Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-328

32S. országos ülés 1912/. Ezért voltam bátor felhozni azt az esetet is, hogy mikor az úgynevezett titkos pótegyezményt csinálták, a mely abból állott, hogy 1909-ben megállapították azokat a kereteket, a melyek felett Ausztria és Magyarország bizonyos keleti államoknak állatbehozatalt fog engedélyezni, ott Rumánia, Bulgária és Szerbia expressis verbis meg volt nevezve. Montenegró ebből a titkos pótegyezményből egyszerűen ki volt hagyva. Mezőssy Béla : Ezt Darányi elismerte ! Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: Én ebből azt deriváltam, hogy a mikor az osztrákok és a magyarok ezeknek az államoknak állatbehozatala iránt megegyeztek, lehetetlen, hogy ne lett volna szó akkor a montenegrói külkereskedelmi szerződésről, és ha sikerült volna az uraknak az élőállat-behozatalt illetőleg a Bocche di Cattaro-nak elmaradását Montenegró szempontjából eliminálni, biztosan belevették volna a titkos pótegyezménybe, hogy Montenegró is ebbe a keretbe tartozik. (Ugy van! jóbbfdól.) De ez nem sikerült az uraknak, ép ugy mint nem sikerült nekünk ; mert a silhoutte-je annak, hogy a cattarói öblöt onnan kell alimentálni, már akkor előtérben volt. Világos jele ennek egy másik vámértekezleti tárgyalás, a mely 1908-ban volt, a mikor az osztrák megbízottak határozottan kijelentették, hogy Montenegró élőállat-behozatalát a cattarói öböl részére határozottan követelik. Darányi Ignácz: Az osztrákok! Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: Bocsánatot kérek, miért nem utasították akkor a magyar referensek ezt a limine vissza és miért nem vették bele a titkos pótegyezménybe Montenegrót is azon országok közé, a honnan élőállatbehozatal egyszerűen tilos ? (Zaj balfelől.) Én csak históriát mondok. A második dolog a következő : Az osztrákoknak 1909. deczember 29-iki felhatalmazási törvényében expressis verbis szintén benne van, hogy felhatalmaztatik az osztrák kormány külkereskedelmi szerződéseket kötni és életbeléptetni Szerbiával, Rumániával, Bulgáriával élőállatbehozatal mellőzésével, de a Bocche di Cattaro-ra vonatkozólag az élőállatbehozatal nem mellőzhető. Ez is a magyar kormány tudomásával jött létre, és az osztrák parlament szankczionálta. Darányi Ignácz : Ném kérdeztek bennünket! Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: Bocsánatot kérek, én nem azt mondtam; csak annyit mondtam, hogy ha sikerült volna vagy nem domborodott volna ki a szerződésnek mai képe már az előző kormány alatt, akkor bizonyosan már abba a pótegyezménybe, a mely az élőállatbehozatalt tiltja Szerbia, Bulgária és Románia részéről, sikerült volna Montenegrót is belevenni. Én egyebet nem mondottam, csak a históriai tényt áüapitottam meg, a melyet egyáltalában nem lehet negálni. Egy másik dolgot is felhozott a t. képviselőtársam egy tegnapi napon tett kijelentésemre és ez nuár 18-án, csütörtökön. 19§ a keleti kivitelre vonatkozik. Én tegnap is mondottam, hogy már boldogult Hieronymi Károly volt kereskedelemügyi minister ur is igen gyakran mondotta és hangoztatta ezt, hogy nem kell valami különös nagy gazdasági vagy kereskedelmi szaktudósnak lenni, hogy Magyarországnak a kereskedelem szempontjából megállapított irányát felfogjuk. Mert Magyarország fejletlen iparánál fogva és mindenesetre sokkal drágábban feldolgozó iparánál fogva a nyugati iparral sokkal nehezebben fog konkurrá-lni, hogyha nyersterményeit nem tudja olcsón a Keletről beszerezni. Magyarország geográfiai szituácziójánál fogva első és fő kötelessége az volna, hogy a keleti államokból kikészítés szempontjából nyersterményeket hozzon be és azokat a saját nyersterményeivel fölvegyitve, olcsóbbá téve az exportot, Nyugatra vigye ki. Fentartom mindenkivel szemben, hogy Magyarország helyes gazdasági jjolitikát akkor fog csinálni, hogy ha erre a kikészitési eljárásra nagyobb mértékben rá fog térni. Egy további dolog, a melyet az én igen t. barátom felhozott, az, hogy én lekicsinyeltem volna a gazdatársadalomnak ebben a kérdésben való megnyilatkozását. Hát én soha sem kicsinyeltem le a gazdatársadalomnak megnyilatkozását, mert mindig nagy örömmel veszem azt tudomásul, épen azért, mivel csak vitatkozás és megbeszélés alapján domborodhatik ki azon helyes vélemény és mód, a mely az országot szolgálja. De én azt mondottam és azt ma is fentartom, hogy ne fecséreljük erőnket és intelligencziánkat ilyen alkalmakra, és ilyen esetekre és ne fújjuk fel a montenegrói szerződést — a mely kicsi dolog — annyira, a mint az azt abszolúte nem érdemli meg. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Mert a Bocche di Cattarónak az élelmezése másként nem történhetik, mint Montenegró részéről és ha ezen szerződés megkötésével ez megtörtént, akkor állategészségügyünk sokkal jobban meg van védve és csak felügyelet alá helyezzük azt az illegális eljárást, a mely már évszázadok óta fennáll és az állategészségügynek sokkal jobb szolgálatot tehetünk az által, hogy ha ez a szerződés megvan, mintha meg nem köttetnék. De máskülönben sem törjük át ezen szerződéssel semmiféle más külkereskedelmi szerződésnek a barrierjeit. A szerződés semmi más, mint egy évszázadok óta fennálló határforgalom rendezése és voltakéj)en egy szokásjognak a törvénybe iktatása. Tehát sem veszedelem, sem külkereskedelmi szerződéseknek a megsértése, sem más veszedelmes preczedensnek a megalkotása itt fenn nem forog. Méltóztassék a t. háznak ezt elfogadni és a mikor azt mondom, t. ház, hogy az ellenzék, ha már fel akarja használni a támadását a kormánynyal szemben, akkor azt ne ilyen kis ponton, ne ilyen kisérdekü kérdésben tegye és a hol nem bírja a kormányt amúgy sem megtámadni, helyesen járok el, mert ez egy magától folyó dolog és egy régi praxison alapuló szokásjognak a szerződésbe foglalása, a melylyel nem szükséges oly mélyrehatóan foglal-