Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.
Ülésnapok - 1910-305
305, országos ülés 1911 deczember 4-e'ü, hétfőn. 61 ha az a szerződés életbelép, önálló politikát követni többé képtelen lesz. Tudom, hogy ezen társulat szerződésének ügye ez idő szerint függőben maradt, mert a Bienerth-kormány egy 25 éves szerződést kötött ugyan vele, de az osztrák politikai viszonyok megakadályozták, hogy ez a szerződés életbe lépjen. Nem kétlem azonban, hogy előbb-utóbb az osztrák törvényhozás ezt vagy ehhez hasonló szerződést mégis el fog fogadni, mert ez annyira osztrák érdekek szerint van megcsinálva, hogy az osztrákok, kik saját érdekeiket jól tudják képviselni, nem fogják ezt a társulatot karmaikból kiereszteni. T. ház! Mindenki, ki egy kissé az ország határain túl is járt és ismeri a viziutak fontosságát a közgazdasági élet minden terén, de különösen a nyerstermények szállítása terén, el fogja ismerni, hogy Magyarország annyira meg van áldva viziutakkal, hogy ha ezeket csak némileg is kihasználja, egészen más életnek kellene folyamainkon lefolyni, mint a milyen tényleg van. (Igaz! Ugy van! balfélül.) Ha az ember egyszer Bécsből leutazik Orsováig, elszorul a szive, ha látja azt a sivatagot, hogy ez a gyönyörű Duna és Tisza milyen üres, milyen kevés a hajóforgalmunk. Különösen szembeötlő ez akkor, mikor látjuk és tudjuk, hogy vasúti mizériákkal küzdünk és milliárdos kölcsönökről beszélünk, hogy vasiitainkat rendbehozhassuk és a forgalom lebonyolítására egyáltalában alkalmassá tegyük. Ha nézzük a folyamhajózás fejlesztését az utóbbi időben, azt látjuk, hogy az amúgy is sokkal erösebb két osztrák társulat, a Délnémet és a Dunagőzhajózási társulat még a legutóbbi időben is tetemesen nagyobb mértékben fejlesztik hajóparkjukat, mint a magyar társulat. A Dunagőzhajózási társulat ugyanis az utolső hat évben 8 uj gőzöst és 124 uj uszályt állított be, a Délnémet 4 gőzöst 48 uszálylyal, tehát a két osztrák vállalat összesen 12 gőzössel és 172 uszálylyal szaporította hajóparkját. Ezzel szemben a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Társulat mindössze 3 uj gőzöst állított be 16 uszálylyal. Minthogy pedig a három gőzösből az egyik az »I. Ferencz József«, egy elsülyedt hajó pótlására szolgál, a magyar hajópark mindössze 2 gőzössel és 16 uszályhajóval szaporodott. Én nem tehetek a Magyar Folyamos Tengerhajózási Társulatnak szemrehányást azért, hogy jjarkját nem szaporította, mert hiszen mai részvénytőkéjével, mai államszerződésének keretében többet fizikailag sem volt képes tenni. Már most mi itt a teendő? A teendő nézetem szerint, hogy elsősorban vizeinket kell szabályozás utján mennél nagyobb mértékben hajózhatóvá tenni. E tekintetben készségesen elismerem, hogy habár csekély összeggel is, de a földmivelésügyi minister urnak mégis sikerült erre a czélra valamivel nagyobb tételt állítani be a költségvetésbe, a miből azt az elismerésre méltó szándékot állapithatom meg, hogy a t. kormány a viziutak hajózhatóvá tételére nagy súlyt helyez. Ez a feladat egyik része. A feladat másik része az, hogy hazai hajózásunkat tetemesen emelni kell. mert ezáltal nagy szolgálatot teszünk közgazdasági életünknek, különösen nyersterményforgalmunk lebonyolításának, de nagy szolgálatot teszünk az állani pénzügyi szempontjainak is, mert mennél inkább sikerül a darabárut, de különösen a nyersárut a viziutakra terelnünk, annál inkább könnyitünk az államvasutak forgalmának nehézségein, annál olcsóbban tudjuk az államvasutakon szükséges beruházásokat is keresztülvinni. Kétszeresen országos érdek tehát az, hogy folyamhajózásunkat tetemesen megnöveszszük. Felmerül azonban a kérdés, hogy a folyamhajózásnak ezen, azt hiszem, mindnyájunk által elismert szükséges fejlesztését miképen tudjuk keresztülvinni. Két mód van. Az egyik a magyar vállalat erőteljes fejlesztése, a másik mód a megalkuvás az osztrák dunagőzhajózási társulattal. Az utóbbi időben észrevettem, hogy a mikor az osztrák társaság 25 éves szerződése kissé bajba került, vagy legalább is kérdésessé vált az, hogy ezt a szerződést Ausztriában elfogadják-e vagy sem, ez az osztrák társulat egyszerre magyarbarát hangulatba csapott át. Hogy menynyire magyarbarát hangulatba csapott át, ezt, megvallom, csodálkozásomra a Budapesti Hírlap deczember 1-én megjelent számából is látom. E kiváló lapnak közgazdasági rovatában »Magyar belhajózási politika« czimen czikk jelent meg, melyet abszolúte nem tudtam megérteni; a Budapesti Hirlap ugyanis e czikkében azt magyarázza, hogy a Magyar Folyamos Tengerhajózási Társulatot akkoriban rosszul alapították, hogy ezt a régi állainvasuti hajókkal és néhány magánvállalat hajóinak konczentrálásával csinálták, holott sokkal jobb lett volna ezt a kérdést a régi Dunagőzhajózási Társulattal megoldani. Hivatkozik a czikk Baross Gábor törekvéseire és Lukács Bélára is. Én ezt az ügyet meglehetősen ismerem, volt alkalmam annak idején a dolgokba betekinteni. Baross Gábornak igenis szándéka volt az Első cs. és kir. Dunagőzhajózási Társulattal egyezségre lépni oly értelemben, hogy azt a társulatot vagy egészen áthozza Magyarországba Budapest székhelylyel, magyar vállalatot csinál belőle, vagy hajlandó lett volna arra is, hogy a társulatot ugy dualizálja a mint dualizáltatott az osztrák-magyar államvasút társaság. Sem az egyikbe, sem a másikba a Dunagőzhajózási társaság intézői bele nem mentek, hanem ragaszkodtak mereven ahhoz, hogy ők független osztrák társulat maradnak, mely azonban nagy kegyesen hajlandó lenne a magyar kormányzattól bizonyos kedvezményeket elfogadni. Mikor ezt tapasztalták akkori kormányférfiamk, akkor boldog emlékű Lukács Béla igen bölcsen és hazaI fiasan elhatározta s elhatározását keresztül is