Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-322

anuár il-én, csütörtökön. 34 322. országos ülés 1912 ;' T. képviselőház, hogy beszédem, meggyőző legyen, leszek bátor egy egyszerű sablonos előmenetelt a t. ház elé tárni. Egy olyan ember előmeneteléről lesz szó, a ki soha mellőzésben nem részesült, a kivel igazságtalanság soha nem történt, a ki tehát a sablon rendes -utján ment előre. Az ilyen ember 23 éves korában kerül be joggyakornoknak ; hamarább nem kerülhet be, mert 22 éves korában végzi egyetemi tanulmányait. Soha nem mellőzték, szigorúan a rangsorban lépett mindig elő. Hat évig volt joggyakornok és 29 éves korában lett jegyző. És mert a száma a rangsorban pl. 120, vagy 130, ennek megfelelően természetcsen ezen rangsorszámot foglalta el. Most ha azt veszszük, t. képviselőház, hogy Budapesten évente rendszerint tíz jegyzőből lesz albiró — az idén, tekintettel az állások szaporítására, több kinevezés is fordult elő, — átlag hat, hét és nyolcz évet töltenek a jegyzői állásban. Ha tehát minden jól megy és nem fogják mellőzni soha, akkor 36—37—38 éves korban lesz az illetőből albiró. Az az ember, a ki 12—15 évig szolgált, doktorátust tett, kitüntetéses ügyvédi vagy birói vizsgája van, kap azután Budapesten, mindent beleértve, 2100 forintot. Albirói állásban három vagy három és fél évet fog eltölteni és 40 éves korában lesz ebből a korosztályból VIII. fizetési osztálybeli törvényszéki bíró, a mikor is kapni fog 2700 forintot. Negyven éves korában tehát 5400 koronából kell tartania feleségét, családját, neveltetnie gyermekeit és biztosítania birói függetlenségét. Hat-hét év múlva kerül a VII. fizetési osztályba és 47 éves korában kap 3600 forintot, 7200 koronát és vagy itt marad örökre, vagy hat-hét év múlva — (Molnár Béla többször közbeszól.) — hacsak Molnár Béla t. képviselőtársam nem fogja őt különös protekczióban részesíteni .,. Molnár Béla: Köszönöm szépen, nem szoktam ! Ráth Endre : ... lesz a VI. fizetési osztályban táblabíró és a kúriai bíróságról legfeljebb csak álmodhat. Ezek, t. képviselőház, lehetetlen és tűrhetetlen állapotok, (Ugy van! a baloldalon.) A külön státus megszervezése tehát elengedhetetlen feltétel és erre vonatkozólag is bátor vagyok határozati javaslatot benyújtani, a mely így hangzik (olvassa) : »A ház a költségvetést nem fogadja el és utasítja az igazságügyminister urat, hogy a birói és ügyészi külön státus megalkotása tárgyában hat hó leforgása alatt terjeszszen a ház elé törvényjavaslatot.« (Helyeslés balfelől.) Addig is azonban, t. képviselőház, a míg ezeket a kérdéseket gyökeresen megoldhatjuk, sürgetnünk kell mindazokat a kérdéseket, a melyeken lényegesen rövidebb idő alatt és könnyebben lehet segíteni. Ilyen, t. képviselőház, a lakáspénzeknek újból való megállapítása, mert ezek a valóságos viszonyoknak ma már abszolúte nem felelnek meg. Sürgetnünk kell a kiküldetés sekkel járó napidijaknak a megélhetés drágulásával való arányosítását, az 1896. évi szabályozásnak megfelelő revízióját. Sürgetnünk kell a nyugtabélyeg és a szolgálati illeték eltörlését. Sürgetnünk kell az összes illetmények utalványozásának és kifizetésének egyszerűsítését, a mire vonatkozólag a t. ház ugyancsak birja már a minister urnak igéretét; arról igazán nem tehetünk, hogy ez is a beváltatlanok csoportjába tartozik még a mai napig. Sürgetnünk kell a ministeriumnak támogatását, hogy a vidéken levő alkalmazottai megfelelő lakásokhoz jussanak. Helyes dolog lenne talán akár az is, ha maga a ministerium saját budgetje számlájára házakat építene ; az épités költségei a lakbérekkel lennének törleszthetők. Vagy legalább kölcsönök vagy bárminemű segélyek utján mozdítaná elő a ministerium a családi házak építését. Csakhogy ehhez, természetes dolog, sziv, érzék és egy bizonyos erélyes fellépés szükséges. (Felkiáltások a jobboldalról : Pénz!) Tessék kevesebb katonát követelni és mindjárt el lehet ezeket a kérdéseket intézni. (Ugy van! balfelől.) Szükséges, t. képviselőház, a nyugdíjtörvény gyökeres revíziója is a mai változott viszonyoknak megfelelően. A mai törvény az aránytalanságoknak, igazságtalanságoknak és méltánytalanságoknak valóságos tenyésztelepe. (Ugy van ! balfelől.) A most megnyílt országgyűlésen a trónbeszéd a nyugdíjügy rendezését az ország egyik feladataként sorolta fel. Miért forszírozzák e helyett a katonai javaslatok törvényerőre emelését ? (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A revíziónál természetesen szem előtt kellene tartani, hogy a nyugdíj kellő nagyságú legyen, kellő időben jöjjön, és hogy abból minden esetre meg lehessen élni. Hasonlókép sürgős, mintegy elodázhatatlan az özvegyek és árvák nyugdijának rendezése. Példával vagyok bátor illusztrálni. Ugyebár felesleges megmondani, ki volt Oberschall Adolf ; nemcsak a Curia elnöke, de a magyar igazságügynek igen kimagasló alakja, egy fogalom. S méltóztatik tudni, hogy az ő özvegye 2400 korona nyugdíjjal maradt hátra ? És csakis különös királyi kegyelemmel lehetett nyugdiját 5000 koronára felemelni ? Ez a jutalmazása egy olyan nagystílű embernek, a ki az igazságügy szolgálatában töltötte el egész életét. Ne méltóztassék ismétlésnek venni, ha daczára, hogy az elmúlt tárgyalás alkalmával elmondott beszédemben bőven foglalkoztam ezzel a kérdéssel, most is megteszem, hogy az automatikus előléptetés kérdését felhozzam, mert a minister urnak az én beszédemre adott válasza nem elégített ki sem engem, sem az érdekelteket. Azok az érvek, a melyekkel a minister ur a harczba vonult, kevéssé helytállók, sőt vannak köztük olyanok is, a melyeket nem hiszem, hogy a minister ur ne kívánná reparálni, mert a birói karról sok tekintetben olyan nyilatkozatokat foglalnak azok magukban, a melyek tévesek, de a melyekre van mód és alkalom, hogy kijavíttassanak.