Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-330

330. országos ülés 1912 január 20-án, szombaton. 255 akkoi azokat a fiatalembereket át fogják engedni, mert nem lehet megtagadnia az embernek a szívét akkor, ha elég alapos okok vannak arra, hogy a sziv szava megszólaljon, mondom, mindettől eltekintve, én azt hiszem, hogy a helyes korrektivum az lenne, ha elfogadná az igazságügyrninister ur azt, a mit az előbb mondottam. Mert ne tessék hinni, hogy azt a másik 2500 vagy nem tudom hány ezer embert ez a javaslat okvetlenül ki fogja zárni az ügyvédek sorából. Szó sincs róla ; most gyorsan szaporodni fog ismét egy pár ezerrel az ügyvédek száma, mert hiszen azok már nem mehetnek el kapálni, kaszálni, a kik úgyszólván előkészítő pályájuk végén vannak s a kik így, ha talán később is, mégis csak ügyvédek lesznek. Ez volt az észrevételem az ügyvédjelölti kérdésre vonatkozólag. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Elnök : Csendet kérek ! Simonyi-Semaciam Sándor: Előttem szólott t. képviselőtársaim a birói függetlenség megsértését látták abban, hogy bizonyos esetekben az igazságügyminister, természetesen előzetes fegyelmi határozatok alapján, áthelyezéseket eszközölhet. Én nem látok ebben a kérdésben olyan nagy veszedelmet, a minőt sokan gondolnak. Ha ez az intézkedés korrektivuma ennek a fegyelmi törvénynek, akkor én épen ellenkezőleg, szívesen üdvözlöm azt, (Halljuk ! Halljuk !) mert a fegyelmi törvényt kétségtelenül korrigálni kell, a mennyiben kiderült, hogy az élességénél, súlyosságánál fogva bizonyos esetekben abszolúte nem alkalmazható. Ha tehát ebben az intézkedésben a fegyelmi törvény korrektúrája foglaltatik, akkor nem szólok ellene semmit. De mikor Győrffy Gyula t. képviselőtársam előbbi felszólalásában azt kérdezte, hogy ki fogja inicziálni ezt a fegyelmi vizsgálatot, s annak a véleményének adott kifejezést, hogy talán az igazságügyminister ur, akkor az igazságügyminister ur intett, hogy nem, s ebből arra következtetek . . . ^Székely Ferencz igazságügyminister: Az ügyész! Simonyi-Semadam Sándor: ... a mint most a minister ur is mondja, hogy az ügyész. De ne méltóztassék hinni, hogy minket jogászokat ez a kijelentés megnyugtat. Mert mi nagyon jól tudjuk, hogy az ügyész nem tehet mást, mint a mit a ministere óhajt. (Ügy van! balfelől. Ellenmondások a jobboldalon.) Engedelmet kérek, ne méltóztassék ezt másképen magyarázni, mert ez lehetetlenség. Az ügyész az igazságügyminister ur szerve; a törvény erejénél fogva az ügyész a vádat köteles elejteni, ha azt az igazságügyminister kivan ja tőle, és általában az ügyész utasításra dolgozik, a mi helyén és rendjén van, hiszen ez az ügyészség szervezetének alapja. De ha ez igy van, akkor ne méltóztassék ebben az esetben megtagadni ezt a princzipiumot. Székely Ferencz igazságügyminister: Tiz esetből kilenczszer hivatalból jár el és egyszer talán utasítást is kap. Vázsonyi Vilmos : De kaphat! Jogilag egyre megy! &iSzékely'|Ferencz igazságügyminister: Az természetes ! Azért van a független bíróság, hogy az határozzon. te \ Simonyi-Semadam Sándor: A t. igazságügyminister ur azt méltóztatott mondani, hogy az ügyész kilencz esetben hivatalból jár el s talán egy esetben kap utasítást. Ne méltóztassék rossz néven venni, de én állítom, hogy birói fegyelmi eljárásokban hivatalból sohasem fog eljárhatni. Mert mikor jár el hivatalból ? Kap egy feljelentést, egy vádat és akkor magáévá teszi hivatalból; de ha senki sem viszi hozzá ezt a kérdést, hogyan járjon el akkor ő hivatalból ? Székely Ferencz igazságügyminisfer: Botrányos magaviselet esetén ! Simonyi-Semadam Sándor: Ennélfogva valakinek ezt hozzá kell vinnie. Azért sérelmes lehet ez a kérdés, és belejátszhatik ebbe a kérdésbe a politika. Ha az a bíró olyan fegyelmi vétséget követ el, hogy vagy valamelyik fél vagy valamelyik ügyvéd ellene panaszt tesz, akkor nincs szükség arra az ügyész úrra, mert hiszen akkor van fegyelmi vétség ugy is, tárgyaltatik már annálfogva, mert van valaki, a ki megindítja ; hogy az ügyész magáévá teszi-e vagy nem, az más kérdés ; mindenesetre meg van indítva az ügy. De ha senki sem emel panaszt ? Például vannak okyan birák, — az igazságügy miniszter ur hivta fel reá figyelmünket — a kik alkoholizmusban szenvednek. Ezeket, ha a tárgyaláson egyébként jól viselik magukat, senki sem panaszolja, sőt a vidéken, ha csak igazán nincsen nagy ellenségeskedés, kevés ember veszi magára azt az ódiumot, hogy ebben a kis társaságban egymás ellen'panaszokkal éljenek ; szépen lenyelik, elhallgatják és szenvednek miatta. Most jön az a kérdés, hogy ki fogja itt az eljárást megindítani ? Székely Ferencz igazságügyminister: A királyi ügyész ! Simonyi-Semadam Sándor: Az igazságügyminister urnak kell mint főfelügyeleti hatóságnak tudnia ezekről a dolgokról, mert a felettes törvényszéki elnök fog róluk jelentést tenni, és akkor az igazságügyminister ur fogja utasítani az ügyészt, hogy indítsa meg a fegyelmi eljárást. Tehát végeredményében az igazságügyminister az, a ki ezeket a fegyelmi eljárásokat inicziáltatni fogja. De nem is lehet máskép, és az igazságügyminister ur nem tud arra kázust mondani, hogy ez máskép történhetnék; ha pedig nem történhetik máskép, akkor ne védekezzék ellene, mert még sem lehet szép szavak alatt kibújni a törvényjavaslat igazi intencziója alól. Mondja meg őszintén, hogy ez az intenczió ; igy helyes és rendben van minden, mert ezt nem is lehet másként elintézni. Mert hát kinek kell korrigálnia a birói karban levő bajokat, ha nem a törvény legfőbb őrének ? Ez kötelessége az igazságügyminister urnak. Ne méltóztassék tehát igy kitérni óhajtani ez elől, hanem méltóztassék azt mondani, hogy igenis, a mindenkori igazságügyminister fogja az eljárást kezdeményezni, de állania kell érte a felelősséget. Ha valami korrekturát méltóztatik