Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.
Ülésnapok - 1910-328
212 328. országos ülés 1912 kérni ebben az ügyben : ne üljön fel sóba semmiíéle képviselő urnak, . .. (Mozgás balfelől.) Eitner Zsigmond : Eléggé ismerjük önt! Jtiriga Nándor: ...a ki identifikálni akarja magát az egész igazságszolgáltatással avagy az igazságügymmisteriummal . . . Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ez már a személyes kérdés keretén túl terjedő polemikus beszéd, a mely nem engedhető meg. Juriga Nándor: Arról akarok beszélni, hogy megrágalmaztak. Elnök : Kérem a képviselő urat, tessék alkalmazkodni a házszabályokhoz. Juriga Nándor : Rögtön befejezem ; épen csak egy megjegyzésem van még hátra. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Én épen ellenkezőleg a legnagyobb hálával és elismeréssel voltam a mostani igazságügymimster ur iránt. Tisztelet, becsület és hála öleti őt az ország igazságügye szempontjából. . . Nadányi Gyula: Nem örül ő annak! Nem köszöni meg önnek. Sokkal jobb magyar ember ! Juriga Nándor: A különbség sokkal élesebb a mostani és a volt legmélyebben tisztelt minister ur között. (Derültség a jobboldalon.) Tehát én nem akartam az egész igazságügyet s legkevésbbé egész Magyarországot támadni és annak hátgerinczét, az igazságszolgáltatást, kompromittálni, hanem igen jól eltalálta az igen t. képviselő ur az én irányomat, hogy tulajdonképen neki, az ő személyének és az ő ministerségének, az ő általa vezetett igazságügynek és iőkép az egész koalicziónak szóltak az én megjegyzéseim, mert az egész ország, mióta csak a nemzetiségi törvény megvan . . . Beck Lajos : Ez személyes kérdés '! (Mozgás és zaj a szélsőbahldalon.) Elnök: Utoljára figyelmeztetem a képviselő urat, hogy tessék a személyes kérdés keretében maradni, mert mindezek nem tartoznak oda. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Juriga Nándor: Csak az ellen akarok tiltakozni, . . . Nadányi Gyula: Ez piaczra vagy korcsmába, de nem képviselőházba való beszéd ! (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Juriga Nándor: ... hogy az igen t. képviselő ur az egész magyar igazságszolgáltatás háta mögé bújik és identifikálja magát egész Magyarországgal. Mikor én itt igy disztingválok és tagadom, hogy ő akár a magyar igazságszolgáltatás, akár egész Magyarország nevében nyilatkozhatik és tagadom., hogy ő tipus volt, (Derültség a jobboldalon.) akkor azt hiszem, hogy nemcsak az igazságszolgáltatásnak, hanem egész Magyarországnak is hasznára voltam. (Elénk derültség a jobboldalon. Mozgás balfelől.) ' Elnök: Polónyi Géza képviselő ur kivan szólni ! Polónyi Géza : T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk !) Személyes megtámadtatás czimén rövid időre kérem szives figyelmüket. (Halljuk ! Halljuk !) Először is kijelentem, hogy a mi a műveltségemet ianuár 18-án, csütörtökön. és, mondjuk, tehetségemet érhető megtámadtatást illeti, (Halljuk ! Halljuk !) ezt a kérdést bátran bocsáthatom a nemzet Ítélőszéke elé. Elég alkalmat nyújtok annak ellenőrzésére, hogy vájjon műveltség és tudás tekintetében milyen mérték alá vagyok helyezhető. Juriga Nándor:, Tudás tekintetében igen, de az a nivo ! (Elénk derültség a jobboldalon.) Polónyi Géza: De, t. ház, hogy magának egy fiatal képviselő, a képviselőház előtt való perujitási viszketegében enged meg ilyen támadásokat, az csak azt bizonyítja, hogy a t. képviselő ur semmi szin alatt sem áll azon a nivón, hogy ezek felett a kérdések felett ő mondhasson kompetens Ítéleteket. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Most, t. ház, a dolog lényegére kell rátérnem, mert hiszen ez érdekel bennünket. (Halljuk!) A t. képviselőházat vissza kell vezetnem abba a miliőbe, a melyben felszólalásom, illetőleg védekezésem történt. A képviselő ur a vita során egyszerűen megtámadta magyar igazságszolgáltatásunkat és azt két különleges érvvel illusztrálta, nyilvánvalólag visszaélve a t. képviselő urak nagy türelmével, a kik még azt is ellenmondás nélkül hallgatták meg, hogy ő a magyar igazságszolgáltatást azzal vádolta meg, hogy a nemzetiségi izgatókkal szemben elment addig a határig, hogy hamis tolmácsokat alkalmazott, a kiknek feladatuk volt egyes czikkeket az esküdtbiróságok előtt valótlan tartalommal visszaadni, hogy azután az elitéltetés igy keresztülvihető legyen. A másik tényállítása az volt, hogy az én időmben, mikor én voltam az igázságügyministeri székben, én nemzetiségi izgatókkal ugy megtöltettem a magyar államfogházakat, . . . Juriga Nándor: Bizony! (Félkiáltások balfelöl : Jól tette !) Eitner Zsigmond: Még most is ott "volna a helye, nem itt! (Zaj.) Polónyi Géza : . . . hogy már nem volt helyük, és kénytelen voltam, — szerinte Győrött, — egy uj államfogház felállítását sürgetni. (Zaj.) Ezekre nézve nekem az volt a véleményem, hogy talán illetékesebb lett volna a t. igazságügyminister ur ezen dolgok rektifikálására ; miután azonban ez nem történt meg, kötelességszerüleg magamnak kellett arra vállalkoznom, hogy a tényállást helyreállítsam. Először is kiemeltem, hogy az a tolmácsra vonatkozó vád merő valótlanság és képtelenség. A t. képviselő ur ugyanis például felhozta azt, hogy ezen kifejezést: »No ze bratia hőre sa« ugy fordították, hogy »Késekre föl, testvérek !« Erre én kiemeltem, hogy a ki a tót nyelvnek, a kulináris tót nyelvnek csak alapelemeit is ismeri, tudja, hegy egyszerű fizikai lehetetlenség és értelmi képtelenség az, hogy valaha ezt a tételt valaki ugy fordíthatta volna. Miután a »hore sa« a tót nyelvben személyre és nem dologra vonatkozó mutató névmás, ennek folytán egyszerűen lehetetlen, hogy azt valaki igy fordíthatta volna
