Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-305

305. országos ülés 191Í deczember h-én, hétfőn. m seregnek, mert ha ez a versenyt csinálni képes és akaró magyar gyár felállíttatik, abban a pillanatban devalváljuk Skodáék monopóliumát, a mint pedig ezt devalváltuk, devalváljuk az árakat is, a melyek tudvalevőleg ép a Skodáék által gyártott árukban, azután a Witkowitz által gyártott pánozéllemezekben óriási összegeket, milliókat és milliókat tesznek ki. Azért hajtogatom, sürgetem én a magyar ágyúgyár felállítását, még pedig a Skoda-gyár befolyásától mentesen, hogy legyen itt egy gyár, a mely az ágyukat, ágyualkatrészeket Magyarországon állitj a elő és a mely felveheti a versenyt Skodáékkal és ez által nivelláló hatást gyakorolhat az árakra nézve. (Helyeslés a haloldalon.) Kegyes elnézésüket kérem, hogy ezen kérdésnél oly sokáig immoráltam, de azt hiszem, a magyar iparnak a hadsereggel való vonatkozása megérdemli, hogy ezekkel a kérdésekkel ne csak én, hanem az igen t. minister ur és a t. többség is behatóan foglalkozzék, mert vitális, évről-évre visszatérő, milliókat érő összegekről van szó, összegekről, a melyekkel, igenis, az ország közgazdasági erejét fejleszthetjük, adóképességét fokozhatjuk, a magyar munkásosztályt pedig igen jó, állandó, becsületes munkakeresethez juttathatjuk, (Ugy van! a haloldalon.) Az általános drágaság kérdése sokat foglalkoztatta a t. házat. Nem térek ki e kérdés részleteire, hiszen már háromszor vagy négyszer bátorkodtam e problémát itt a ház elé hozni. Egy kérésem lenne azonban a t. többséghez. Ez a kérésem pedig vonatkozik a következőkre. Látjuk, hogy Ausztriában igen különös álláspontot foglalnak el a gazdasági kiegyezés kérdésében. Mindenütt, a hol a kiegyezésnek azon részeiről van szó, a hol mi vagyunk terheltek, a hol mi hozzuk az áldozatokat — és tudjuk azt, hogy a kiegyezésben mi, Magyarország, vagyunk azok, a kik sokkal nagyobb és több áldozatot hozunk, mint Ausztria velünk szemben — mondom mindenütt, a hol Ausztria Magyarországgal szemben a kiegyezés alapján követelhet, e tekintetben a kiméletlenségig megy a maga igazaiban, kisrófol, kiprésel belőlünk mindent, a mit a kiegyezési szerződés alapján egyáltalán csak kisrófolhat, ezzel szemben azonban azon a kis téren, a hol Magyarországnak van követelni valója Ausztriától, látjuk és tapasztaljuk azt, hogy napról-napra mindinkább tért foglal Ausztriában az a felfogás, a mely már az osztrák törvényhozásban — megengedem, rezervátákkal — de már határozatok alakjában is jelentkezett, hogy t. i. ha a kiegyezésnek egy stipulácziój a Ausztriának valamely vonatkozásban nem konveniál, akkor egyszerűen azt akarják deklarálni, hogy ezt a stipulácziót pedig Ausztria respektálni nem tartozik, hanem a maga részéről egyoldalúan intézkedhetik. Ezt a felfogást propagálják Ausztriában. Most legújabban hallottuk, hogy az osztrák ministerelnököt, a miért bátorkodott utalni arra, hogy talán a Magyarországgal kötött szerződést mégis csak respektálni kellene, lehazaárulózták, vele szemben többségi határozatot hoztak. Ezekkel a tünetekkel szemben készen kell lennünk arra, hogy e határozatokat előbb-utóbb a tettek is követni fogják s hogy az osztrák kormány, ez, vagy a következő, a közhangulat és a parlamenti többség nyomása alatt olyan lépésre ragadtathatja magát, a mely a kiegyezés megsértését jelentené. Itt tehát nem elég, ha a kisebbség oldaláról tiltakozunk, a többség soraiból is szükség van egy erélyes visszautasításra, vagy ha ugy tetszik, intézkedésre, a melynek végakkordja csak az lehet, hogy ha egyszer a mi hátrányunkra megsértik e kiegyezést, akkor az a kiegyezés egészében megdől s mi rátérünk az önálló gazdasági berendezkedésre. (Helyeslés a haloldalon.) A kormány ezt nem teheti meg, de a többség soraiból elmondhatják ezt az intelmet, ugy Ausztria, mint Magyarország érdekében kellene is, hogy elmondják. Minthogy még egy ideig beszélni óhajtok és kissé fáradt vagyok, pár percznyi szünetet kérek. Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Gr. Batthyány Tivadar képviselő urat illeti a szó. Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház! Folytatva felszólalásomat, méltóztassanak megengedni, hogy lehető rövidséggel egy más problémáról is emlitést tegyek; értem ez alatt a tőzsdereform kérdését. Tudatában vagyok annak,. hogy a kiegyezési törvény Magyarországnak kötelességévé teszi, hogy a tőzsdereformot keresztül vigye, de ha a kiegyezés ezt nem is irná elő, az élet követelményei teszik szükségessé, hogy a tőzsde reformjával foglalkozzunk, hogy a tőzsdét átalakítsuk bizonyos irányokban és vonatkozásokban. Tagadhatatlan ugyanis, hogy a tőzsdén vannak bizonyos bajok, és tagadhatatlan az is, hogy magának a tőzsdének vezető körei már is saját autonóm hatáskörükben igyekeztek a bajokon, a sérelmeken, a nehézségeken bizonyos mértékig segíteni. A midőn én a tőzsdereform kérdésének megoldását sürgetem, bátorkodom álláspontomat e tekintetben egészen preczizül kifejteni, koczkáztatva, hogy azok az urak, a kik a szigorú extrém agrár állásponton állanak, velem nem fognak egyetérteni, sőt kiteszem magam annak a veszélynek is, hogy esetleg a szélső agrárius oldalról bizonyos támadások fognak érni. (Halljuk ! Halljuk !) Nézetem szerint a tőzsdének hatáskörét, ügykörét akként kell megállapítani, hogy ott minden legitim üzlet szabadon lebonyolítható legyen. Ennek az elvnek a keresztülvitele érdekében én a tőzsdén az üzletkötéseket teljesen szabaddá kívánom tenni azoknak, a kiknek jogosultságuk van arra, hogy a tőzsdén üzleteket kössenek. Hogy kik azok, a kiknek e tekintetben a tőzsdéhez való hozzáférhetést meg akarnám adni ? Egy konkrét példával akarok erre rámutatni a gabonaüzlet terén. A gabonaüzlet terén a tőzsdén legitim üzletek 8*