Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-330

330. országos ülés 1912 január 20-án, szombaton. 251 és nem is politikai, hanem pártpolitikai szempontból történjenek a kinevezések, hanem az ügyvédi kar autonómikus kebléből, az ügyvédi kamarai választmányok közreműködésével, sőt azok egyedüli résztvételével kivánom én a numerus elausust megvalósítani. (Mozgás a balközépen.) Tökéletesen megbízom abban, hogy az ügyvédi kar, a mely ma is annyira féltékeny arra, hogy az ő tisztességét megőrizze, és hogy kifelé mindenkivel szemben megmutassa, hogy saját tagjaival szemben a legszigorúbb mértéket alkalmazza, mondom, hogy az ügyvédi kar, az ügyvédi kamarák a helyzet magaslatára emelkednek és a numerus clausus behozatala esetén csak az arra érdemeseket vennék fel. De nem hagyhatom megjegyzés nélkül azt sem (Zaj. Elnök csenget.), hogy hiszen az ügyvédeken 1874 óta, a mióta az ügyvédi rendtartás megalkottatott, senkisem segitett ; az ügyvédeket támadni meglehetősen divatos dolog volt mindenkor, de arra senkisem gondolt, hogy az ügyvédeken segítsen, és az élet küzdelmeiben segítségükre legyen. Ellenkezőleg, mindig ujabb és ujabb terhek hárultak az ügyvédek vállaira. Ott vannak a beiratási dijak, a melyek sok helyen meglehetősen magas összeget tesznek ki; ott vannak a kamarai tagdijak, ott vannak legújabban az ügyvédi nyugdíjjárulékok, ezek is meglehetős összeget tesznek ki minden ügyvéd részére, a nélkül, hogy belátható időn belül ennek az előnyeit is élvezhetnék. Szóval a terhek meglehetősen nagyok és súlyosak, a nélkül, hogy ebben a tekintetben valami ellenszolgáltatást kaptak volna. Ellenszolgáltatásképen lehetne talán felemlíteni azt, hogy díjszabást létesítsenek. A magyar ügyvédi karnak nincs díjszabása. A per rendtartási tervezetben van valami erre nézve, de eddig az ügyvédek a dijak és költségek tekintetében meglehetősen ki voltak szolgáltatva a birák önkényének, szimpátiájának és antipátiájának, holott ha egy megfelelő díjszabás alkottatnék, akkor az ügyvéd tudná, hogy ezért meg ezért a munkáért ennyi meg ennyi jogosan megilleti, és ezzel egyúttal a megélhetés is bizonyos tekintetben biztosítva lenne. De kifogásolom azt is, hogy az ügyvédi kar közül a birósági kinevezéseknél oly kevesen alkalmaztatnak, holott az ügyvédi kvaliflkáczió olyan és az ügyvédi anyag olyan, hogy nagyon alkalmas lenne a bíróságok felfrissítésére. Az ügyvédjelöltek kérdésére vonatkozólag nem akarok hosszasan beszélni, hiszen Győrffy Gyula t. képviselőtársam ebben a tekintetben felhozta már azokat, a miket felhozni lehet. Magam részéről is abban a nézetben vagyok, hogy azokra nézve, a kik már ezen a pályán vannak, kik tehát már abban a tudatban választották azt az életpályát, hogy a jelenlegi tanulmányi rend és gyakorlati idő elvégzése után jogosítva vannak az ügyvédi vizsga letételére, ezekre nézve bizonyos kötelezettségektől el nem tekinthetünk, és ennélfogva azoknak, kik ma az ügyvédjelölti státusba tartoznak, szigorú igazság szerint az ügyvédi karba való bejuthatásukat meg nem nehezíthetjük. De ha eltekintünk a szigorú jogtól és a méltányosságot veszszük irányadóul, akkor is azt hiszem, hogy azt a két évet kellene a t. képviselőháznak elfogadnia, melyet a minister ur eredeti javaslata tartalmazott, mert hiszen ezek az igazán intelligens és értékes elemek saját hibájukon kivül jutnak hátrányos helyzetbe e javaslat törvényerőre emelkedé sével, a mit lehetőleg el kellene törölni. Mikor ilyen csekélységről van szó, mikor hathónapi időről van szó, akkor nem a jus strictum, hanem a jus aequum szerint kellene javukra a törvényjavaslatot magyarázni. A mi a törvényjavaslat egyes intézkedéseit illeti, e tekintetben már most fogom előadni aggályaimat, nehogy a részleteknél is kénytelen legyek felszólalni. (Halljuk ! Halljuk I) A javaslat 6. §-a szerint az igazságügyminister elsőfokú bíróságnál alkalmazott jegyzőt, ki birói vagy ügyvédi vizsgát már tett, jogosítva van felhatalmazni önálló birói cselekvények végzésére. Semmi kifogásom ezen intézkedés ellen, csak attól félek, hogy az lesz a következménye, hogy ezeknek a jegj^zőknek alkalmazásával a birói állásokat fogják azután betöltetlenül hagyni, és akkor megint ugyanott vagyunk, a hol ma, hogy az állások be nem töltése miatt a bíróságok nem képesek feladatuknak eleget tenni. Méltányosságból azt is szükségesnek tartanám, hogy az a jegyző, ki ilyen önálló hatáskörben dolgozik, ép ugy, mint a biró is, bizonyos idő után pótlékban részesüljön és pedig nemcsak a telekkönyvi betétszerkesztéseknél, hanem egyáltalában, és ha hosszabb időn keresztül nem fog birói állásra kineveztetni, ezért a működésért külön birói pótlékot kapjon. A 9. §-nál osztom Győrffy t. képviselőtársam aggodalmait, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és nem fogadom el a javaslatnak azt az intézkedését, hogy egy birót fegyelmi vétség megállapítása nélkül más bírósághoz áthelyezhessenek. Még abban az esetben is, ha semmiféle politikai befolyást vagy beavatkozást fel nem tételezek, azt tartom, hogy egy itélőbiróra nézve csak akkor szabad áthelyezésre szóló intézkedést tenni, ha a fegyelmi vétség a fegyelmi bíróság határozatával megállapittatott. Ha a fegyelmi vétség megállapittatott, ugy helyesnek tartom, hogy a büntetések közé behozassák, hogy fegyelmi vétség megállapítása esetén a biró más bírósághoz áthelyezhető. A 16. §. azt az intézkedést tartalmazza, hogy »peres és nem peres ügyekben olyan beadványt, a melyre hozott birói határozat kiadmányozására a bíróságnál rendszeresített nyomtatvány van, a benyújtó fél lásson el a kiadmány tervezetének annyi példányával, a hány példány az érdekelteknek kézbesítés végett szükséges«. Ezt czélszerütlennek találom egyrészt azért, mert a nem ügyvéd által perlekedő fél, az egyszerűbb ember, a ki nem ismeri a törvényeknek ennyire szoros intézkedéseit, minden egyes eset32*