Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-318

318. országos ülés 1911 i a ki ismeri a gyakorlati életet, tudja, hogy milyen óriási mértékben emelkedik a föld ára, (Ügy van I Ugy van !) a mi kétségtelenül összefügg a föld hozadékával és összefügg azzal, hogy nincs elegendő föld, a melyet a földre vágyók megvásárolhatnak. (Ugy van ! Igaz ! jóbhfelől.) Tüdős János: Ez igaz! Lukács László pénzügyminister: Epén ellenkezőleg áll. Magyarországon talán még soha nem volt a földbirtoknak olyan hozadéka, mint most, a mi részint vámpolitikai intézkedéseknek, részint szerenesés gazdasági konjunktúráknak következménye, (ügy van ! Ugy van ! jobb felől.) Más részről, a mi a gyáripar hozadékát illeti, e tekintetben is konstatálható, hogy a gyáriparnak egy pár ágazatától eltekintve, a konjunktúrák majdnem az összes ágazatokra nézve igen kedvezők, a hozadék igen eredményes és ennek tulaj donitható, hogy a nagyközönség a befektetési papírokat, a rentéket és zálogleveleket teljesen elhanyagolja és mindenki inkább ipari papírokra veti magát. (Ugy van! jóbhfelől.) Holló Lajos t. képviselő ur felszólalásának azon részére, a melyben a horvátországi ügyekkel foglalkozott, nem érzem magamat hivatva nyilatkozatot tenni. Csak azt kívánom röviden megjegyezni, hogy valamint t. képviselőtársam és én is, de azt hiszem, valamennyien ebben a házban, a leghatározottabban tiltakoznánk az ellen, ha a horvát országgyűlés a mi választási kérdéseinkbe beleavatkoznék, (Ugy van! Helyeslés a jobboldalon.) ép ugy Horvátország is jogosan megkívánhatja, hogy e tekintetben mi az ő ügyeikbe ne avatkozzunk bele. (Ugy -van ! Helyeslés jobbfelöl. Zaj balfelől.) Tüdős János: Ausztriában csináljanak ilyen paritást! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Lukács László pénzügymitiister: Másrészről azt hiszem, hogy az én t. képviselőtársam is, habár igen kevés súlyt tulajdonit a horvát elszakadási törekvéseknek és ezeket nem tekinti fontos dolognak, mégis inkább óhajtja, hogy az a párt emelkedjék túlsúlyra, a mely Magyarországgal a jó viszonyt fentartani kívánja. Lovászy Márton : Ö óhajtja, de a bán nem óhajtja ! Lukács László pénzügyminister: Ebből a szempontból pedig nem hiszem, hogj' az olyan felszólalások, a milyeneket arról az oldalról hallottunk, ennek a tendencziának jó szolgálatot lennének képesek tenni. (Ugy van ! jóbhfelől.) Sümegi VÜtflOS: Tomasics balkáni politikája — az használ! Lukács László pénzügyminister: Áttérek most arra a kérdésre, vájjon helyes praxis-e az, hogy a delegáczió mdemnityt ad, ép ugy mint az országgyűlés. E tekintetben először is hivatkozhatom preczedensekre. .. Bikádi Antal: Törvénytelen preczedensekre ! czember 20-án, szerdán. 459 Lukács László pénzügyminister:... és nem helyes a preczedenseken fontos ok nélkül változtatni. De megvan ennek a gyakorlatnak a maga törvényes alapja is, és azt hiszem, hogy ez minden tekintetben meg is indokolható. Törvényes alapja ennek a gyakorlatnak az 1867 : XII. t.-czikkben van. Már a pénzügyi bizottságban rámutattam arra a közismert tényre, hogy a delegáczió csakis a szükséglet megállapítására van jogosítva, a fedezetet az országgyűlés adja meg. A szükséglet megállapítása kizárólag a delegáczió jogkörébe tartozik, és az 1867: XII. t.-czikk 41. §-ában egyenesen ki van zárva és meg van tiltva, hogy a delegáczióban megállapított tételek itt újból megvitatás, diszkusszió tárgyává tétessenek. Lovászy Márton : Mennyiségileg ! Lukács László pénzügyminister: Szószerint igy hangzik (olvassa) : »Az ily módon megállapított költségvetés többé az egyes országok által tárgyalás alá nem vétethetik.« És tovább az van mondva, hogy a »rovatok a mennyiségre nézve vitatás alá többé nem vétethetnek«. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ez az!) Ez is, meg a másik is, mindegyik egészen egyforma részei a törvénynek. Gyakorlatilag ugy áll a dolog, hogy ha ez az intézkedés a törvényben nem foglaltatnék benn, akkor kétséges, jöhetne-e létre közös költségvetés, mert ha mind a két országgyűlés, az osztrák is és a magyar is, jogositva volna, hogy vitathassa és határozat tárgyává tegye az egyes tételeket, hogy akkor mikor.találkoznának, azt nem tudom. (Élénk helyeslés. Ugy van ! a jobboldalon.) Épen azért, mert a szükséglet megállapításának joga a delegácziót illeti, szükséges, hogy ez alkalommal is a delegáczió indemnitást adjon. Mert habár igaz, hogy a jelen esetben a magyar törvényhozás az indemnitás megszavazásával 1912-re kiterjeszti az 1911-re már megállapított tételeket, mégis azon alapelvnél fogva, a mely szerint a szükségletet a delegáczió van hivatva megállapítani, kell, hogy a delegáczió kimondja, hogy ugyanazokat a szükségleteket állapítja meg 1912-re is, mert itt más és más időpontokról van szó. A megelőző évben 1911-re szólt a szükséglet, most pedig megállapíttatik 1912-re. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) A mi Holló Lajos t. képviselő urnak azt a felfogását illeti, hogy azok az ünnepélyességek, a melyek a delegáczió val kapcsolatosak, tulaj donképen inkább csak arravalók, hogy valódi alkotmányosságunk hiányát elpalástolják, ezt a felfogást értettem akkor, midőn még a túlsó oldalon ülő t. képviselő urak nem voltak hajlandók a delegáczióban résztvenni. De a mióta megváltozott e tekintetben, — és helyesen változott meg — az álláspontjuk, és szívesek megjelenni és résztvenni a delegáczió munkálataiban, (Helyeslés és deriiltség a jobboldalon.) azóta, megvallom, nem értem a delegácziónak ezt a lekicsinylését, mert hiszen saját közreműködésükből (Zaj. Elnök csenget) is tudhatják és tapasztalhatják a képviselő urak, 58*