Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-325

325. országos ülés 1912 január 15-én, hétfőn. 101 esztendei szolgálat. Ha azonban a francziák módjára megcsinálják azt, hogy az egyik legényt csupán csak a ló mustrálásával, a remonták kiképzésével és az állatismével foglalkoztatják, a másikat pedig a katonai szolgálatra tanítják, akkor ezen munkafelosztás elmélete mellett igen szépen meg leket találni a lovasság számára a kétévi szolgálat kulcsát. '' Ugron Zoltán : Ezeket a francziákat megverik, ha igy kérmzik ki őket. Polónyi Géza: Hát próbálja meg t. barátom. Én. láttam a franczia lovasságot, nem tudom, hogy a képviselő ur látta-e ? Ugron Zoltán : Én abban nem vagyok biztos, hogy igy képezik ki! Polónyi Géza : Először is a t. képviselő urnak tudnia kellene, mint lótenyésztőnek, annyit, hogy talán a legdrágább lovak a fianczia hadseregben vannak és a francziák azzal pótolják a dolgot, hogy a legelsőbbrendü anyagot szerzik be. Majdnem kétszer annyi árat fizetnek pl. egy tüzérségi lóért Francziaországban, mint nálunk. De más területre mennék, ha ezzel foglalkoznám; csak a közbeszólásra reflektáltam. A lényeg az, hogy Francziaországban ezt a módszert választották. Ugron Zoltán : A Berlitz-módszert! (Derültség.) Elnök ". Csendet kérek ! Polónyi Géza: Vájjon ez a leghelyesebb-e, nem álütom, csak azt állitom, hogy egy világkatalom, egy nagyhatalom, mint Francziaország, ezt a módszert tényleg alkalmazza. Nem lehet tehát olyan, a melyről beszélni nem volna szabad, vagy nem lehetne. De akármiként áll a dolos;, az a módszer, a melyet most akarnak csinálni, talán megint nem lesz megfelelő. T. i. a honvédelmi minister ur emlékezni fog a véderővita során kifejtettekre, a melyek szerint a dolog ugy állott, hogy a hadügyi kormányzatnak az az alternatívája volt, hogy vagy a hároméves szolgálatot akczeptálja, vagy pedig 16.000-rel több ujonczot követel, mert 16.000-rel több altisztre lenne szüksége, mint a mennyi a. jelenlegi Reengagierung mellett is van. Ezt tehát vagy csak a káromesztendei szolgálattal tudja pótolni, vagy |>edig 16.000-nyi megfelelő ujoncztöbblettel. Most megtörtént a magyar parlamentben eddig legalább tudtommal példa nélkül álló az az eset, hogy mi ostromoltuk ezt a hároméves szolgálatot és beállítottuk azt, hogy mi egészen világosan látjuk, hogy ezek a költségek és ez a mostani tervezet, a mint az előttünk van, nem fog megmaradni, és az az u. n. paktum, a mely létrejött a hadügyministerium és a magyar kormány között, nem fog megtartatni, hanem lényegesen több és uj terhekkel fog a nemzet szemben állani. Az indemnity-vita alatt felvettetett ez a kérdés és akkor a pénzügy minister ur a kormány képviseletében egész hivatalos prozopopéával kijelentette, hogy erről szó sincs ; a. messze jövendőben talán lesznek változtatások, de arról nincs tudomása, hogy a közelebbi jövendőben ilyen változtatások terveztetnének. Nem múlt el kétszer huszonnégy óra és ime az osztrák ministetelnök bejelenti az osztrák urakházában, hogy kérem, igen, a magyar kormány hozzájárulásával már készen is van három törvényjavaslat, a melylyel ezen egész véderőrendszer és annak ezt a hároméves szolgálatot és az altiszti kérdést érintő része halomra döntetik és illetőleg uj alapokra helyeztetik. T. képviselőház! Ezekről az uj alapokról nekünk eddig hivatalos tudomásunk nincsen. Hazai Samu honvédelmi minister: Nekem sincsen ! Polónyi Géza : Annál jobb lesz, ha a t. honvédelmi minister ur lesz oly kegyes megnyugtatni az országot is az iránt; de hogy akkor hol marad az osztrák ministerelnöknek az igazmondása, azt én nem tudom. De annyi bizonyos, hogy a delegáczió előtt is ugy kezeltetett ez a dolog, hogy van folyamatban három uj törvényjavaslat, a mely lényegében az altiszteknek iskoláztatás és bizonyos segélyek utján való gyárapitását czélozza. T. i. anyagi segélyek alkalmazásával stb. Én, t. képviselőház, ennél a pontnál csak azért immorálok, mert ez nem olyan közömbös és nem olyan csekély dolog, mint a minőnek látszik. Egészen világos, hogy itt a hadvezetőség és a hadügyi kormányzat egy ki nem forrott, meg nem állapodott és máról-holnajDra változó álláspontot képvisel. Egyik nap a háromesztendős szolgálat; a másik nap a megfizetett és újra iskolázott és a szerint nevelt altiszti karról van szó. Nézzük már most, hogy elvi szempontból hogyan áll a dolog ? Mi rendkívüli mód hangsúlyozzuk és a t. honvédelmi minister urnak az ajakán is mindig nagyon szépen hangzik az a szó, a mikor hangsúlyozza a néphadsereget. És ha belenézünk annak a hadseregnek a gyomrába, akkor mit látunk ? Hogy van egy tisztikarunk, a mely kizárólag hivatásos tisztekből áll. Most akarunk csinálni, német mintára, mint a hogy Bakonyi t. képviselőtársam azt meg is dicsérte, egy erre külön iskolázott és külön nevelt altiszti kart. EJ az altisztikar, t. i. a német birodalomban csekély 60 millió márkába kerül évenként és nekünk lesz szerencsénk, ha ez az uj dolog életbelép, legkevesebb 18 millió korona évenkénti költségtöbblettel számolva, üdvözölni ezt az institucziót. De engem elvileg a dolog azért érdekel, hogy mi marad meg akkor abból a néphadseregből, ha nemcsak a tisztikar, hanem már az altisztikar is hivatásos katonákkal fog megtöltetni 1 Marad, ugyebár, kizárólag a legénység, a melynél csak idő kérdése, hogy rá is alkalmaztassék, a mi a zsoldos hadseregre nézve fenforog, hogy a hivatásos katona az, a ki megmenti a nemzet jövendőjét. És ime igy, lassan, csendesen az állandó tisztikar mellett, a mely ma már külön kasztot képez, lesz egy állandó altisztikarunk, nevelünk belőle egy külön kasztot és válogathatunk azután abban, hogy pretóriánusoknak,