Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-305

305. országos ülés 191Í Heltai Ferencz: Avas! Pető Sándor : Ez a piéce de résistance. Ismét­lem, minden kartellirozva van, és épen a parketta­gyárosok tegnapelőtti kommünikéjük szerint vol­tak szívesek ismét 15%-kal felemelni a parketta­árakat. Ezek a kartellek nagyon erősek, mert mindegyik mögött természetesen nagy bankok állanak, hiszen végeredményben a jövedelmek és minden munkának gyümölcse, minden fáradság­nak eredménye ma már, sajnos, Magyarországon is a bankok pánczélszekrényeibe vándorol. Ezek a kartellek oly erősek, hogy nemcsak, hogy ridegen megszabják az árakat, hanem egy­úttal ki is osztanak bennünket, fogyasztó- és vevő­közönséget, ugy hogy parkettát, téglát stb. nem kapok ott, a hol akarok, hanem ott, a hova engem a kartell központi irodája besorozott és olyan áron, a minőt ők maguk előirnak. Piéce de résistance-nak mondottam a vas­kartellt, a mely gyönyörűen csatlakozik ehhez a harmóniához. Hogy a vaskartell, a vas mester­séges megdrágítása mit jelent nemcsak Budapest szempontjából, a hol az építőiparban van nagy jelentősége, hanem egyáltalában az ipari életnek és a mezőgazdasági termelésnek minden terén azt hiszem, ezt felesleges magyarázni. A mezőgazdasági és ipari termelés olcsóságá­nak vagy drágaságának egyik lényeges kérdése az, vájjon a vas olcsó-e vagy drága. E tekintetben nagyon furcsán áUunk és a morál e tekintetben a kormányzat területén is igen gyenge lábon áll. Mert ugyebár, a mikor én a kereskedelemügyi kormánytól a kartellek elleni erélyes fellépést kérek és a kartellek eüeni rendszabályokat sür­getek, kissé furcsa volna, ha ez a kereskedelemügyi kormány az én szavam, vagy egyáltalában a köz­vélemény szavának súlya alatt fellépne erélyesen a kartellek ellen, és egyszerre önmagát találná önmagával szemben, mint vádlottat . . . Kálmán Gusztáv: A kereskedelemügyi kor­mánynál ilyen nincs ! Pető Sándor : A vaskartellről van szó. Ez a pénzügyministeriumhoz tartozik, de abból is baj lesz, ha össze méltóztatnak veszni a pénzügy­ministerrel. Mindenesetre a magyar kormányzat­ról van szó, a melynek egyik tényezője az igen tisztelt pénzügyminister ur is. T. i. ugy állunk, hogy a vaskartellben nem­csak hogy részt vesz a magyar kormány, hanem vezetőszerepet is visz abban a kartellben, a mely az ipari, a kereskedelmi, a mezőgazdasági és min­den élet terén jelentkező vasszükséglet beszerzé­sének mesterséges megdrágítására összeesküdött' és közreműködött. Es órákig, sőt napokig lehetne beszélni azon raffinált szervezetről, a melynek részese a magyar kormányzat is, arról, hogy mi­lyen módon van megszervezve a vaskartell. És itt a kartell, a mely reánk súlyos terheket rak, de különben nagyon könnyű és lenge, kiröpül az ország határain, a kartellben nemcsak a magyar vasgyárosok, vagyis nemcsak a rimamurányi, a hernádvölgyi, a magyar állami és az osztrák deczember k-én, hétfőn. 69 állam vasúti vasgyárak, hanem három nagy osz­trák vasgyár is benn van. Heltai Ferencz: Mind! Pető Sándor: Nagy osztrák vasgyár csak három van, tehát mind. És e három osztrák vas­gyár vezetőségében, meg kell jegyeznem, nehogy azt méltóztassék hinni, hogy csak az ingó tőke érdeklődik az ilyen kartellek, banküzelmek és visszaélések iránt, igen nagy történelmi nevek vannak érdekelve és ilyenek állanak azoknak élén, Budapesten van négy vagy öt kiváltságos ke­reskedő ; a kartellben levő vasgyáraktól ipari, gyártási és kereskedelmi vasárut csak ez a négy-öt kereskedő kaphat. Ha én vaskereskedést akarok nyitni és a vasgyárhoz fordulok, — kivéve, ha évi száz vaggonon felüli szükségletem van, a mi ren­geteg összeg — ha nagyobb árat kínálok is annak a vasgyárosnak, nem kapok vasat. És hogy ezen szerencsének, hogy én a vasgyártól vasat kapha­tok, milyen nagy értéke van, azt egy eklatáns pél­dával bizonyíthatom. Ismerem azt a budapesti céget, a melynek szintén véletlenül szerencséje volt, hogy egy kis kontingens az ő részére is jutott a vasgyáraktól. Ez kellemetlen volt annak a négy-öt kereskedőnek, a kik monopolizálják a vasat és csak azért, mert lemondott azon jogáról, h°gy jó pénzért a vasgyárak kartelljétől vasat vehessen, 500.000 forintot fizettek neki. (Mozgás.) Ilyen értéke van annak, t. ház, ha valakinek meg­van az a monopóliuma, hogy ő kapjon a vasgyá­raktól vasat. Persze, mert tetszése szerint szabott áron adja tovább az ipar és kereskedelem, a gyár­tás rovására. Azután például bankpénzen — nem akarom a bankot megnevezni — alakult itt egy részvény­társaság, a melyben szintén csak pár kereskedő van benn. A czime : Vasgerendákat Arusitó Rész­vénytársaság. Az összes kartellirozott gyárakban gyártott vasgerendákat csak ez a társaság kapja. És ha — sajnos, én nem, mert nem építek — valaki Budapesten építeni akar, mástól, mint ezen részvénytársaságtól, vasgerendát nem kaphat. Az azután természetesen az emberi természet gyenge­ségében rejlik, hogy ha nekem monopóliumom van ; ha csak tőlem vehetnek árut, akkor, magától érte­tődik, én szabom meg az árakat és olyan árakat csinálok, a milyenek nekem jól esnek. Itt van pél­dául a hengerelt vas. Ez ki van osztva azon kartell által, a melyben a magyar állam is részt vesz, a rimamurányinak, vagyis hengerelt vasat Ausztria és Magyarország területén csak a rimamurányi készit. A kinek tehát hengerelt vasra szüksége van, az ott köteles rendelni. Már most, t. ház, az a hely­zet, hogy ott, a hol a külföldi verseny is beleszólhat, sokkal olcsóbb ez a hegereit vas, mint egyebütt. Például a Csehországban levő Égerben, a mely német határon van, a hova tehát a német vas vám mellett ugyan, de kis szállítási költséggel jöhet be, a rimamurányi által készített hengerelt vas ára 24 korona, itt Budapesten pedig, a hova a rima­murányi természetesen kisebb költséggel hozza a hengerelt vasat, mint á mennyivel Égerbe" viszi,

Next

/
Oldalképek
Tartalom