Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-330

264 330. országos ülés 1912 január 20-án, szombaton. minden hatósági kegytől, de még saját autonómiájának kegyeitől is teljesen független maradjon. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Csak az ilyen ügyvédség teljesítheti hivatását. a numerus elausus j>edig ugyancsak nem felelhet meg a hozzáfűzött várakozásoknak, mert, ugy-e bár, vagy magasra teszem ezt a zárt számot, vagy alacsonyra. Ha magasra teszem, akkor nagyon sokáig eltart, mig annak hatásai mutatkoznak, ha pedig alacsonyra veszem, akkor a kapuk előtt ott fognak maradni azok, a kikről előbb mint félbenmaradt ügyvédjelöltekről és proletárokról emlékeztem meg és a versenyben azok még kíméletlenebbek lesznek, mint az igazi kész ügyvédek, (ügy van! Vgy van! balfelől.) mert őket semmiféle ethika sem feszélyezi, (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Barta Ödön : Csak a nyomorékoknak kell mankó ! Vázsonyi Vilmos : Egyáltalán az élet természetes törvényeit ilyen mesterséges korlátokkal nem lehet fékezni ; az élet törvényei sokkal erősebbek bármiféle paragrafusnál és ha a magyar társadalomban meg lesz a vágy arra, hogy fiait az ügyvédi pályára küldje, akkor bármiféle paragrafusokat, bármiféle tilalmakat állítanak is fel, ezek talán épen azt az illúziót fogják felébreszteni a társadalomban, hogy valami óriási paradicsom az, a melyben harminca esztendős korában az a kész ügyvéd be fog lépni. (Derültség.) Már pedig nagyon sovány kis paradicsom az, a melybe akkor lép, és igazán nem érdemes ilyen hosszú időt szabni arra, hogy az ügyvédség kezdő pontját valaki harmincz esztendős korában elérhesse, (ügy van ! {ügy van ! balfelől.) Ez emlékeztet engem azokra a népünnepélyekre, a mikor a póznamászásnál egy óriási hosszú póznának tetejére egy igen szerény kis terméke a kolbászművészetnek van felaggatva. (Derültség). Valóban a mászás 30 esztendeig nem fizetődik ki ezeken a versenyjsóznákon. Teljesen elegendő megűzetni azon kenyérért és azon jövendőért, a melyet az ügyvéd nyert az alatt az idő alatt és abban a képzésben, a mely mutatkozik abban, hogy az ember elvégzi egyetemi éveit, leteszi szigorlatait, három évig van ügyvédi gyakorlaton s azután belelökik az életbe. Az életben fog majd elválni, hogy jó ügyvéd-e vagy nem. Mert az élet minden pályáján, nemcsak az ügyvédségen, egyszerűen az a kérdés, hogy józan eszű ember-e az illető, és hogy van-e karaktere. (Igaz ! Vgy van !) Ha józan eszű az az ügyvéd, és ha van karaktere, akkor sokkal különb legény, mint ha 30 esztendeig fog tanulni, de nincs etikája, nincs meg a józan esze és felének ügyeit a józan ész és az erkölcs törvényei alapján megítélni és intézni nem képes. Az ügyvédség számára nem is az a jövendő, hogy magának privilégiumokat kívánjon és a maga képzésének álürügye és czimlete alajvján egyszerűen a jelen véd vámját állítsa fel a maga számára a jövendővel szemben. Én az ügyvédség számára egészen más jövendőt képzelek. S itt közbevetőleg megemlítem azt a sajátszerűséget, hogy az ügyvédi karnak nem is a régi tagjai azok, a kik akár a numerus klauzus, akár más ilyen intézkedések után sóvárognak, hanem épen a fiatal generáczió. Mert az is lélektan, hogy a ki most ült fel a telt közúti kocsira, az legjobban tiltakozik az ellen, hogy más oda felüljön, (Derültség.) s rögtön azt kiabálja, hogy megtelt; s a ki most lépett be a kapun, az akarja azt, hogy a kaput rögtön csapjuk be, hogy más oda be ne lépjen. Igenis, meg kell állapitanom azt az igazságot, hogy az ügyvédi karnak fiatal tagjai azok, a kik a numerus klauzus és hasonló korlátozó intézkedések után kiáltoznak (Igaz ! Vgy van ! a jobb- és a baloldalon.) s bár csak most jöttek be a karba, már is mások előtt akarják becsapni az ajtót. (Igaz ! Vgy van ! a jobb- és a, baloldalon.) Ellenben azok, a kik a magyar ügyvédség régi hagyományai alapján állanak, azok tudják, hogy a magyar ügyvédség kenyérkérdése egybe van kapcsolva a jog kenyérkérdésével. Ha a jogeszmének van kenyere, nekünk is van kenyerünk. Minél szélesebb területeket hódit meg a jog, minél szélesebb területekre léphet be a jog hódításaival karöltve az ügyvédi védelem, annál jobb az ügyvédség helyzete. Hát nem az a feladat, t. ház. hogy a már megművelt és a jog számára meghódított parczellákat elzárjuk a jövendő generáczió elől, hanem hogy azokat az őserdőket, a jogtalanság őserdeit perzseljük fel, azokat tegyük szántóföld számára megművelhetőkké. (Helyeslés.) Ott van a közigazgatási bíráskodás széles területe, a közigiazgatási bíráskodásé, a mely nálunk ma csak szimbólumként áll fenn, mert nincs igazi közigazgatási bíráskodás, a mely a közigazgatásnak minden ténye ellen jogorvoslatot ad. (Igaz! Vgy van! a baloldalon.) Ott van a katonai bíráskodás területe (Igaz ! Vgy van I a baloldalon.) s hasonló, még a jog ekéje elé nem fogott, parlagon levő területek. Ha ezeket a területeket mi a jogeszme számára meghódítjuk, akkor a jog terjedésével, a jog kenyerével együtt meglesz az ügyvédség kenyere is, És mert ezt a szellemet nem látom érvényesülni a javaslatban, annak második pontja miatt, még általánosságban sem fogadom el a javaslatot. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Miután szólni többé senki sem kíván, az általános vitát bezárom. Egyúttal tekintettel azon körülményre, hogy a tárgyalásra szánt idő már letelt, a tanácskozást most félbeszakítjuk, és meg fogom tenni javaslatomat a legközelebbi ülés idejére és napirendjére nézve. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt, tekintettel arra, hogy a pénzügyminister urnak az 1912. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslata szoros határidőhöz van kötve s kívánatos is, hogy az január 31-éig törvényerőre emelkedjék, de természetes kötelességünk is erre törekedni, javaslom, hogy a hétfői ülés napirendje ugy állapittassék meg, hogy annak napirendjére az 1912. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat tűzessék ki, az egyes igazságügyi