Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-325

524 325. országos ülés 191"2 január 15-én, hétfőn. A legelső részlete annak a gondolatmenetnek, a mely az előző pénzügyministert a bányavállalatok megvásárlására és a kőszénbányászat fejlesztésére indította, maga a szükség volt. Méltóztatnak visszaemlékezni, az 1906., 1907. és 1908-ik években beállott kőszénszükséglet folytán 30—40 millió korona értékű szenet hoztunk be fűtési czélokra, (Ugy van! halról.) az államvasutaknak angol szenet kellett égetniok, már pedig közgazdasági szempontból — és ez volt az előző pénzügyminister urnak első indoka — törekednünk kell ennek az országnak gazdasági önállóságára, és ennek egyetlen előfeltétele az, hogy a mai közgazdasági helyzetben is mindazon fogyasztási czikkek, a melyek az ország határain belül előállíthatók, az ország határain belül állíttassanak elő. (Helyeslés balról.) T. pénzügyminister ur, méltóztatik ismerni a petrozsényi bányának a sorsát. Az egy igen jó szerződés mellett adatott bérbe, ós mi lett a sorsa a bérszerződésnek ? Megvallom, arra, a mi bekövetkezett, nem képzelem, hogy valaki gondolhatott volna. Mert ily bérbeadásnál mindenki gondoskodhatik arra az esetre, hogy egy bánya ki ne zsákmányoltassék, hogy túlmérvben ki ne használtassák a bérlet tartama alatt. De itt bekövetkezett az, hogy a bánya bezáratott, beszüntettetett, csak azért, hogy egy konkurrens vállalat a konkurrencziától meneküljön. (Ugy van! balról) Ezzel szemben a bányaakcziónak kezdete volt a bérlet megszüntetése és elkezdve Petrozsényen, folytatva Vajclahunyadon, Gyaláron, Pojenen át, egészen Bozovicsig, létesíttetett egy lánczolat, a mely hivatva volt egyfelől a széntermelést emelni s másfelől állami telepeket létesíteni, a melyek az ipari munkásságnak munkát adnak, az ország termelő erejét növelik, de másfelől olyan telepek — és itt jön a kérdés politikai része, — a melyek a legelhagyatottabb nemzetiségi vidékeken, Eománia tőszomszédságában kell hogy az elhagyott román népnek keresetforrást nyújtsanak és hogy a magyar államot reprezentálják, mert, mondhatom, a magyar államot az egyes nemzetiségi vidékeken ma talán csak a csendőr és a pénzügyőr képviseli. A gondolatnak első része tehát az volt: közgazdaságilag fokozni a termést, javítani az ország kereskedelmi mérlegét; második része pedig, hogy a nemzetiségi vidékeken magyar ijjartelepek létesítése által annak a népnek, a melyre egy fajrokon, vele egy nyelvet beszélő, független, önálló királysággal bíró nemzet bir vonzerővel, megmutatni a magyar államot, megmutatni ugy, mint a mely keresetforrást ad, megmutatni ugy, mint a mely annak a népnek boldogulását elősegíti. (Helyeslés halfelöl.) Ezek az indokok vezették annak az akcziónak megindítását és keresztülvitelét. Szerintem a? a körülmény, hogy ezek a bányák ma jövedelmezők-e és hogy egyáltalában jövedelmeznek-e, semmi esetre sem vezethet arra, hogy ezt az akcziót megszüntessük, legfeljebb arra, hogy helyesebb, gazdaságosabb kihasználást rendszeresítsünk, de ennek az akcziónak szerintem ugy pénzügyi és közgazdasági, mint politikai szempontból folytatódnia kell. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsbbálóldalon.) A második kérdés, a melyre az előadó ur is utalt és a melylyel még nagyon röviden foglalkozni kivánok, a földgáz kérdése. Ez szintén egyike azon kérdéseknek, a melyek az előző pénzügyministernek szorosan vett hivatali ügykörén túlmenőleg teljesített munkáját képezik, és ennek az akcziónak is az volt a tulajdonképeni alapgondolata, hogy egyfelől az államnak ujabb bevételi forrást teremtsen, másfelől pedig egy elhagyott s szintén nemzetiségi vidéknek a'z ipar keletkezésének és fejlődésének alapfeltételét, a munkaerőt megadják. Ebben a tekintetben épen csak arra kérném a t. minister urat, hogy mivel a különböző vidékeken teljesített eddigi furrásokről legalább én magam nagyon kedvezőtlen eredményeket hallottam és mivel másfelől hol itt, hol ott megjelenő híresztelések magának a sármási földgáznak elvezetéséről s más vidékeken való felhasználásáról szólnak, legyen kegyes minket tájékoztatni abban a tekintetben, hogy szándékozik-e a sármási földgázt olyan irányban felhasználtatni, a mint törvény megalkotásakor is hangsulyoztatott, hogy t. i. elsősorban annak a vidéknek közgazdasági ereje és fejlődése biztosíttassák ? Ezek voltak azok, t, ház, a miket magára a költségvetés anyagára nézve az általános vitában elmondottak után megjegyezni bátor voltam. Még csak egy körülményre kivánok rámutatni, és ez a szorosabb értelemben vett budgetjog körébe tartozik, (Halljuk! Halljuk!) arra a kérdésre t. i., miért helyezek magam és miért helyeznek azok a pártok, a melyekkel együtt küzdeni szerencsém van, óriási súlyt a költségvetés törvényerőre emelkedésére, a költségvetési jog tiszteletére. (Halljuk! Halljuk!) Abban a folyamatban, a melyen a költségvetési jog a történelem folyamán keresztülment, egy jelenséggel találkozunk. A kezdetleges obstrukczió a visszaélésekkel szemben a költségvetési jog terén, a mint Macaulay megírja, nagyon egyszerű volt; az akkori ellenzék, a melyet az illető ország fegyverfogható emberei képviseltek, a királyi hatalommal szemben és a királyi hatalom részéről követelt törvénytelen adókkal szemben fegyvert fogott és visszautasította a király akaratát. (Halljuk! Halljuk!) Ma már a nemzet jogainak ilyetén megvédésére, hála Istennek, szükség nincs, de nem is gondol erre senki. Abból az egyszerű ellentállási jogból fejlődött ki a költségvetés és a költségvetési jog, a melynek lényege tulajdonképen, újból hangsúlyozom, nem az, hogy meg-