Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-322

20 322. országos ülés 1912 január 11-én, csütörtökön. azért, mert három csillag alatt bizonyos megjegyzéseket fűz hozzá és ezen a czimen megdrágítja a könyvet. T. ház ! Mi az oka annak, hogy a mig a vállalkozók úgyszólván az egyik hónapról a másikra uj városrészeket épitenek fel, addig bírósági épületeink vagy a mi a legsürgősebb, a budapesti központi járásbiróság épülete még mindig az örök tervezgetésnek és készen nem létnek stádiumában van ? Az az irtózatos költség, a mely ezáltal a jogkereső közönségre hárul, azok a lehetetlen viszonyok, a melyek a járásbíróságok mai szétszórtsága, rettenetes birói helyiségei folytán előállottak, bőven és teljesen megindokolják, hogy minden áldozat reáforditásával a lehető legrövidebb idő alatt a mi törvényszéki épületeink végre megfelelő karba hozassanak. Székely Ferencz igazság ügy minister: Tessék megszavazni a költségeket, a terv már kész! Ráth Endre: Bármennyit méltóztatik igazságügyi czélokra kivánni, a függetlenségi párt lesz az első, a mely azt mindig kész megszavazni. Sümegi Vilmos: Mindent megszavazunk, csak a véderőre semmit! Gr. Batthyány Tivadar: Nekünk kellett kierőszakolnunk a költségvetés tárgyalását is ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Ráth Endre: Azt hiszem, hogy az igazságügyi költségvetés tárgyalásának első napja még nem szolgálhat okul szemrehányásra a miatt, hogy ezekkel a kérdésekkel foglalkozzunk. (Ugy van !) Gr. Batthyány Tivadar: Nyújtsák be korábban a költségvetést! Darvai Fülöp : Szivesen hallgatjuk ! Elnök : Csendet kérek ! Ráth Endre: Vidéken még el kell tűrni és valahogy meg tudjuk érteni, hogy a mikor pl. esküdtszéki tárgyalás van, akkor nem lehetséges főtárgyalás, mert csak egy tárgyalási terem van, tehát akkor a birói munkának valamely része szünetel. De a mi itt Budapesten történik, hogy pl. a pestvidéki törvényszéknek foglyai, a kik esküdtszék elé kerülnek, igen gyakran a biztos felmentés reményében ülnek hónap-hónap után a törvényszék fogházaiban, csak azért, mert nincs birói helyiség Budapesten, hogy eg3'-szerre két nagyobb esküdtszéki tárgyalást lehessen tartani, — ez oly kirivó dolog, a melyet' igazán bátran lehet tarthatatlannak nevezni. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Mindezek, a miket eddig bátor voltam előadni, hozzájárulnak ahhoz a mai napig is fennálló bajhoz, a melyet röviden az igazságszolgáltatás lassúságának nevezhetünk. Szabadna egy kis szünetet kérnem. Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Élénk éljenzés a szélsőbaloldalon.) (Szünet után.) Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást, Ráth képviselő urat illeti a szó. Ráth Endre: Beszédemnek jelenlegi témája az igazságszolgáltatásnak lassúsága, a mit nagyrészben azok a körülmények idéztek és idéznek elő, a miket beszédem eddigi részében voltam bátor a t. ház elé hozni. Nagy tévedésben van az, a ki azt hiszi, hogy az igazságszolgáltatás lassúsága csak a rendes eljárásnak, az írásbeli eljárásnak lenne egyik jelensége. A ki ismeri a mi járásbirósági praxisunkat, — és itt félreértések elkerülése végett külön ki kell emelnem a budapesti járásbirósági sommás praxist — az tudja nagyon jól, hogy itt ma már a három-négy hónapos terminusok az ideálisan kedvező terminusok közé tartoznak, de praxisomból egész csomó esetet tudok, a mikor öt-hat hónapos, sőt azon túl terjedő terminusokat kap az ember, kivált ha olyan szerencséje van, hogy beleesik a nyári szünetbe; kapja pedig egy tanú kihallgatása vagy egy okirat becsatolása czéljából. A rendes perek befejezése pedig évekig tart, s mig a befejezett becsomózott per Ítélet alá kerül, ezalatt a peres felek egymáshoz való viszonyában egészen uj helyzet állhat be és mind ezért nem lehet semmi mást okolni, mint Magyarország igazságszolgáltatásának lassúságát. Az alatt az idő alatt, mig egyik tárgyalástól a másikig jutunk, vagy elérkezünk a per befejezéséhez, az alperes tönkremehet, elköltözhetik, eltünhetik; mig gyors eljárás esetében sikerült volna a követelést megmenteni, a hitelező ettől a lassú eljárás következtében elesik. Teljesen indokolatlan azonban az a szokás, a mely a felebbezéseknek úgynevezett felterjesztésénél divik, hogy mig én, mint fél, 15 nap alatt vagyok köteles a felebbezést benyújtani, addig az a sablonos munka, hogy a felebbezés iktattatik és a felsőbírósághoz felterjesztetik, hónajookat vesz igénybe, s azután 4. 5, 6, 7 hónapra tűznek ki terminust. Ezen a bajon sürgősen segíteni kell, s azt hiszem, a minister urnak módjában is lerine akképen, ha a felebbezések felterjesztésére záros határidőt tűzne ki. Sürgősen kell segíteni — mert daczára a minister ur ezirányban való törekvésének, teljes eredményt nem lehetett elérni — a leirások és az expediálások gyorsabbá tételénél is. Itt az az eljárás honosult meg legújabban, hogy ha csak nem megyünk el személyesen és az ajtónyitótól kezdve végig mindenkit külön meg nem kérünk, akkor soha eredményt nem látunk ? Mi ennek az oka? A személyzet csekély volta és túlterheltsége; azok minden erejüket megfeszítik és joggal igényelhetik megfeszített munkájuk némi jutalmazását. Ezekkel a személyi kérdésekkel, bármennyire óvakodjunk is a szaporítástól, ott, a hol az elkerülhetetlen, le kell számolnunk. Székely Ferencz igazságügymínister: Ötven írnokot vettem fel! Ráth Endre: Talán némi eredménye lesz is!