Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-306

306. országos ülés l9li deczember 5-én, kedden. 8§ menyéhez, hogy azok az egyének, a kik annak az intézménynek szolgálatában állanak, büszkeséggel teljesítik kötelességüket és épen a legnagyobb munka idején, sem testi, sem lelki fáradságot nem kiméivé, helyt állanak. Hogyha tehát az államvasutak azt az óriási forgalmat, a mely ennyire megnövekedett, lebonyolíthatták, határozottan meg kell állapitanom, hogy igenis, megvan a személyzetben az intézmény iránt táplált szeretet is, és megvan a legfelsőbbtől a legutolsóig egymás között az együvétartozás érzése, és a szoros bajtársi kapcsolat. Csakis ennek a körülménynek tulaj donitható, t. ház, hogy a forgalom lebonyolításánál, biztosítási berendezéseink hiányossága daczára, a német vasutasegylet által kimutatott statisztikában, — a baleseti statisztikában — olyan előkelő, t. i. nagyon is kis számmal szerepelünk. Hogy a magyar államvasutak személyzete baleset nélkül, milyen óriási forgalmat bonyolított le, arra nézve csak néhány adatot fogok megemlíteni. Az államvasutak összes vonalain minden hónapban 80.000 személyvonat közlekedik. A magyar államvasutak 1903-ban 37 millió egyént szállítottak és 1910-ben már 66 miihóra szaporodott az elszállított személyek száma. Hogy csak egy közelfekvő állomást említsek, a nyugati pályaudvaron 1901-ben 4,760.000 embert szállítottak el és 191 l-ben már több, mint 9 millió embert. A keleti pályaudvarról 1903-ban 5% millió egyén utazott el, a jelenlegi évben ez a szám majdnem a 12 milliót érte el. Hogy a személyforgalom miként emelkedett, erre nézve jeüemző az is, hogy alig öt esztendővel ezelőtt 1200 Hl-ad osztályú vagont szereztek be és ma már ujabban 500 vagon megrendelése vált szükségessé. Mindez azt mutatja, t. képviselőház, hogy a forgalom soha nem várt mértékben növekedett. Ezzel szemben nagy hiba, hogy megfelelőleg nem rendezkedtünk be. Ennek az elmaradásnak hiányait pedig szintén a személyzet érezte meg, mert a szűkös viszonyok között végzett munkáért beállott késésekért és hiányokért ugy a felsőbbségnek, mint a közönségnek haragját vonta magára a személyzet. Hogy ez az óriási forgalom minő nagy torlódásokat idézett elő egyes nagy állomásokon, erre nézve szintén egy közelfekvő állomás forgalmát hozom fel például. Ez a ferenczvárosi pályaudvar. 1891-ben ott 44.000 kocsit kezeltek, a múlt esztendőben pedig már 80.000-et, 10 esztendő alatt tehát 36.000 kocsival szaporodott meg az évi létszám ezen az egy állomáson. Es itt rátérek azokra a veszteségekre is, a melyeket Lengyel Zoltán t. barátom felszólalásában felsorol. A hiba itt sem az államvasutak kezelésében keresendő, hanem magában a nagyközönségben. Méltóztatik tudni, hogy Magyarországon a nyerstermények elszállítása és az ennek következtében előálló nagy forgalom mindig az őszi időre összpontosul. Az államvasutak minden év júliusában felhívják a nagykereskedőket és nagyKÉPYH. KAPLÓ 1910 —1915. XIII. KÖTET. vállalatokat, hogy azokat a küldeményeiket, a melyek romlásnak nincsenek alávetve, már a nyár derekán szállíttassák el. Ilyenek : kő, épületfa stb. Ennek a felszólításnak azonban vajmi kevés eredménye van, sőt bebizonyítható az, hogy egyes czégek szándékosan halasztják szállításaikat akkorra, a mikor a legnagyobb forgalom van. Miért ? Mert a szállítási késedelem alapján visszatérítési igénnyel léphetnek fel. (Ellenmondás.) Ez tény. De eltekintve ettől, mindezeken a bajokon nekünk segítenünk kell. A segítség azonban nagyon nehéz, mert hasztalan adunk oda a magyar királyi államvasutaknak óriási összegeket, hogy a beruházásokat azonnal foganatosítsák, mivel ennek három nagy akadálya van. Első akadálya az, hogy a tervezeteknek elkészítése, a közigazgatási bejárások, a vállalatokkal való tárgyalás, azután a munkával való megbízás és a munka ellenőrzése óriási személyzetet igényel. A második akadály az, hogy a magyar királyi államvasutak igen helyesen mindent hazai termelőktől szereznek meg. Már pedig gyáraink nincsenek arra berendezkedve, hogy végtelen nagy összegekre történt megrendeléseket gyorsan foganatosítsanak, továbbá építőanyag-szállítóink nincsenek arra berendezkedve, hogy ennyit gyorsan szállíthassanak. Ez egy olyan akadály, melyet orvosolni egyhamar nem lehet. Végül pedig a legnagyobb akadályt maga a forgalom képezi, mert a forgalmat beruházásokkal megakasztanunk nem szabad. Ezek az akadályok azok, a melyek tulnagy összegek beruházását nem engedik meg. Mindazonáltal természetszerűleg nagyobb lépésekkel kell haladnunk, mint a múltban történt. A most előttünk fekvő költségvetésből azt látom, hogy a kereskedelemügyi kormány igenis nagy súlyt fektet erre a fokozott és gyorsabb haladásra. Most még csak egyetlen egy kérdésre kívánok kiterjeszkedni. Ez az. hogy a t. előadó ur azt javasolja, hogy az anyag- és leltár-beszerzésekre központi hivatal állittassék fel. Hivatkozott a t. előadó ur a porosz vasutakra. A porosz vasutakon van a legnagyobb dcczentralizáczió. Huszonegy önálló igazgatóság van, a mely egymástól teljesen függetlenül — a tarifális jog kivételével — mindenben szabadon rendelkezve kezeli a 36.000 km. hosszú porosz vasutakat. Ezeknél a vasutaknál csak a kocsi intézőségre van bizonyos czentralizáczió. Ellenben ujabb időben az anyagok megszerzésére a ministerium egy »Central Amt«-ot állított fel. Ez a czentrális szó már maga irtózatot kell bennem, mert ez a központosításnak egy bizonyos neme. Már pedig a központosítás és a bürokratizmus okozója rengeteg sok bajainknak. Magyarországon különben is központilag kezelnek mindent, az anyagmegszerzést, amennyiben az anyag- és leltár-beszerzést a vasúti és hajózási főfelügyelőség ellenőrzi. Ennek a már régebb keletű, üdvös intézkedésnek áldásos gyümölcsét látjuk is. mert az államvasutak által elfogyasztott óriási anyag- és leltár-készletét majdnem kizárólag Magyarországon szerzik be és a külföldre az erre kilíí