Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.
Ülésnapok - 1910-320
320. országos ülés 1911 deczember 22-én, pénteken. 515 szellemében egy uj erős reform, a mely még nem kipróbált, nem léphet fel tényleges igényekkel, mert még gazdasági téren inkább kísérletezhetünk, mint a közoktatás terén, mert ha itt elhibáztuk a dolgot, akkor egy nemzedéket tettünk tönkre és a nemzetnek szellemi, értelmi kifejlődését megbénítottuk, visszavetettük évtizedekre. Ha tehát valahol fontos az óvatosság, legfontosabb minden óvatosság a középiskolák átalakításában és reformálási munkájában. De, t. minister ur, az nincs kizárva, hogy ne méltóztassék bizonyos irányban kísérletezni, mert a Id haladni akar, annak meg kell tennie az első lépést. Én csak egy ideát vagyok bátor itt felvetni. (Halljuk! Halljuk !) Hogy egy teljes középoktatásban részesíthessük ifjúságunkat, ismétlem, az előbb emiitett alapelvek alapján és a nevelés és tanítás teljes egységesítésével: bizonyos internátusi rendszerben lehet ezt csak kifejleszteni és egy ilyen állami internátust méltóztassék felállítani a t. minister urnak valahol künn a vidéken, városok nélkül, akár a Tátrában akár a lengyel határon, Podolinban, a hol egy hatalmas, nagy épület áll rendelkezésére. Podolin hajdan a lengyel és magyar érintkezésnek volt egyik központja, a hova a lengyel családok elhozták gyermekeiket nevelni és a magyar családok gyermekeivel együtt internátusban nevelték. Az az iskola csak egy részében van igénybe véve, azt átvehetné a minister ur a piaristáktól, a kik, azt hiszem, bizonyos ellenszolgáltatások fejében szívesen átadnák. Mit nyernénk ott a vidéken egy állami internátussal ? Tiszta levegőt, a városi miazmák teljes hiányát, a melyek nem befolyásolnák azt az ifjúságot, és ott nevelhetne a t. miniszter ur . . . (Zaj.) Hiszen fontos kérdések ezek, legalább is olyan fontosak, mint a kereskedelmi érdekek mert egy nemzetnek újjászületéséről és egész erkölcsi tőkéjéről van szó, (Ugy van! Ugy van! a haloldalon.) Már most ha egy ilyen internátust méltóztatik felállítani, ott a higiénikus szempontokra, a tanításra, és nevelésre teljes befolyást gyakorolhatna a minister ur, és megnyerné még azt is, üo gy ujabb tanerőket képezhetne ki. (Ugy van!) Ha minden húsz gyermek mellé egy prefektust méltóztatik tenni a végzett bölcsészek közül és méltóztatik ottan két-három évi prefektusságot kötelezővé tenni és az illetőket átvinni a gimnáziumokba, ezzel együtt uj szellemet is visz oda a minister ur és a kipróbált nevelési elveket, lassanként, zökkenés nélkül, teljesen átülteti az életbe. Méltóztassék megnézni, milyen lendületet adott a középosztály gyermekei képzésének, a midőn Budán Csáky abban az időben felállittatta az internátust. Bár abban az időben én harczoltam ellene, mert nem találtam alkalmasnak először a helyet, hogy a fővárosban csináljuk, másodszor drágának találtam az intézményt, a melyet a szülők nehezen birnak meg, harmadszor domboldalba építeni egy internátust, a hol szabad mozgás nincs — pedig az kellene — és a hol ennek folytán a higiénikus elveket nem vihetik bele az iskolába, nem helyes, végül pedig azt a szerencsétlen uniformizáló gondolatot kárhoztattam, a mely egy tizenöt éves gyermeknek kardot köt az oldalára és ez által különbözteti meg a társadalom egészségesen gondolkodó elemeitől, a polgári osztálytól. (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsőbahldalon.) De kérem, ha ugyanezt megcsinálja a minister ur ott fenn, akkor csinálhat egy internátust olcsón, a mely hozzáférhető minden családapa részére, a mely könnyen kifizeti magát, mert hiszen a 400—500 növendék, a ki ott elhelyezve lenne, kifizetné az iskola költségeit. Ha pedig melléje állit a minister ur minden húsz gyermeknek egy prefektust, a ki állandó felügyelete alatt a gyermekeket neveli, megadja nekik a testedzéshez szükséges mozgás-szabadságot, az értelmi képzést, a szellemi képzést és az erkölcsi nevelést, akkor a prefektus állandó felügyeletével egy egészséges nemzedék fejlődik belőlük. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) T. ház ! Nem akarok visszaérni szives türelmükkel, (Halljuk! Halljuk! ülnök csenget.) befejezem tehát a középiskolákra vonatkozó megjegyzéseimet és csak egy dolgot említek még fel, a mely már nem általános, egyetemes érdekeket érint, inkább egy privát sérelem, a mit a t. minister ur figyelmébe ajánlok. Tizenhat évvel ezelőtt a fővárosnak egyik fontos városrésze, a melyben 60.000 lélek lakik, mozgalmat indított az iránt, hogy ott egy középiskola állíttassák fel. Ezt a középiskolát mi kérelmeztük és sürgettük öt éven át, és azt mondottuk, hogy határozott tanügyi botrány, hogy egy 60.000 lakossal biró városnak nincsen középiskolája. Akkor a minister ur, nem a mostani, hanem visszamenőleg a harmadik elődje, Berzeviczy Albert, volt szives megígérni, hogy igenis, létesít ott egy középiskolát. De a minister ur tervez, az előadó végez, (Derültség.) értem az akkori előadót, a ki ugy informálta a minister urat, hogy meg kell adni Kőbányának, a X. kerületnek a gimnáziumot, de mindjárt kinyilvánította azt is, hogy a gimnázium czéljaira legalkalmasabb helynek ő a tisztviselőtelepet tartja. (Derültség balfelől.) Természetes, hogy a minister ur, a kinek nem volt helyes topográfiai ismerete, belement ebbe a dologba, mert végre is a X. kerületnek adott gimnáziumot és nem tudta, hogy a tisztviselőtelep tulajdonképen sokkal messzebb van tőlünk és sokkal inkább megközelíthetetlen ránk nézve, mint a fővárosnak bármelyik pontja, mert eltekintve attól, hogy 6 km.-nyi távolságra fekszik tőlünk, hozzá még először Pestre kell utaznunk és csak azután csatlakozhatunk a tisztviselőtelephez, ha oda akarunk jutni. (Ugy van ! balfelől.) Elég az hozzá, t. ház, hogy megkapta a gimnáziumot a tisztviselő-telep és mi továbbra is gimnázium nélkül maradtunk. Mikor aztán újból sürgettük a minister urat, akkor azt mondotta, hogy hiszen most adott egy gimnáziumot Kő65*
