatkozik bizonyos tekintetben ugy a véderőreform, mint a választói reform tekintetében is. Azoknak a csendes számoknak nagyon hangos a zengésük és mindkét reformra nézve igen jelentős útmutatást adnak annak, a ki nem akar előlük elzárkózni. A véderőreform tekintetében azt mondja ez a költségvetés, hogy ennek költségeit sikerült e költségvetésbe beleállitanunk a nélkül, hogy a költségvetésnek mérlege felbillent volna. Ez, t. ház, azt jelenti, minden elfogulatlan és különösen külföldi szemlélő előtt . . . (Élénk derültség a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza: Szavaztassák meg a külföldiekkel! (Zaj. Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Hegedüs Lóránt előadó: . . . hogy egy ország, a mely tíz esztendeig készül arra, hogy egy törvénynyel a maga véderejót kifejleszsze, midőn megalkotta első oly költségvetését, a mely ezen bár keserves terheket, de mégis be tudta állítani államháztartásába, ha ez az ország megakad mindjárt ennél az első lépésnél, oly meghátrálást tesz, a mely nemcsak a parlamenti többség elvének háttérbe szorulását, (Igaz! Ugy van! jobbfelűl.) hanem merem állítani . . . Justh Gyula: Csináljanak tiszta választásokat! Hegedüs Lóránt előadó: ... az egész figyelő közvélemény előtt az ország és a monarchia nemzetközi pozieziójának gyengítését vonja maga után. (Igaz! Ugy van' a jobboldalon és a középen. Derültség és zaj balfelöl.) Ez az, t. ház, a mit a költségvetés ily szárazon a véderőjavaslatra vonatkozólag mond. Mond azonban valamit a választói reformra vonatkozólag is, a midőn sürgeti azt is. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Sürgeti nemcsak a tekintetben, hogy egy nagyobb összeg van beállítva a statisztikai anyag gyűjtésének gyors befejezésére, hanem sürgeti más tekintetben is, a midőn beállítja e költségvetésbe azon tételeket, a melyek szükségesek ahhoz, hogy az uj adóreform 1913. január l-jén életbelépjen. A múlt héten a pónzügyminister ur igen tömören és világosan kifejtette, hogy ha az 1908-ban megszavazott adóreform ugy, a hogy van, minden korrektivum nélkül életbelóp, akkor 1913. január l-jén a választók egy nagy részére jogfosztás fog előállani. A helyzet ugyanis egyszerűen a következő. A városi lakosság legnagyobb része nálunk ma azon az alapon szavaz, az 1874-iki törvény értelmében, hogy a III-adosztályu kereseti adóban 20 koronánál több adó van rá kivetve. Ez az ő választójogi alapja. 1913.. január l-jén megszűnik a III-adosztályu kereseti adó és helyébe lép egy általános kereseti adó 5°/ 0-os kulcscsal és 800 K-ás létminimummal. Ez azt teszi, hogy mindazok, a kik eddig 40 K-nál kevesebb adót fizettek, ezután adót nem fognak fizetni, ennélfogva elvesztik adóczenzusi alapjukat. Feltéve tehát, de meg nem engedve, hogy mindenki bevallotta volna tisztességesen a kereseti adó jövedelmét, ebben az esetben az tűnik ki a számításból, hogy jelenleg III-adosztályu kereseti adó alá tartozik 400.000 polgár és ebből 58°/o, vagyis 260.000 polgár esnék ki az adóalapból és igy a választási czenzusból is. T. ház! Ez egy lehetetlen és tűrhetetlen állapot azért is, mert nagyon nehéz hosszú időre olyan fiktív adókivetést keresztülvinni, a mely ezen az állapoton segítene. Ellenben ez az állapot mutatja, hogy itt láthatatlan összefüggés van két dolog között, nevezetesen az, hogy a mely ország behozza a progresszív jövedelmi adót, az a progresszív választói jogot is köteles alkotni, mert semmiféle adóczenzus tovább fönn nem tartható. T. ház, ne méltóztassék az én fináncz elfogultságomnak venni, ha bizonyos szerénytelenséggel utalok arra, hogy ez nekem nem uj álláspontom, s ha utalok arra is, hogy én elhiszem, ámbár még velem nem történt meg, hogy valaki politikai nézetét megváltoztathatja, de nem hiszem el, hogy valaki szakmabeli nézetét megváltoztathassa és én, t. képviselőház, 12 évvel ezelőtt erre vonatkozó szakmabeli nézetemet a régi házban szerencsés is voltam már kifejteni, a mikor voltam bátor azt mondani, hogy sürgetem azt, hogy az általános jövedelmi pótadó eltöröltessék és egy progressziv jövedelmi adóval helyettesittessék, sürgetem pedig azon okból, mert a mint mondottam, ez okvetlen ül'magával fogja hozni a választójog kiterjesztését is. Ha a t. ház megengedi, ezt az idevonatkozó néhány szót akkori beszédemből felolvasom (olvassa) : »T. ház! Az általános jövedelmi pótadó eltörlésével be fogjuk hozni az egységes jövedelmi pótadót, akkor két dolgot érünk el. Az egyik az, hogy a hepe-hupa s aránytalanság az adórendszerünkbe, a mely vidékenként nagyon sértő, eltűnik, másfelől pedig akkor pontos táblázatunk lesz arra nézve, hogy kik tartoznak adóczenzus alá. Minden igazságnak az a jó oldala megvan, hogy nemcsak meg lehet