Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.
Ülésnapok - 1910-327
327. országos ütés 1912 január 17-én, szerdán. 183 nám érteni. De ma ez a frusdrágaság már nem létezik, mert hiszen a martának az ára nagy mértékben leszállt, a sertésé pedig oly mértékben, hogy hizlalni alig érdemes, mert itt majdnem vesztesseggel dolgozik a gazda. Hogy ilyen viszonyok közt miért kelljen ebben a szerződésben, épen Ausztria érdekében, annak ilyen előnyöket biztositani, a nélkül, hogy tőle valami ellenértéket kapnánk, azt megérteni nem tudom. Ha a kormánynak minden egyes tárgyalás alkalmával, a mely Ausztria- és Magyarország között folyik, éles harczot kell folytatnia Magyarország érdekeinek megvédéséért, még legjogosabb érdekeink kivivásáért is, akkor mi is megkövetelhetnők, hogy Ausztria ne Mvánja a magyar mezőgazdaság érdekeinek feláldozásával élelmezésének egy csekély részét megkönnyíteni. Az a kívánság tehát, a melyet a gazdaszövetség és a gazdakongresszusok hangoztatnak, hogy a Németországgal szemben fennálló állategészségügyi szerződésnek a marhavész által veszélyeztetett érvényessége a minister ur által biztosittassék, azt hiszem a gazdaosztály részéről a legkisebb kivánság. Mert ha a marhavész bejön,.és a mi határunk a Németországba való kivitel elől elzáratik, óriási kára lesz a magyar gazdaosztálynak, a melyért vállalhatja a minister ur a felelősséget, de a károsodást nem fogja tudni megtéríteni. De veszedelmes ez a szerződés azért is, mert esetleg hasonló kedvezményt fognak akarni a többi Balkán-államok is. Az élő állatok behozatala a Balkán-áUamokból a legnagyobb veszélyt rejti magában. Hiszen ha az a czél, hogy a kattarói öböl húsellátása meg legyen könnyítve, akkor tökéletesen igaza van a gazdaszövetségnek, mikor azt proponálja, hogy az állatok a határon vágassanak le és ugy hozassék be a hus ; akkor nincs kitéve az ország annak, hogy a marhavész behozatik. Különben a mai tárgyalás és Darányi t. képviselő ur felszólalása még jobban megerősít abban, hogy az ország érdeke feltétlenül megkívánja az önálló vámterület behozatalát. A közös vámterület mellett folyton csak feladjuk jogainkat, vagy réseket törünk azokon az egyezményeken, a melyeket mindkét államnak egyformán meg kellene tartani. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Mindaddig, mig az osztrák ipart védő iparvámok fennállanak, joggal követelhetjük, hogy a szerződésekben és egyezményekben biztosított jogaink megtartassanak és ha a kormány feladja vagy kellőleg meg nem védelmezi e jogainkat, bizony nagy bün fogja terhelni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Nem akarom szives türelmüket továbbra is igénybe venni és pártom nevében kijelentem, hogy e törvényjavaslatot el nem fogadjuk. Egyszersmind kérem a t. képviselőház tagjainak azon részét, a kiknek érzékük van az iránt, hogy micsoda kár érheti e szerződés elfogadásával a nemzetet, hogy ahhoz ne járuljanak hozzá. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Mihályi Péter jegyző: Szmrecsányi György! Szmrecsányi György: T. képviselőház ! Méltóztassanak megengedni, hogy csak egy pár perezre igénybe vegyem a t. ház szives türelmét. A néppárt nevében kénytelen vagyok kijelenteni, hogy mi nem járulhatunk hozzá a Montenegróval kötött kereskedelmi és hajózási szerződéshez addig, a mig nem kapunk a földmivelésügyi minister úrtól megnyugtató kijelentést az iránt, hogy történik-e intézkedés, van-e kilátás arra, hogy a német birodalmi kormány exterritoriális területnek tekinti Kattarót és vidékét. Az 1908: XXV. t.-cz. 4. §-a a következőképen szól: »Ha a szerződő felek egyikének területein a keleti marhavész lép fel, a másik félnek jogában áll a kérődzők, sertések, állati nyerstermények és a ragályanyag elhurczolására alkalmas tárgyak bevitelét a fertőzés veszélyének tartamára megtiltani, vagy korlátozni.<< En ugy emlékezem, hogy a közgazdasági bizottság ülésén, mikor ez a törvényjavaslat ott tárgyaltatott, mi, a kik az ellenzéki bizottsági tagok közül ottan voltunk, a szerződés elfogadását ettől a feltételtől tettük függővé. Es én ugy emlékezem, hogy az igen t. minister ur akkor kilátásba helyezte volt nekünk azt, hogy ebben az irányban megnyugtató felvilágosításokat fog adhatni a szerződésnek parlamenti tárgyalása alkalmával. A megnyugtató felvilágosításokat eddig nélkülöztük. En annál nagyobb aggodalommal látom ezt, mert, a mint a minister ur a közgazdasági bizottság ülésén ki is jelentette, hogy a marbacsempészés Montenegróval a kattarói .kerület felé úgyszólván napirenden van, a hatóságok ennek meggátlása tekintetében nagy nehézségekkel állanak szemközt s hogy ennélfogva ez a szerződés csak mintegy legalizálásául szolgálna ennek a mostani törvényenkivüli állapotnak. Már akkor jeleztem aggodalmamat, és jelzem most is, hogy ezt az okoskodást semmiképen sem fogadhatom el, mert a mikor nemcsak Magyarország, de Ausztria közgazdasági életére nézve is oly fontos kérdésben, mint az állategészségügyi egyezményre és az idézett czikkelyre P _ nézve veszély forog fenn, akkor igenis a magyar kormánynak szerintem minden erejével oda kellene hatni, hogy az osztrák hatóságok kormányuk utján arra szoríttassanak, hogy ezt a marhacsempészést a lehető legnagyobb erővel, még talán aránytalan áldozatok árán is megakadályozzák és hogy ne tegyük ki Magyarországot és általában a monarchiát annak, hogy a német birodalmi kormány, támaszkodva a szerződésnek idézett pontjára, minekünk mérhetetlen nagy közgazdasági károkat okozzon, a mi különösen a magyar gazdaközönséget érintené, ugy a kis-, mint a közép; mind pedig a nagybirtokosokat. Ehhez a felfogáshoz én a magam részéről nem járulhatok hozzá és pártom nevében kijelentem, hogyha a minister úrtól erre nézve megnyugtató felvilágosításokat nem kapunk, akkor nem leszünk abban
