Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-325

ül. országos ülés 19Í2 január 15-én, hétfőn. 97 delmi minister ur ugyanis exponense annak a politikának, a melyet most a véderő-politika neve alatt ismerünk s a mely a függetlenségi pártoknak ellentáUását és talán szokatlan fegyverekkel való küzdelmét is indokolja. T. képviselőház ! Ha én bizalmatlanságomat és a csoport bizalmatlanságát mérték alá akarnám állítani, ugy azt kellene mondanom, a mit a t. honvédelmi minister ur egyik elődjével szemben is applikáltam., hogy a mi bizalmatlanságunk politikai szempontból legalább is akkora, mint a mekkora a mi személyes tiszteletünk a mélyen t. minister ur iránt. Ezzel egyúttal jeleztem azt, hogy mérhetetlen irányában a mi politikai bizalmatlanságunk, és pedig azon egyszerű okból, mert azt a politikát, a melyet a véderővel kapcsolatban ma inaugurálni akarnak, mi Magyarország alkotmányára, jövendőjére és nemzeti boldogulására nézve veszélyesnek tartjuk. Ezzel, t. képviselőház, el is búcsúzom a kérdésnek bizalmatlansági részétől. Felszólalásom tulaj donképem és lényeges czélja az, hogy én egyes kérdések tekintetében a honvédelmi minister úrtól tájékozást nyerjek, nem is annyira a magam, nem is annyira a csoport számára, hanem az ország számára, mert meggyőződésem az, hogy ha a felvetendő kérdések tekintetében megnyugtató választ tudnék kapni, akkor ennek a harcznak, a melynek újból küszöbén állunk, talán nem volna az az éle és akkor talán nagyobb megnyugvással tudnók egy többségi álláspontnak magunkat alávetni. Miután a czélom az, hogy az általam felteendő kérdésekre választ és felvilágosítást kapjak, igen természetes, hogy az alkotmányosan felelős honvédelmi minister úrtól magától személyesen, az ő felelősségének terhe alatt várom a felvilágosításokat. Sajnálatomra a t. honvédelmi minister ur még nincs itt, de ugy vagyok értesülve, hogy meg fog jelenni és én abban a feltevésben fogok beszédemhez, hogy ezekre a kérdésekre, a melyeket felvetni szándékozom, még a vita folyamán a választ meg fogom kapni. Meglehet, hogy a honvédelmi minister urnak akadályoztatására való tekintettel talán más módot választottam volna, tudniillik az interpelláczió útját, azonban mély sajnálattal kell konstatálnom, hogy ez az alkotmányos fegyver azóta, a mióta nem az alkotmánytisztelet a planétája a mi közéletünknek, teljesen hatálytalanná vált, mert a t. minister urak szokásba hozták, hogy csak azon interpellácziókra felelnek, a melyek nekik jól esnek, ellenben ezt az alkotmányos fegyvert mi hiába veszszük igénybe a reánk nézve fontos kérdések tekintetében, mert hiszen egész légiószámra megy azon interpellácziók serege, a melyekre választ egyáltalában nem kapunk. De nem akarom ezzel untatni a t. képviselőházat, csak egyre utalok, a melyet hamar igazoltak az események. A mikor ugyanis a legutóbbi főherczegi renuncziáczióval kapcsolatban terjeszKÉPVH. NAPLÓ- 1910 —1915. XIV. KÖTET, tettem a ház elé interpellácziómat és kifejeztem azt a gyanúmat, hogy a főrendiházban időközben keletkezhetik egy olyan határozat, a mely esetleg prejudicziális jelleggel is birhat, az események nagyon is igazoltak; a főrendiház meghozta az ő törlési határozatát, és én még mindig válasz nélkül állok interpellácziómmal. De ez nem tartozik a honvédelmi tárcza körébe. Nem is foglalkozom ezzel tovább, hanem rátérek konkrét kérdéseim feltevésére. Szinte sajnálom, hogy a ház hangulata nem alkalmas arra, hogy én a honvédelmi minister urnak legutóbbi beszédével, a mely Ausztriában olyan nagy köztetszést aratott, foglalkozzam; pedig érdemes volna vele foglalkozni, de kritika gyanánt talán elég annyit mondanom, hogy az a beszéd, a melyet Ausztriában olyan nagy hozsannával fogadtak, talán nem lehet alkalmas arra, hogy a mi bizalmunkat a t. minister ur iránt valami nag)

rmértékben növelhesse. (Helyeslés balfelől.) A konkrét kérdésekre rátérve, én elsősorban mély tisztelettel felvilágosítást kérek, többet mondok, e pontban követelek, az ujonczállitásra vonatkozó statisztika tekintetében. Már a véderővita során hangsúlyoztam és most újból ki fogom fejteni, hogy milyen nagyfontosságú kérdés, ugy a honvédség, mint a közös hadsereg szempontjából, hogy a legutóbbi évek uj onczállitásának eredményei a képviselőház előtt hűséges adatokban feküdjenek. Sok okból fontos, hogy ez előttünk hivatales, hiteles adatokban legyen bemutatva, mert ennek alapos ismerete nélkül meggyőződésem szerint, a ház egy tagja sincs azon helyzetben, hogy az előttünk fekvő nagy véderő-kérdésben lelkiismeretét megnyugtató módon tudhatná szavazatát leadni. Legutóbb, gondolom, 1906-ban a mértéket is kénytelenek voltak az ujonczozásnál már leszállítani, a 153 centiméteres mértéket, a mely a honvédségnél fennállott, szintén le kellett szállitani és mégis ezen mérték leszállítása daczára az eddig megszavazott ujonczjutaléknak a kiállítása is nehézségekbe ütközött, aüg volt a megfelelő ujonczjutalék kiállítható. De valószínűleg katonai-technikai okokból, nehogy a külföld is tájékozást szerezzen a mi szerencsétlen viszonyainkról, a legutóbbi időkben ezen ujonczállitásokról abszolúte semmiféle statisztika közzé nem tétetik, annak adatai velünk nem közöltetnek és a t. képviselőház teljesen sötétségben'van az iránt a nagy kérdés iránt, hogy ha megszavazza a képvselőház a kormány által követelt ujoncztöbbleteket, vájjon van-e akkor megfelelő matériáié — emberanyagot értek —• a melyből ez rekrutálható, sorozható lesz. Már pedig, t. képviselőház, talán mégis méltóztatnak nekem elengedni, hogy bővebben indokoljam, hogy e nélkül a kérdés nélkül, hogy valaki mint képviselő tájékozva legyen apodiktikus adatokkal a tekintetben, hogy ha megszavazza azt az ujoncztöbbletet, lesz-e azt honnan besorozni, talán nem volna szabad, de nem is lehetséges egy véderőreformhoz helyesen hozzányúlni. Nem untatom 13