Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-325

104 3Í5. országos ülés 1912 jannár lh-én, hétfon. a szélsőbaloldalon.) Azt azonban engedje meg a minister ur, hogy a kétszer kettő négy alapján figyelmeztessem, hogy abszolúte nincsen igaza, midőn azt állítja, hogy az önálló hadsereg drágább lenne, mint a közös. Mert méltóztassék csak venni a tényeket, ugy a mint vannak. A kettős monarchiában ma három hadügvminister van, KÖZÖS, osztrák és magyar. Abban a perczben, a midőn önállóvá válnék a hadsereg, a közös hadügyministerium megszűnnék és konczentrálódnék az egész hadsereg vezetése egy kézben, egy központi közeg, a magyar honvédelmi, vagy a magyar hadügyminister kezében. És a mint a fővezetés egy kézben lenne konczentrálva, ép ugy az egész vonalon minden egy-egy hatóság kezében összpontosulna, a mi ma Magyarország területén két-két hatóság között oszlik meg. (Ugy van! baljelől.) Mert, ugyebár, a honvédség külön szervezete, a közös hadsereg külön szervezete, a hadkiegészitések, a térparancsnokságok és a többi tekintetében mindenütt a kettős szervezet áll fenn, a mely két-két hivatal felállítását igényli. Méltóztassék már most számítani, hogyha ezeket a hivatalokat az egész vonalon kettőről egyre lehetne redukálni, minő anyagi differencziát jelentene ez egymagában véve is Magyarország javára. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De tovább megyek. Nem tudom, hányszor kértem, — indítványt is terjesztettem be a véderővita alkalmával, a midőn kijelentettem, hogy a békés megegyezésnek ez egy igen integráns részét képezi — hogy a hadseregre fordított összegek tényleg itt az országban költessenek el és itt állittassék elő minden, a mire a hadseregnek szüksége van, tehát nemcsak a kvóta arányában, hanem ténjdeg minden, a mire a hadseregnek szüksége van, itt álüttassék elő, a magyar állam területén, magyar munkásokkal, magyar ipari vállalatokkal. Es még csak választ sem kaptam erre, rnind a mai napig. Értem is, hogy miért. Mert még mindig megvan az a felfogás Bécsben a legfelső intéző körökben, hogy arzenált, ágyugyárat, lőport stb. nem szabad a magyarok kezébe adni, hanem konczentrálni kell Ausztriába ezeknek a dolgoknak az előállítását, a mi egyrészt a bizalmatlanságot demonstrálja velünk magyarokkal szemben, másrészt az osztrák ipart, az osztrák népességet jogosulatlan anyagi előnyben részesiti Magyarországgal szemben. Engedelmet kérek, ha felállíttatnék az önálló magyar hadsereg, az bizonyára nem tartaná arzenálját Bécsben, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) az bizonyára nem tartaná egyéb felszerelési telepeit Klosterneuburgban ; az bizonyára nem állítaná fel a maga lőportárait Steinban és egyéb osztrák helyeken, és bizonyára nem szerezné be ágyuszükségletét a pilseni Skoda-czégnél, hanem mindezeket Magyarországon állíttatná elő; (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) mindezeket itt készíttetné, itt dolgoztatná fel. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezeket a tényezőket méltóztassék egybevetni; méltóztassék I ezeket, t. minister ur, kalkuláczió tárgyává tenni, és akkor látni fogja, hogy az önálló hadsereg ezen az alapon igenis tetemesen olcsóbb lenne Magyarországra nézve, mint a mai állapot. Lovászy Márton : És hasznosabb ! Gr. Batthyány Tivadar: Mindezektől eltekintve pedig én a véderővita során kimutattam, hogy ha a mostani véderőj avaslatok törvényerőre emelkednének, — a mi ugyan nem valószínű — hogy ez esetben Magyarország aktív és tartalékos, tehát teljesen kiképzett katonákban körülbelül egy milliónyi hadsereget fog előállítani; ennyit fog előállítani egyedül a magyar szent korona birodalma. Midőn a közös hadsereg alapján egy millió katonát leszünk kénytelenek kiállítani és eltartani, akkor, engedelmet kérek, az önálló hadsereg sem lehet ennél nagyobb, egyszerűen azért, mert emberanyagban többet már ugy sem szállíthatunk. A mit erre az egy millió emberre ma költünk, azt is Magyarország pénzéből fordítjuk reá, tehát igazán nem tudom, minő alapból kiindulva állíthatta a minister ur, hogy a közös hadsereg intézményének fentartása pénzügyileg előnyösebb volna az országra, mint az önálló hadseregé. Az önálló hadsereggel szemben az egyik túloldali t. képviselő ur — nem emlékszem reá, hogy melyik, nem merek nevet említeni — egyik beszédében azt az ellenvetést tette, hogy hja, mi mindig Németországra hivatkozunk ; hogy Bajorországban és Würtembergben nagyon jól megvannak a teljesen önálló hadseregek, csakhogy elfeledjük, hogy ott megvan a nyelvi egység. Ámde az a körülmény, hogy a bajor és a braunschweigi katonákat németül vagy más nyelven kommandirozzák-e azok a hadvezetőségek, a háború kimenetelére nézve teljesen irreleváns. Mert az a bajor katona mindig a bajor katonai felebbvalóinak a parancsaira fog akczióba lépni és szolgálatot teljesíteni, a würtembergi pedig a würtembergi felebbvaló alatt fog szolgálni, és azok a két hadseregbeli katonák, a legénységek, a tömegek nem fognak egymással olyan nexusba jutni, hogy ott a nyelvi egységre szükség volna ; a vezetőségben, a fővezetőségben pedig mindig bírják azt a nyelvet, a mely szükséges arra, hogy egymást megértsék. Különben ezzel a nyelvi egységre való hivatkozással igazán bárhol inkább szabad volna élni, mint a magyar törvényhozás termeiben, mert a tények bizonjdtják, hogy a nyelvi egység nélküli, vagyis három nyelven vezényelt csapatok is a legldtünőbben összemüködhetnek. Magam tanúja voltam a kőszegi hadgyakorlatokon, hogy német, magyar és horvát csapatetestek német, magyar és horvát nyelven vezényeltettek együtt, egy divízióban. Megkérdeztem akkor a vezető tiszteket, valamint a subaltern-tisztek közül is többeket, hogy vájjon egyáltalában zsenirozza-e a szolgálatot az, hogy_ itt különböző nyelveken kommandiroznak. És egyhangú volt a vélemény, hogy abszolúte nem zsenirozza, mert hiszen ő, a horvát honvédőmagy, abszolúte nem érintkezik