Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-327

S27. országos ütés 19Í2 január 17-en, szerdán. 175 Indultak meg az iránt, hogy eme, mindkét félre nézve káros kihatású vámhelyzet javittassék meg és ismét a régi barátságos elbánásban részesittessék mindkét állam részéről a behozatal és a kivitel. Ezen tárgyalásoknak eredménye az a törvényjavaslat, a mely most a képviselőház előtt fekszik, és a melynek általánosságban és részleteiben való elfogadását az elmondandó indokok alapján, kérem a t. képviselőháztól. Ez a törvényjavaslat, a mely a képviselőház előtt fekszik és a tárgyalás alapját képezi, második czikkében tartalmazza azokat a nevezetes intézkedéseket, a melyek mireánk mezőgazdasági szempontból jelentőséggel birnak, és a melyek gazdatársadalmunk körében élénk visszhangra találtak, a minek következtében élénk kritikát gyakoroltak a törvényjavaslat ezen intézkedéseivel szemben, úgyannyira, hogy a Magyar Gazdaszövetség a képviselőházhoz egy beadványnyal fordult, a melyben kéri, hogy a képviselőház ezt a törvényjavaslatot ne tegye magáévá. A Gazdaszövetségnek ezen kezdeményezése folytán azután több törvényhatóság és gazdasági egyesület hasonló tartalmú feliratot intéztek a képviselőházhoz, s ezen feliratokat röviden összegezve leszek bátor ismertetni és röviden meg fogom adni a magam véleményét az ezekben nehézményelt és kifogásolt állításokra. A Magyar Gazdaszövetség emiitett beadványában jelzi, hogy eddig Keletről az élőállatbehozatal elvileg tilalmazva volt, és hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat ezen általános tilalommal szemben egy uj elvet inaugurál, a mely uj elv inaugurálásával az eddigi vámpolitikai rendszerünk teljes felforgatását látja a Gazdaszövetség és csak az esetben tartja megengedhetőnek azt, hogy ez az ujitás a törvényhozás által elfogadtassék, ha a kattarói kerületből, különösen a keleti marhavészt illetőleg, állategészségügyi tekintetben extraterritoriális kerület fog alkottatni, s ha Németország is ezt a kerületet ilyennek fogja elismerni. (Helyeslés balfelől.) Továbbá veszedelmes preczedensnek tartja az élőállat vámmentes behozatalát és megjegyzi, hogy ehhez csak azon esetben járulna hozzá, ha Ausztria, a melynek érdekeit ez a szerződés szolgálja, a maga részéről Magyarországnak, illetőleg a magyar mezőgazdaságnak megfelelő kompenzácziót ad. Természetesnek találom azt és fogja találni mindenki, hogyha a Magyar Gazdaszövetség, a mely a magyar földmüvelés érdekeit van hivatva elsősorban szolgálni, sikra száll minden egyes kérdésnél, igy a jelen esetben is, a mikor a mezőgazdák érdekét kivánja megvédem és a maga álláspontjából, a mely talán a gazdának egyoldalú érdekeit messzebbmenőleg képviseli, mint egy objektív kritikát gyakorló fél szempontjából képviselhető, és kéri a képviselőházat, hogy a törvényjavaslatot ne tegye magáévá. Ez a törvényjavaslat azonban az én álláspontom és a pénzügyi bizottság által elfoglalt álláspont szerint a nehezményezett tételeket nem foglalja oly mértékben magában, mint ahogy az a gazdaszövetség szemei előtt lebeg, mert hiszen azok az engedmények, a melyek a törvényjavaslatban felsoroltatnak, nem oly természetűek, hogy azok képesek lennének a mi állattenyésztési érdekeinket sérteni sem állategészségügyi szempontból, sem ha az áralakulást veszszük figyelembe. A törvényjavaslat intézkedései szerint tudniillik, a mint méltóztatott a javaslatból látni, itt oly intézkedések foglaltatnak, a melyek kizárják azt, hogy ez a fenyegető nagy veszély, a melyet a gazdaszövetség a mi állattenyésztési érdekeink tekintetében lát, be is következhessek. Mert hiszen intézkedéseiben oly korlátokat szab meg, a melyek teljes megnyugvást kelthetnek minden gazdában abból a szempontból, hogy az állattenyésztés fejlődésére a szerződés törvénynyé való emelkedése esetén káros hatás támadhatna; mert hiszen a törvényjavaslat szavai szerint az az engedmény, a mely a második czikkben olyformán adatik, hogy Montenegróból Ausztria-Magyarországnak egy megállajDÍtott részére 6000 darab háromszáz kilogrammnál nem nehezebb élő szarvasmarha, 20.000 juh, kecske, gödölye és bárány, továbbá ezer métermázsa füstölt juhhús behozatalát engedi meg, mondom, az az engedmény szorosan és kizárólag csakis a kattarói kerület területére vonatkozik, a községi fogyasztás czéljaira van szánva, és mint határszéli forgalom engedélyeztetik. Biztosíttatik a részünkre állategészségügyi szempontból az a jog, hogy a beligazgatásilag megállapítandó feltételek mellett hozathatnak be az élőállatok, hogy azok ellenőrzése nemcsak az ausztriai állategészségügyi intézményekben biztosíttatik, hanem fentartja Magyarországnak is azt a jogot, hogy ellenőrizhesse, hogy az állategészségügyi intézményeket az ausztriai hatóságok kellő erélylyel és szigorral alkalmazzák-e ? Megköveteljük azt, hogy a behozott állatok montenegrói származása igazoltassék és hogy igazolva lássuk azt, hogy ez engedélyezett állatbehozatal mennyisége azt a husfogyasztási szükséget ne haladja meg, a mely a kattarói kerület lakóinak állatfogyasztási mennyiségét képezi. Természetszerűen kívánatosnak tartom én is, és kívánatosnak kell tartania mindenkinek, a ki Magyarország állattenyésztési érdekeit hivatott gondozni, azt a nagy érdeket, hogy ez engedély által a Németországba való állatkivitelünket veszély ne fenyegesse és én azt hiszem, hogy ugy ezen szigorú intézkedéseknek kellő betartása mellett, valamint más módok mellett... (Felkiáltások balfelől: Micsoda más módok ?) A más módok olyan természetűek, a melyekre vonatkozó tárgyalások és megállapodások az én előadói beszédem keretén kivül esnek, s a melyekről majd illetékesebb egyének lesznek hivatva nyilatkozni. Gyakorlatilag sem bír nagy jelentőséggel ez az egész állatbehozatali kérdés, mert hiszen az a husmennyiség, mely a törvényjavaslat enge-