Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.
Ülésnapok - 1910-306
3Q6. országos ülés Í9Í1 deczember /5-én, kedden. 77 jön ahhoz a magyar államvasút, hogy ne Egert, Gyöngyöst és Miskolczot kösse össze egy vasúti vonallal, hanem Füzesabonyon és Kálkápolnán keresztül keresse a világforgalmi utat, a mikor fejlődésképes nagy városok vannak, a melyek ez által zsák-utczába kerülnek ? Ha tervszerűleg méltóztatnak építeni, akkor tessék az aszód— váczi vonalnak a létesítésével Budapest forgalmának levezetését megkezdeni és a torlódó forgalmat ezzel apasztani. Ha tervszerűleg készítünk vasutat, akkor ki kell építenünk a transzverzális székely vasutat, ki kell építenünk a transzverzális észak-déli vasutat, és sokkal régebben már közvetetten összeköttetésbe jutott volna az Alföld Fiúméval és nem kellett volna neki Bajától Dunaföldvárig Budapesten keresztül 200 kilométert megtennie. Nincsen tehát tervszerűség a vasútépítésben, vagy ha van, akkor az csak most kezdődik. Van egy bizonyos találomra valló tervszerűség az érsekuj vár—komáromi, b aj a— báttaszéki vonalaknál, és a gombosi híddal kapcsolatban, a hol már meglátszik az a nizus, hogy gondoskodni kell a Duna áthidalásáról. Latinovits Pál: Erre nagy szükség volt! Lengyel Zoltán: Nagy szükség volt rá, de már régebben és nemcsak ezt kellett volna megcsinálni, hanem sok más egyebet, és sok más vonalat nem kellett volna megépíteni vagy nem kellett volna ugy megépíteni, a mint az a valóságban kiépült. Ha én nekem alkalmam volna, t. képviselőház, és untatni akarnám a t. házat, s végigmennék mindazon vasúti részletvonalakon, a melyek rosszul épültek, a melyek több költséggel épültek, a melyek hosszabb és felesleges irányokban épültek, a melyek a forgalom érdekével ellentétben épültek — talán meg fogja ezt még valaki tenni, hogy mellettem bizonyítson — akkor a legkisebb számítással is kimutathatnám, hogy legalább egy milliárd korona ment el ugy, .a mely föl van számítva, de nem lett befektetve, vagy be lett fektetve, de meg is lehetett volna spórolni. Vasúti kérdéssel kapcsolatban elsősorban azt a kérelmet vagyok bátor előterjeszteni, méltóztassék a czentrális vasúti politikával egyszers mindenkorra szakítani. A forgalom közvetetlen érdekei megmutatják, hol, mily irányban és mit kell építeni, mit hogyan kell kiegészíteni, mert erőszakkal nagy várost, olyat, a mely a forgalom érdekei ellenére legyen nagy várossá, nincsen szükségünk íentartani és nincs is pénzünk reá, hogy ilyen drága várost deficzites módon nagyra növeljünk. A főváros fejlődése megy a maga utján minden erőszakoskodás nélkül és azért kérem, hogy méltóztassék ettől a kérdéstől egyszersmindenkorra eltekinteni. De el is kell attól tekinteni, mert a forgalmat, mint látjuk, ez a vasúti politika ma sem tudja lebonyolítani és ha nem szakit a kormányzat ezzel a politikával, hiábavalók lesznek a befektetések, hiábavalók lesznek a száz milliók, mert a bajok mindig nagyobbá válnak, minden befektetés és minden költség daczára. A midőn tehát mi kívánjuk a budapesti pályaudvarok rendezését, a mikor mi kívánjuk a budapesti körforgalmi vasút megépítését, a budapestvidéki körforgalomnak lehető kiépítését, a mikor kívánjuk a transzverzális vasutak kiépítését, akkor azt hiszem, hogy végre rátértünk a helyes útra, hogy a nagy vidéki góczpontok forgalmi igényei szerint rendezkedjék be a vasút. Röviden olcsó szállítási díjtételekkel ésjövidebb utakon, a mi ugy az államnak, mint a közönségnek is a leghasznosabb. A vasúti politikában tehát az első kérdés, hogy ne tervszerűtlenséggel építsünk, ne pénzpocsékolást űzzünk, a mely a legnagyobb részben ugyan a viczinális vasutaknál érvényesült, de a melytől az államvasút sem volt mentes. Latinovits Pá! : A viczinális vasutak építése a vármegyék hozzájárulásával történt. Lengyel Zoltán : Az a befektetési tőke, a mit 2,379.000 korona tényleges tőkében és 2787 millió valóságos pénzben számítunk, nem az államvasút valóságos befektetési tőkéje. Nem az, mert meg kell állapítani azt, hogy nem minden fillérből, — hiszen különben más üzemnél sincsen így — a mi tényleg le van számítva, lett ténjdeg építve, nem minden fillér fordíttatott tényleg munkára. T. ház ! Elveszett a vicziiiálisoknál, elveszett az államvasutaknál igen nagy összeg és ezért van az. hogy a vasútnak a perczentuális jövedelmezősége sohase lesz megfelelő. De. t. képviselőház, ner; egyedül és kizárólag a rossz építkezésen és a, ro ; sz építkezés bajain fordul meg a. kérdés, hanem igenis, bár nem akarok kitérni mindazokra a kérdésekre, melyeket az előadó ur itt megérintett, egy-egy rövid de nagyon értékes és szakszeiű beszédben, t. képviselőház, hanem a bürokratikus igazgatásnak minden téren való megnyilvánulásának és a kereskedelmi szellem hiányán, a vasutak üzletkezelésében. Kénytelen vagyok konstatálni, hogy nemcsak a múltban vesztek el a pénzek, de a jelenben is elvesznek. Elvesznek pedig, t. képviselőház, a rossz üzletkezelésen kívül legfőkéjjen a rossz beszerzéstea. A beszerzések két részből állanak : abbó 1 , a hol a ministerium a szerződést megköti, és abból, a hol tényleg szállítás történik. T. képviselőház ! Az államvasutakat kétféleképen csalják : először ugy, hogy rossz szerződést kötnek vele, t, i. az államvasutakra nézve rossz szerződést, inert a magánfélnek az államvasuti szerződések mindig elsőrend űek ; másodszor pedig VLJJ., hogy a tényleges szállítások még sokkal rosszabbak, mint a szerződések és sem az állam: vasútnak, sem a niinisteriumnak soha nincsen arra módja, hogy ezen segítsen és az illetőt megcsíphesse. T. képviselőház J Egy igen érdekes, csodálatos dolog ez az államvasuti kezelés. Ha megnézem a földmivelésügyi ministeriumnak a kimutatásait, összecsapom a ke.zemet és azt mondom : Mennyi jó, drága erdeje van ennek a. magyar államkincstárnak! Megnézem és azt mondom ;
