Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-304

J04. országos ülés 1911 di Lesz szerencsém egy esetre hivatkozni. Május havában, akkor, a mikor Budapesten a forgalom különösen a mulatnivágyó. közönség tekintetében igen nagy, hiszen akkor vannak a futtatások és az Oj>era úgyszólván a főszezonban van, az Operának egy kiváló tagját, Székelyhidy Ferenczet (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) egy hónapra szabadságolták, tisztán azért, hogy a bayreuthi Yv r agner-cziklus próbáira elmehessen. (Helyeslés.) Es mi történt ? Székelyhidy Ferencz egy hónapi távolléte folytán két oly darabot, a melyre készültek, és a melyeket elő akartak adni, épen az ő nélkülözhetetlen volta folytán, — itt igazán nélkülözhetetlen volt, — nem tudtak előadni. Hát Székelyhidy Ferencz nélkülözhetetlen volt és miatta darabokat kellett elhalasztani, mégis elengedték, és ezt a két művésznőt öt-öt napra nem engedhette el az igaz­gatóság ? Legyen szabad még rámutatnom arra, hogy nemcsak magyar művészek és művésznők szerepelnek az Operaházban, de, fájdalom, szere­pelnek idegenek is. Akkor, a mikor nemzeti szem­jjontból ily nagy dologról van szó, mint egy ilyen nemzetközi hangverseny, akkor egy pár napra nem. lehet pótolni ezeket a művészeket idegen erőkkel ? Eltekintve attól, hogy amúgy is túlnagy a személyzet és lehetett volna pótolni minden­képen a művésznőket. Már most legyen szabad rátérnem arra, hogy mi a jelentősége a művésznők olaszországi szerep­lésének. Ezek a művésznők egész ambiczióval, magyar lelkesedéssel felkészültek a magyar dalra, és ennek olaszországi diadalára. Mit énekelt volna Sándor Erzsi ? Tudomásom szerint programmjába fel volt véve Erkelnek, a nagy magyar szerzőnek Bánk bánja, a tiszaparti jelenet. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mit énekelt volna Medek Anna ? Goldmarcknak, a magyar szerzőnek Sába királynője czimű operájának nagy áriáját, továbbá a Hunyadi Lászlóból énekelte volna a hires La Grange-áriát, a melylyel anno dazumal Hollósy Kornélia oly nagy hírnevet és dicsőséget aratott, és énekelte volna Medek Anna Mihalovich Toldijá­ból az Imát, és ugy tervezte, hogy esetleg magyar népdalokat is ad elő ráadásul. Nem győzöm eléggé hangsúlyozni és talán a t. képviselőház is meg van róla győződve, hogy mily jelentősége van annak, hogy a magyart külföldön a publikum ne csak a gulyásról, csikósról, és lobogó ruhaneműek­ről ismerje. (Derültség.) Ennek nemcsak óriási kulturális, de óriási po­litikai jelentősége is van. És méltóztassék meg­engedni, hogyha nem egészen alaposan, de az a gyanú is felmerült a laikus emberek előtt, hogy talán politikai szempontból történt a művészek eltiltása, bár őszintén megvallom, hogy ezt a t. kultuszminister úrról legkevésbbé tételezem föl, mert ellenkezőleg, meg vagyok róla győződve, hogy az ő legelső intézkedése más volt, hiszen ő a leg­nagyobb súlyt fekteti a magyar dalnak sikerére, a magyar erkölcsi sikerekre, diadalokra. Itt van kezemben egy hires zenelap, a Mu­sical Oourier czimű. Newyorkban megjelenő lap. czehiher 2-án, jzombaton. 45 Több mint 60.000- példányban jelenik még és egyike azon szaklapoknak, melyek nagyon ^rokon­szenvesen foglalkoznak a magyar színpadi és kul­turális élettel. Itt van az a szám, a mely a Liszt Ferencz-ünnepélyekről szól. Ebben a közleményben több külföldi, igy a weimari - Liszt-ünnepély, azután meg egy másik külföldi zeneünnepély alig jelentéktelen mértékben van méltatva, inig a ma­gyar Liszt Ferencz-ünnepet hasábokon keresztül méltatja a lap, mely, mondom, azon kivételes la­pok közé tartozik, melyek a magyar kormánynak úgyszólván rendkivüli számba menő reklámjai, s egy krajczárjába sem kerülnek. Ha mi most kiengedjük a mi művésznőinket Sándor. Erzsit és Medek Annát Olaszországba, azok közé az emberek közé, kiket a dal hatalma annyira fogva tarfc, és kiengedjük oda, hol franczia, orosz és más énekesek és művészek szerepelnek, kiengedjük a magyar sikerek gyarapítására, akkor ez a lap és esetleg még más lap is, melynek zenei és kulturális téren nagy jelentősége van, a leg­nagyobb valószínűség szerint, szintén ilyen szim-' patikus hangon foglalkozott volna szereplésükkel. Nem szükséges hangsúlyoznom, mert rámutattam, hogy milyen nagy jelentősége van annak, hogy mikor Magyarország közgazdasági és politikai téren bizonyos körülmények folytán a külföldön nem tud érvényesülni, akkor legalább egyetlen egy terrénumot hagytak volna meg neki, a kulturális terrénumot, melyet az Úristen ihlettségével meg­szentelt és a magj^ar lelkébe beleoltott, és legalább ezen a téren tudott volna a magyar diadalokat elérni. Ha ilyen lap foglalkozik a római hang­versenynyel és palám et publice közli a magyar diadalokat, akkor több hasznunk van ebből, mint a külföldi sajtónak megfizetett özönéből. (Zaj.) Sümegi Vilmos: A magyart szeretik, csak az osztrákot gyűlölik Olaszországban. Ábrahám Dezső : Hogy csak néhány részlet­kérdéssel foglalkozzam ebből kifolyólag az Opera köréből, tudomásom szerint az Operát a kultusz­miniszteri budget mintegy 2 millió koronával szubvenczionálja, tehát ezen intézetnek magas erkölcsi és nemzeti szempontjai is vannak. Ki­csinyes érdekekből tehát — mert hiszen igazán mondhatom, csakis kicsinyesnek tekinthetem azon szempontokat, a melyek miatt a művésznők olaszországi szereplését letiltották — ilyeneknek megtörténnie nem szabad. Mészáros igazgatónak az a panasza, hogy az Operát kivülről nem lehet igazgatni, ha jól tudom, talán nem is egészen indokolt, mert hiszen, a közelmúltban egy tiszteletreméltó fővárosi bizott­sági tag, ki, ha jól tudom vászonkereskedéssel foglalkozott, az Operának bizonyos mérvű irányí­tásánál igen tevékeny befolyást gyakorolt és az ő befolyása csak a legutóbbi időben Balling kar­nagy ur fellépésével szűnt meg. T. képviselőház ! Méltóztassék megengedni, hogy még foglalkozzam az Operában előadott da­rabokkal. (Zaj.) Itt van pl. két darab : a Tess és a Carmela. Ezt a két darabot, ha jól tudom —

Next

/
Oldalképek
Tartalom