Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-329

240 529. országos ülés 191% január 19-én, pénteken. vagyis az életben lévő ügyvédi rendtartás foglal el, hogy a ki megkezdte az ügyvédi gyakorlatot, az az eddigi törvény alapján be is fejezheti, mondom, ha már ennyire nem megyünk, altkor legalább álljunk meg ott, a hol az igazságügyminister eredeti javaslata, (Helyeslés.) tudniillik kétesz­tendei átmeneti időt állapítsunk meg, (Helyeslés.) és ne redukáljuk ezt az átmeneti időt egy eszten­dőre, a mint az igazságügyi bizottság javasolja. Belső okoknál fogva nem tartom ezt indokolt­nak. Nem a kenyérkereseti konkurrencziát veszem tekintetbe. Engedelmet kérek, az igazságügyi minister javaslatában a kvalifikáczió még enyhébb volt, kevesebb szigoritást tartalmazott, mint az igazságügyi bizottság javaslata. És daczára annak, hogy kevesebb szigoritást tartalmazott, az át­meneti időt két évben állapitotta meg. Most az igazságügyi bizottság ezt túlliczitálja, illetőleg szigorú rendelkezéseket állapit meg, és az átmeneti időt mindamellett nemhogy megjavította volna, hanem megrövidítette. Ebben bizonyos ellen­mondás is fekszik. Mindezeknél fogva a magam részéről nem az igazságügyi bizottság javaslatához járulok e pont­ban, — csak ebben az egy pontban — hanem a t. minister ur eredeti javaslatát kérem elfogadni (Elénk helyeslés.) és e tekintetben a t. elnök urat arra kérem, hogy (Zaj. Elnök csenget.) a házszabá­lyok 234. §-ára való tekintettel, a mely azt rendeli, hogy előbb a bizottsági javaslat és csak a mennyi­ben az el nem fogadtatik, akkor azután az eredeti javaslat bocsáttassák szavazásra, méltóztassék az 1. és 2. §. megszavazásánál azt a mondatot, mely az átmeneti időre vonatkozik, különválasztani, és ezt a mondatot először az igazságügyi bizottság propozicziója szerint szavazás alá bocsátani, a mennyiben az nem fogadtatnék el, a minister ja­vaslatát e tekintetben szavazásra bocsátani. (Zaj.) Elnök : Ez már a részletekre tartozik. (Zaj.) Csendet kérek ! Nagy Ferencz: Nincs szükség külön indít­ványra e tekintetben . . . Elnök : Bocsánatot kérek, ez a házszabályok kérdésével kapcsolatos. Az 1. szakasznál méltóz­tassék előterjeszteni. (Zaj.) Nagy Ferencz: Meg fog történni, csak jelzem álláspontomat. (Helyeslés balfelöl.) T. ház ! Ezek után részemről általánosságban, sőt túlnyomó részleteiben elfogadom a törvény­javaslatot, azt az egy pontot kivéve, melyre nézve — mondom — a minister eredeti javaslatá­hoz járulok. Hozzáteszem, hogy e tekintetben engem abszolúte semmi más nem vezet, mint az a bizonyos méltányossági szempont, melyet azok­kal szemben akarok gyakorolni, (Helyeslés bal­jelöl.) a kik már számítottak arra, hogy a mostani törvény alapján szerezhetik meg az ügyvédi ok­levelet. (Elénk helyeslés baljelöl.) Elnök: T. ház! Miután bejelentésemhez ké­pest 3/,,2-kor az interpelláczióra fog a ház áttérni, a tárgyalást megszakítjuk, és a legközelebbi ülés idejére és napirendjére nézve teszek javaslatot. (Halljuk ! Halljuk !) Javaslom a t. háznak, hogy legközelebbi ülé­sét holnap, szombaton, január 20-án délelőtt 10 órakor a következő napirenddel tartsa : az indítvány- és az interpellácziós-könyvek felolva­sása után a napirend volna a ma elfogadott tör­vényjavaslatok harmadszori olvasása, azután foly­tatnék az egyes igazságügyi szervezeti és eljárási szabályok módosításáról szóló törvényjavaslat tár­gyalását, azután pedig a tegnapi megállapodás­hoz képest az 1912-ik évi állami költségvetésről, vagyis az appropriáczióról szóló törvényjavaslat tárgyaltatnék. A mai napirend 10—14. pontjai a napirendről lemaradnának, azoknak kitűzése iránt később fogok javaslatot tenni. Méltóztatnak hozzájárulni ? (Helyeslés.) Ezt határozatilag ki­mondom. Áttérünk az interpelláczióra. A szó Ra­kovszky István képviselő urat illeti. (Zaj.) Csen­det kérek. Rakovszky István : T. képviselőház ! Inter­pellácziót akarok előterjeszteni, mely egy bank alapítása körül forog. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Rakovszky István : Interpellácziómat a val­lás- és közoktatásügyi minister úrhoz akartam intézni, és meg vagyok győződve, hogyha a t. minister ur jelen lenne, én abban a helyzetben lennék, hogy a t. minister ur válaszát tudomásul vehetnem. De az által, hogy a t. minister ur nincs jelen, nem érem el azt a másik czélt, hogy a köz­vélemény legszélesebb rétegeiben elterjedt bal­véleményeket szétoszlathatnám, mert ezt egyedül az én kérdésemre a t. minister ur tehette volna meg. Nagyon sajnálom. Gondolhatta a t. minister ur, hogy fontos okok indíthattak arra, hogy sürgős­nek jeleztem interpellácziómat, mert tudtommal e napokban alakul meg ez a bank, (Zaj balfelöl. Halljuk ! Halljuk !) és nagy érdek lenne ezeket a balvélelmeket még a bank megalapítása előtt szétoszlatni. « Mindenkinek az országban jogában áll bankot alapítani. De én nem emlékszem arra, hogy alakult volna bank, a mely körül annyi legenda röpködött volna, a melynek olyan intencziókat, olyan irány­zatokat tulajdonítottak volna, — a melyek még a t. pénzügyminister urat is egészen szokatlan és erélyes fellépésre és nyilatkozattételre késztették — mint a most megalakulófélben levő banknál történik. En különben a t. pénzügyminister urat nyilatkozatáért teljes szívből üdvözlöm, teljes mér­tékben osztom az ő nézetét. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) En a t. pénzügyminister ur nyilatkozatának különösen azt a passzusát approbálom, hogy van­nak bizonyos javak, mondjuk ki, a holtkéznek javai, a melyeket a bonus páter familias gondo­zásával kell kezelni abból a czélból, hogy azok sértetlenül fenmaradjanak, hogy azoknak jöve­delmezősége a bonus páter familias utódjaira is sér­tetlenül átszármazzon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom