Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.
Ülésnapok - 1910-304
30b. országos ülés 1911 deczember 2-án, szombaton. 45 szolga váltsága czimén és igy az a tiszti szolga katonailag kiképezhető lévén, nem vonatik el az ujonczlétszám mennyiségéből. (Mozgás balfelől. Halljuk ! Halljuk I) Mindezek a közjogi, gazdasági és szocziálpolitikai, valamint katonai szempontok annyira mérlegelendők és figyelembeveendők, hogy én kizártnek tartom, hogy a t. kormány ne honorálja az ezen oldalról már felhangzott számos értékes és megczáfolhatatlan indokot (Élénk helyeslés balfelől.) és remélem, hogy a t. kormány oda fog törekedni, hogy a törvényjavaslat ebben az irányban módosittassék, Ábrahám Dezső: Hogy visszavonassák ! Hegyi Árpád: Minthogy pedig nézetem szerint e véderőtörvényj avaslat kapcsán is észlelhető, hogy Ausztria és Magyarország között mindazon ügyekben, a melyek a kiegyezési törvényben szabályoztattak, állandó ellentét, állandó súrlódás van és állandó vita folyik mind a két parlamentben ezen ellentétek miatt, a melyek a legtöbbszőr áthidalhatatlanoknak látszanak: azért, hogy végre már egyszer a békés működés mindkét parlamentben helyreállítható legyen; hogy végre a kiegyezési törvény félremagyarázható szavai kiküszöböltessenek ; (Élénk helyeslés balfelöl.) hogy végre már a kiegyezési törvénynek ugy osztrák, mint magyar szövegébe, egységes szellem hozassék be, van szerencsém a következő határozati javaslatot beterjeszteni (Halljuk 1 Halljuk ! Olvassa): »Mivel az Ausztria és Magyarország közötti kiegyezést magában foglaló 1867-es törvényt a szöveg homályossága miatt máskép értelmezik nálunk és máskép Ausztriában, a mi a magyar nemzeti jogok terén visszafejlődést okoz : a képviselőház utasitja a kormányt, hogy a magyar és az osztrák 1867-iki kiegyezési törvény betűjének és szellemének összhangbahozatala iránt az osztrák kormánynyal tárgyalásokat inditson meg. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : A t. ház határozatához képest most át fogunk térni az interpelláeziók előterjesztésére, ezt megelőzőleg azonban javaslatot kívánok tenni a t. háznak a legközelebbi ülés idejére és napirendjére nézve. (Halljuk !) Javaslom a t. háznak, hogy legközelebbi ülését hétfőn, deczember hó 4-én délelőtt 10 órakor tartsa és annak napirendjére a költségvetés tárgyalásának folytatása tűzessék. (Helyeslés.) Méltóztatnak ezen javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen!) Ha igen, akkor a legközelebbi ülés napirendjét megállapitván, áttérünk az interpellácziókra. Ki következik ? Nyegre László jegyző : Lovászy Márton ! (Felkiáltások : Nincs itt I) Ábrahám Dezső, az állami szénbányák elidegenítése tárgyában a pénzügymmisterhez. (Mozgás balfelől.) " Elnök ; Csendet kérek ! Ábrahám Dezső: T. ház ! Előbb az Operaházra, vonatkozó sürgősebb interpellácziót kívánom előterjeszteni. (Halljuk ! Halljuk!) T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Miklós Ödön ur, a magyar kormány által kiküldött kormánybiztos, a ki a magyar képzőművészeteknek ügyét is intézi Itáüában, felbuzdulva azokon a sikereken, a melyeket a magyar ipar, mezőgazdaság és általában a magyar elme termékei a mostani olaszországi kiállításon eddig is arattak, nemes intencziótól vezettetve, elhatározta, hogy bemutatja Olaszországnak, a zene és a dal hazájának, a magyar műdalt is és ezáltal sikert szerez a magyar dalnak és a magyar nemzetnek. A fősúlyt Miklós Ödön Hubay Jenővel együtt, a kit ő Sanmartino gróffal, az olasz rendezővel együtt megkért ezen ünnepség rendezésére, a fősúlyt arra helyezte, hogy különösen a magyaT dal és operai termékek kerüljenek ott színre, mert hiszen az olaszok a szimfonikus és exekutiv zene iránt nem birnak olyan érzékkel, — bár ez iránt is nagy érzéket tanúsítanak — mint épen a dal hatalmával szemben. Deczember elején, 3-án, 8-án, 10-én, s talán a következő napokon is a legrégibb és leghíresebb konzervatóriumában Olaszországnak és Rómának, a Beggia Academia di Santa Ceciliában, a melynek elnöke gróf Sanmartino, ilyen hangversenyt rendeznek, a mely hangversenyen nemzetközi jelleg szerint résztvesznek a művelt nemzetek csaknem összesen megfelelő képviseletekkel, igy az orosz és franczia nemzetek is. Szóval, ez egy valóságos nemzetközi jellegű hangverseny lett volna. E hangverseny magyar intézésében — mint említeni szerencsém volt — Hubay Jenő vett részt, épen a kormánybiztos ur felkérése folytán. A minister ur, az ő magas művészi érzületéből kifolyólag, súlyt helyezvén arra is, hogy a magyarság erkölcsi javai még jobban szaporittassanak Olaszországban, készséggel hozzájárult ahhoz, hogy a magyar királyi Operaháznak két elsőrendű művésznője, Sándor Erzsi és Medek Anna, a kik, mint említettem is, az Operaháznak két jelentékeny, talán legjelentékenyebb tagjai (Éljenzés balfelöl.) e hangversenyen közreműködhessenek. Leirt ebből a czélból az Operához és értesítette egyidejűleg Hubay Jenő urat is. Itt azután közbejött egy olyan dolog, a mely rendesen a mi mai sajátságos magyar viszonyaink között a legszebb dolgok sirját szokta ásni. Talán nem leszek nagyon éles, ha azt mondom, hogy egyéni érzékenység, talán egyéni intrika is. Az Operaháznak két hivatott vezetője az igazgató ur, Mészáros Imre és a főkarnagy ur, Balling Mihály e ministeri leiratra egy felterjesztést intézett. E felterjesztésben, értesülésem szerint, a következő indokok vannak felhozva, mint a melyek egyenesen kizárttá teszik a nevezett két művésznőnek a római hangversenyen való szereplését. Felhozzák ugyanis ezek az urak azt, hogy az Opera nem nélkülözheti a művésznőket, hangsúlyozzák különösen, hogy Hubay Jenő ur későn kérte az Opera vezetőségénél a két művésznő 6*
