Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.
Ülésnapok - 1910-310
SíOá 310. országos ütés Í9ii é"iáás : dolgát végezte, elvégzi'egyuttaí a bejelentést'is. A ki pedig nem teszi meg, vagy valótlan adatokat mondana be, azt még kell bírságolni.; Ha\ a gazdaközönséget elkezdve a hernyószedéstől az apró jószág bejelentéséig százféle birsägos bejelentés kötelezi, akkor elfér azok között ez is. En-ugy'hiszem csak az első évben lenne vele baj. A mi pedig a bejelentések feldolgozását illeti, az nem' ad oly nagy munkát, á községi jegyzőknek és adóhivataloknak, hogy. azt kedvvel ne csinálnák az illetékes hivatalnokok, ha munkájukért bizonyos díjazást kapnának, mit az ügy fontossága megérdemel. Meg azután e rendszer mellett, nem- lévén szükségesek a gazdasági tudósitók, a mit azoknak adni óhajtunk, azt odaadhatjuk a munkájukat elvégző hivatalos szerveknek, • kik munkájuk végzéséért felelősek, mig a gazdasági tudósítók —. s ez a baj —' felelőtlenek. •••-•• 'V :Ez az én javaslatom. Lehet, hogy más okosabbat tud javasolni. Egy azonban bizonyos, hogy a mái rendszeren változtatni kell. Évtizedes itapasztalat. mutatta meg, hogy a gazdasági tudósitók mai rendszere nem vált be. (Ugy van!) E kérdéssel kaj^csolatban felemlítem a gazdasági szakoktatás és szakelőadások kérdését. E tételnél a mostani költségelőirányzat, eltekintve a hivatalnokok felemelt személyi járandóságaitól, , az előző . évek költségelőirányzatainak keretében mozog, s így anyagi eszközök hiján e két fontos kérdés nem igen lesz az 19] 2-ik évben fejlesztve. Szükségesnek tartanám a gazdasági vándortanfolyamok létesítését. Tanulásra leginkább a kisgazda és a munkás van rászorulva. Es épen ez ^a két elem az, a mely a gazdasági iskolákat nem: látogathatja. A kisgazda és a munkás nem hagyhatja ott családját, gazdaságát vagy munkakörét, hogy külön gazdasági tanfolyamot végezzem/Ezt legjobban igazolja az, hogy az alsófokn - gazdasági intézeteket és állandó tanfolyamokat nem az illetékes : gazdaközönség látogatja, líaném főrészben más foglalkozásból áttért egyének. Pedig ez intézetek és tanfolyamok nem azt á ezért- szolgálják, hogy más foglalkozású egyéneket. ; a gazdaságra kitanítsanak, mert az ezen tanfolyamok keretében nem is sikerül, hanem azt a czélt, hogy a gazdasággal már tényleg foglalkozó, ához értő vagy úgy is mondhatjuk, hogy a gazdaságban született egyéneknek a szakmájukbani haladást elősegítse, s velük a belterjes gazdálkodás elveit megismertesse. Ha a gazda és munkás nem jöhet el lakhelyéről messze eső tanfolyamokra tanulni, a tanfolyamnak kell a helyébe menni. (Igás! Ugy Vali'!) Ha a foldmivesiskolai vagy vinczellériskolai személyzet időnkint egy község vagy egy; népes tanyavilág körzetébe kiszáll, s ott "abban ; äz' időben, mikor a sürgős gazdasági munkák szünetelnek, ott egy- vagy kéthetes tanfolyamot tárt a tejgazdaságról, a jószágkezefesről, 'ä szőlőmivelésrőí stb.-'ről, akkor bízodeczember il-én, hétfőn. hyára e tanfolyamot, az ottlakó és a művelődésre hajlamos gazdák tömegesen fogják lätogatni. Két hét múlva áttennék a tanfolyam i színhelyét más községbe. Ez volna az igazi eredményes tanítás és tanfolyam. Az ilyen tan• folyamok többet érnének, mint a földmivesis; kólák, melyeket rendszerint épen a gyakorlati gazdák nem látogatnak. (Igás! Ugy van!) A gazdasági előadások kérdésében is elkelne a reformáczió. Ez a kérdés is felette fontos és kapcsolatos a fenti kérdéssel. A földmivelésügyi minister ur jelentős áldozatokat hoz a gazdasági előadásokért. Jelentős összegeket utal ki a vármegyei és városi gazdasági egyesületeknek e czélra. Tartanak is télszakonta rengeteg sok előadást, de bizony sok előadásban nincs köszönet. Nagyon sokszor nem illetékes egyének tartják az előadásokat, hanem azok, kik hozzáférkőznek az egyesületekhez. Nem szakemberek, a kik csak napidíjért olvasnak fel, vagy a mi még rosszabb, előadnak oly tárgyról, a miben nem szakértők. így nem lehet hozzáférkőzni a gazdaközönség lelkületéhez. Láttunk oly gazdasági előadásokat, hogy az előadó pl. a szőlőművelésről tartott egy füzetből előadást, s mikor a közönség megkérte, hogy metszen meg egy pár tőkét mutatóba, kisült, hogy a metszéshez nem ért, s a hallgatók egyike vette ki a kezéből az ollót, _s mutatta meg az előadónak, hogy miként is kell a szőlőt metszeni. Ily dolgok ezerszámra vannak. Szerintem a kérdést ugy lehetne rendezni, hogy a gazdasági előadások tartását csak oly egyéneknek szabadna engedélyezni, kik közismert szakember létükre, vagy esetleg leteendő vizsgától függői eg a földmivelésügyi ministeriumtól bizonyos szaktárgyakban gazdasági előadói engedélyt nyernének. így bizonyára czélravezetők volnának a gazdasági előadások. A népiskolai tanítók gazdasági kiképzésére a költségelőirányzat a tavalyinál nagyobb öszszeget vesz fel. Gazdasági kiképzésre csak az a tanitó lenne bocsátható, ki előzőleg a gazdasággal 1 gyakorlatilag foglalkozott. Mert amely tanitó egyúttal nem gazda, az négy hét alatt nem fog gazdává válni, annál kevésbbé gazdasági szakoktatásra alkasmassá. (Helyeslés.) Legnagyobb elismerést érdemli a földmivelésügyi minister ur a kecskeméti gazdasági tanitónőképző-intézet felállításáért és kibővítéséért. Ez igazán értékes intézmény, a melytől sokat várhatunk. Kívánatos volna azt tovább fejleszteni. (Helyeslés.) Ugy a magasabb, mint az alsófoku gazdasági szakoktatás erkölcsi és anyagi terhei és munkái teljesen a földmivelésügyi ministerium vállain nyugszanak. E tekintetben segitő kézre sem magánosoktól, sem községektől, városoktól nem igen számithat. Csak például hozom fel, hogy "a legnagyobbrészben földmivelő lakossággal- feiró és ]-20.000 lelket számláló Szegeden a jövő tavaszszal egyszerre öt nagyértékü szobrot
