Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-325

325. országos ülés 1912 január 15-en, hétfőn. 99 felvilágosítást adni arra nézve is, hogy mennyiben igaz az, hogy akár megszavaztatik a véderőreform, akár nem, az őszszel már két üteges tüzérséggel szaporittatni fog a honvédség is. (Ellenmondás jobbról) Ez mondatik a lapokban. Tehát nem igaz ? Hazai Samu honvédelmi minister: Nem! Polónyi Géza: Annál jobb. Ezeknek az adatoknak birtokában talán nem szükséges bővebben magyaráznom, hogy ez nemcsak a védelmi kölcsönösségnek százalékosan megállapított arányával ellenkezik, hanem olyan mesterséges emelése volna a mi kvótaterhünknek, a mely ellen nekünk a lehető leghatározottabban tiltakoznunk kell. (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) S beszélhetünk mi itt akármilyen opportunisztikus indokokról, arról, hogy közöttünk nagy véleményeltérések, mondjuk, nagy gyűlölködés van, de ebben a kérdésben talán még sem lesz a magyar parlamentnek egyetlen egy képviselője sem, a ki az osztrákoknak ezen törekvését támogatná, hogy t. i. ők még a százalékos arány szerint törvényben megállapított védkötelezettségük tekintetében is a mi bőrünkre kimeneküljenek, és én hiszem, hogy ebben önök közül egy sem lesz, a ki az osztrákok segítségére siessen. Gr. Batthyány Tivadar: Eddig igen! Polónyi Géza: Ez volna tehát az első pont, a melyre nézve én mély tisztelettel kérem a t. honvédelmi minister urat, és pedig ismételten és nyomatékosan, méltóztassék magának az ügynek érdekében, a békés tárgyalások lehetővé tételének érdekében elsősorban ezt az ujonczjutaléki kérdést a t. ház előtt a maga valóságában feltárni és nekünk az utolsó esztendőkről — gondolom 1906 óta maradt ez el — a statisztikai kimutatásokat bemutatni, hogy mi teljesen tájékoztathassuk magunkat a tekintetben, hogy vájjon milyen eshetőségekkel kell számolnunk egy felemelt ujonczlétszámmal szemben annak besoroztathatása tekintetében, és másrészt hogy mi a legmegbízhatóbb adatokkal rendelkezzünk az Ausztriára vonatkozó viszonylatokra nézve is, hogy tudjuk, mennyiben teljesiti Ausztria legalább azt a kötelezettségét, a mely őt az eddigi törvények alapján terheli. A második dolog a békelétszám megállapításának kérdése. Hiszen az sem valami különös aTkánum, a mikor mi reklamáljuk a békelétszám törvényes megállapítását; ezzel mi nem kívánunk, nem tudom, valami elérhetetlen dolgot. Hiszen ez magában a kilenczes bizottsági programmban is benne van, az önök legális álláspontja ez, hogy a békelétszám törvényben állapittassék meg. T. képviselőház ! Mi akadálya van annak, hogy a minister ur megnyugtasson engem és minket az iránt, hogy ebben az irányban legközelebb megfelelő törvényjavaslatot fog benyújtani % Egész tisztelettel kérem, szíveskedjék felvilágosítani, akarja-e ezt megtenni és ha nem akarja, micsoda legális törvényes akadálya lehet annak, miért kell, hogy Magyarországon titokban maradjon, hogy a nemzet véréből és vagyonából mennyit adunk béke idejében, mennyit nem ? Lehet-e egy parlamentnek ez adatok birtoka nélkül lelkiismeretesen a nemzet vére és vagyona felett rendelkeznie ? Ugyebár, nem. Nem is kételkedem abban, hogy a t. minister ur meg fogja nekem adni a felvilágosítást, a mely e tekintetben megnyugtat. Rátérek egy harmadik kérdésre. Ez már azután érzékenyebb kérdés, de mentül érzékenyebb, annál inkább fogja igazolni azt, hogy a legjobb szándék vezet annak felvetésében, mert a köztünk felmerülhető félreértések tekintetében talán egy sincs, a mely annyira közrehatna egy békülékenyebb hajlam nevelésére, mint e kérdés tisztázása. Ez pedig vonatkozik a póttartalékosokról rendelkező 1888 : XVIII. t.-czikk interpretácziójára. Méltóztatnak tudni, hogy ez eredetileg a póttartalékosok bentartására vonatkozott. Gr. Apponyi Albert: És az első évi tartalékra ! Polónyi Géza: Az első évi tartalékosok és a póttartalékosok bevonására. Eredetileg ez az 1888 : XVIII. tczikk nem is volt kiterjesztve a honvédségre és mint a vitákból látjuk, nem is volt czélba véve, hogy rá kiterjesztessék. Ha azonban egy létező áHapottal kell számolnunk, a mely szerint ez a honvédségre is fennáll és különösen az uj véderőj avaslatokkal szemben már a bizottság kifejezetten fölvette, hogy ez mindkét hadseregre, t. i. a honvédségre és a közös hadseregre is kiterjesztendő. Már most itt állunk, mint ellenzék, a törvénynyel szemben|Magyarország alkotmányának egyik sarkalatos tételére való hivatkozással, a mely azt mondja, hogy Magyarországon csak a törvényhozás által megszavazott ujonczokat lehet sorozni és a mig a képviselőház az ujonczjutalékot meg nem ajánlotta és meg nem szavazta, semmi néven nevezendő ujonczozásnak Magyarországnak helye nincs. Nemzetünk dicsőséges és nagy múltjából tulajdonképen ez az egyetlen igazi oszlopkő maradt meg, a melyet alkotmánybiztositéknak nevezünk. Ugy-e bár, gyermekkorunk óta, a mióta olvasni megtanultunk, minket soha másra nem tanítottak, mint arra, hogy a magyar nemzet alkotmányának egy drágagyöngye az, hogy a nemzet véréhez senki sem nyúlhat a nemzet törvényhozásának hozzájárulása nélkül? És a mint méltóztatik a legutóbbi múlt eseményeiből tudni, ez az 1888; XVIII. t.-czikk használtatott fel arra, hogy bár mi a háborút tekintettük rendkívüli eshetőségnek, az első évi tartalékosok és póttartalékosok behívására nem a háborút, hanem azt az esetet tekintették rendkívüli esetnek, a mikor a parlament nem szavazta meg az ujonczokat! És így a parlamentarizmusnak és e sarkalatos alkotmányos tételünknek kijátszására lett egy törvény applikálva, a törvényhozás világos szándéka ellenére. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Gr. Apponyi Albert: Ez világos! Polónyi Géza: Már most én Magyarország alkotmányos ministeréhez, a honvédelmi ministerhez fordulok és tiszteletteljesen kérdezem tőle : mondja 13*