Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.
Ülésnapok - 1910-306
00 " tol 306. országos ülés Í9ÍÍ deczember 5-én, kedden. Végtelen elszomorító dolog az, t. képviselőház, a mit a kimutatásból látunk. Azt látjuk, hogy Magyarország kisiparosai közül összesen csak 35-en részesülnek gépsegélyben, ez a gépsegély sem haladja meg a 43.579 K értéket és a 35 gép közül is 19 még régi, a mint azt a kimutatásból konstatálni lehet. Hogy mennyire mostohán bánik el a kereskedelmi kormány a kisiparosok gépsegélyezésével, arra nézve leszek bátor egy eklatáns példát felhozni. (Halljuk ! balfelől.) Nálunk Pécsett két évvel ezelőtt letelepedett egy külföldön kitanult puskaműves és műszerész, egy végtelenül szegény, de rendkívül ügyes ember. Ez folyamodott egy, lábbal hajtható eszterga-padért, (Halljuk!) a mely mindössze nem kerül többe, mint 1.500 koronába. A technológiai múzeum kiküldötte lent járt Pécsett és megvizsgálta ennek az embernek az üzletét 'és tehetségét, maga előtt dolgoztatta őt, és bámulatát fejezte ki a felett, hogy minő rendkívül kéziügyessége van. Kijelentette, hogy két héten belül a gépet meg fogja kapni. Azonban pár hét múlva egy értesítést kapott a kereskedelmi és iparkamarától, a mely a következőképen szól (olvassa) : »A kereskedelemügyi m. kir. minister ur folyó hó 14-én — ez évi márcziusban kelt értesítés — 9802./ VI. C. szám alatti leiratával önnel való közlés végett értesítette a kamarát, hogy önnek az állami gépsegély engedélyezése iránt való kérelmét teljesíthetőnek nem találta, egyrészt, mert az ön vállalata nem oly jelentőségű, hogy annak állami támogatása iparfejlesztési szempontból indokolt volna, másrészt, mert az ön állami támogatása a minden államsegély nélkül dolgozó szaktársainak jogos érdekeit sérti.« Meg kell jegyeznem, t. képviselőház, hogy Pécsett csak egy szaktársa van ennek az urnak, a ki gépsegélyért folyamodott, de az ott régi üzlettulajdonos, a kinek nemcsak Pécsett, de másutt is van üzlete és a ki ott háztulajdonos, tehát nincs segélyre rászorulva. Érthetetlen tehát, hogy akkor, a mikor a ministerium szakközege meggyőződik annak az iparosnak ügyességéről és tehetségéről, egy lábbal hajtható, 1500 K értékű gépet ne lehessen neki adni, hogy iparát fellendítse ; ezt én iparfejlesztésnek és ipartámogatásnak egyáltalán nem tekinthetem. T. képviselőház ! Nekünk az iparos-osztályt, meg kell mentenünk. (TJgy van ! balfelől.) Mert ez az ij->aros-osztály évszázadokon keresztül volt a nemzetfen tartó elem és ez a derék hazafias iparososztály volt az, a melyre a haza mindenkor és minden körülmények között számithatott. (Igaz! ügy van ! balfelől.) Ezeket elejteni, elbukni engednünk nem szabad. Helyzetük pedig a tapasztalat szerint kétségbeejtő. Olyan ezeknek a helyzete, mint annak a szerencsétlen szegénysorsu családapánakhelyzete, kit súlyos betegség g} r ötör és köt az ágyhoz és a kit orvosi segélylyel meg lehetne menteni az életnek, de nem állanak neki rendelkezésére az anyagi eszközök és senkije se lévén. a ki a szükséges anyagi eszközöket rendelkezésére bocsátaná, őt támogatná, maga magának kell látnia, ágyban fetrengve és gyötrődve, hogy életereje miként fogy napról-napra és várnia kell, hogy mikor következik be a katasztrófa, a vég, a halál, a mely őt magát ugyan megmenti a további szenvedéstől és gyötrelemtől, de hátrahagyott családját és gyermekeit a végnyomorba dönti. (Helyeslés balfelől.) Ilyen helyzetben van nálunk Magyarországon a kisipar. Nincs kellő anyagi erő az iparos rendelkezésére, hogy iparát fellendítse, állami támogatásban nem részesül, nem tudja felvenni a versenyt a tömegtermeléssel, a nagytőkével, naprólnapra sorvad, pusztul és látnia kell. hogy végpusztulása közeledik. {ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Nem birta meg a versenyt, a mint emiitettem, a tömegtermeléssel azért, mert az anyao- napról-napra drágább lesz, a munkabér napról-napra növekedik és igy a fogyasztóközönség, habár jobb munkát és jobb terméket kap a kisiparosoktól, mégsem tőlük szerzi be szükségletét, hanem onnan, a hol rosszabbat olcsóbb pénzért kap. Ebbe a helyzetbe a kisiparosokat, t. ház, az 1872. : VIII. t.-cz. sodorta, a mely kimondja, hogy Magyarországon ipart űzhet minden nagykorú vagy nagykorúsított egyén, nemre való tekintet nélkül. Ez a szabad verseny szegte nyakát az iparosoknak. Hiába rugdalóztak ez ellen, hiába irtak fel ez ellen, segítség erre nem volt, ámbár már 1889-ben Hegedüs Sándor kereskedelemügyi minister leiratot intézett az iparkamarákhoz és az iparostestületekhez, a melyben megígérte az ipartörvény revízióját, maga is belátván a helyzet tarthatatlan voltát, a melyet az 1872 : VIII. t.-cz. az ij)arosokra nézve előidézett. Ennek huszonkét éve, és ma sem történt semmi intézkedés arra nézve, hogy ez a törvényjavaslat a képviselőház elé kerüljön. Pedig ha megnézzük a költségvetést, évek óta 25.000 korona van felvéve törvényszerkesztési czélokra, de azért az ipartörvény revízióját, a melyet huszonkét év előtt megígértek, ma sem tették le a ház asztalára. Igen nagy hátrányára van az iparosoknak a fegyenczipar is. A fegyenczipar — miután a t. minister ur nem figyelt ide, ismétlem — a fegyenczipar, nagy hátrányára van az iparnak, mert természetes, a hol munkabért nem kell fizetni, a hol csak az anyagot kell beszerezni, sokkal olcsóbban lehet iparczikkeket előállitani és értékesíteni. Erre vonatkozólag az ország kereskedelmi és iparkamarái az ipartestületekkel együttesen egy ankétet tartottak 1883-ban, a melyből kifolyólag feliratot intéztek a kormányhoz, e feliratot a ministertanács tárgyalta, és belátván, hogy a fegyenczipar mily nagy hátránynyal jár az iparfejlesztésre és az iparosok megélhetési viszonyaira, annak korlátozását mondta ki szükségesnek, de máig sem történt semmi intézkedés ennek a korlátozására. Hogyha a t. kereskedelemügyi minister ur érintkezésbe lépne a t. igazságügyminister úrral és feltárná I előtte a helyzetet, kimutatva, hogy az iparosokra
