Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-304

,304. országos ülés 1911 deczember 2-án, szombaton. 37 iiyeg az, hogy akkora haderő álljon rendelkezésre, a mely valamely hadművelet elvégzésére szükséges, és a haderőknek a hadműveletek elvégzése tekintetében szükséges teljesítőképessége legyen az irányadó, nem pedig, hogy előbb állapítsuk meg a kereteket és ezekhez szabjuk a hadművelet teljesítőképességét. E szerint tehát én teljesen alaptalan aggálynak tartom azt, hogy nálunk azért van rosszabb helyzetben a haderő, mert a békelétszám a megállapított keretnél alacsonyabb és a kontinentális államok haderejében tapasztalható békelétszámnál kevesebb, mert ez végtére az egyes hadtesteknek a hadiműveletek teljesítésére való képességére semmi befolyással nincs, hanem igenis a hadvezetőségnek arra kell törekednie, hogy a népességre és a népességnek a gazdasági munkától való elvonására figyelemmel ugy állapítsa meg a kereteket, hogy ne álljon be az a fonák helyzet, hogy mikor valamely hadművelet teljesítésére kerül a sor, akkor a zászló alatt álló és kiképzett katonák közé tömegesen kelljen kevésbbé kiképzett vagy egyáltalában ki nem képzett embereket berendelni. Ne zavartassa tehát a hadvezetőség e kiképzett emberek hadműveletet teljesítő képességét azzal, hogy nagyobb számmal ki nem képzett vagy kevésbbé kiképzett embereket vonjon be, hanem szabja szűkebbre a kereteket, és akkor ezen szűkebb keretekben majd kevesebb kevésbbé kiképzett embereket kell beállítani, kiknek az a bizonyos zavaró hatása, mely úgyszólván csak arra való, mint az előttem szólt t. képviselőtársam mondta, hogy ágyutölteléket szolgáltasson, nem fog bekövetkezni. A mi már most azt illeti, t. képviselőház, hogy az előttem felszólaló t. képviselőtársam állitása szerint nálunk két és fél millióra tehető a, képzett katona, ez szerinte szintén fogyatékossága a mi haderőnknek, mert a kontinentális államok mindegyikénél, a mely nagyhatalomszámba mehet, ez a képzett katonalétszám sokkal nagyobb. Itt szerintem megint a kiindulási pont téves, mert először is, mivel van bizonyítva és mivel van valószinűsitve, hogy a hadi létszámra vagyis a képzett katonák számára nézve előnyösebb az a két és fél millió vagy a három millió, vagy pedig megfelel-e az ország hadi szempontjainak, ha ez a szám csak 2 milliót tesz ki ? Hiszen a legutóbbi háború statisztikája csak arra tudott kiterjedni, hogy bebizonyitsa, hogy egyes hadműveletek teljesítésénél több katonát, mint 3 miihót mozgósítani, hadműveletbe állítani és azok ellátásáról, élelmezéséről, elhelyezéséről és szállításáról gondoskodni nem lehet, vagyis nem volt rá példa még, hogy egyes hadviselő felek másfél milliónál több katonát mozgósítottak volna és vittek volna háborúba. A haderő eUátása, szállítása, vezetése, gondozása, ápolása tehát határt szab annak, hogy ez a hadi létszám, a képzett katonák zászló alá állitása milyen számig terjedhet, mert hisz ennek végtére is csak van határa és a határa végre is az ellátásban van, abban, hogy el tudnak-e látni bizonyos számot vagy nem, és bizonyos szánmái többet nem is tudnak ellátni, mert akkor ugy megoszlott az erő és annyira képtelen egységes hadművelet teljesítésére,, hogy az a többlet, a melynek ellátásáról, vezetéséről gondoskodni már nem képesek, egyenesen bénitólag hat a tulajdonképeni haderő kifejtésére, (ügy van!) Itt tehát határt kell szabni, a melyen tul már nem lehet menni, mert egyenesen czélt téveszt a hadvezetőség, ha a kormányozható tömegnél többet állit hadműveletek elé. Ennek következtében egyáltalában nem látom aggályosnak azt, hogy nálunk, Magyarországon csak két és fél millió képzett katona áll rendelkezésre, mert én azt állítom, hogy már ez is több, mint a mennyit hadműveletek teljesítésére felhasználni képes volnék; (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) tehát semmi értelme sincs annak, hogy én ezt a képzett katonalétszámot még fokozzam, még fejleszszem, mert akkor már ballasztot kapok, a melytől szükség esetén egyenesen szabadulni kellene. Ezzel olyan befektetést eszközölnék tehát, a melylyel tulaj donképen nem nyernék semmit, csak az erőimet vonnám el és cselekvőképességemet is korlátoznám a hadműveletek teljesítésénél, mert olyan tömeggel állanék szemben. a melyet már nem. tudnék irányítani. (Ugy van! balfelől.) Ebből a szempontból egyáltalában nem tartom szükségesnek a létszám felemelését, mert ha e létszám mellett is több képzett katonánk van, mint a mennyit használni tudok, ebből önként következik, hogy felesleges munkát végeztem már eddig is, tehát semmi ok nincs arra, hogy ezt a felesleges munkát még fokozzam több munkával és több terheléssel, mint a mennyi tulaj donképen szükséges. (Ugy van! balfelől.) Azt mondja az előttem felszólaló t. képviselőtársam, hogy a kétéves katonai szolgálat, a melyet Bolgár t. képviselőtársam csak katonai szempontból bírált és talált helytelennek, szocziális, általános gazdasági és emberi szempontból igenis kívánatos és így ő e mellett a kétéves katonai szolgálat eszméje mellett tör lándzsát. Hogy ez katonai szempontból nem kivánatos, azt már, ugy hiszem, mindenki tudja. Hiszen a képviselőházban már fénj'esen beigazolást nyert, hogy a katonai szemj>ontból nem kivánatos, a lapok is bebizonyították, maga a hadvezetőség, az u. n. szakemberek sem tartják kivánatosnak a kétéves katonai szolgálatot. De hát, t. ház, nézzük meg, hogy az a bizonyos szocziális, gazdasági szempont igazán kívánatossá teszi-e a kétéves katonai szolgálatot ? E tekintetben ugy állunk, hogy a kétéves katonai szolgálat tényleg csak egy szempontból helyes. A kétéves katonai szolgálat behozása esetén, ha azt a 100.000-res évi ujonczkontingenst veszem alapul, a mely három esztendőn keresztül 300.000-re egészül ki, akkor, ha ezt a 300.000 kontingenst be akarom tartani, mert állítólag ezt a békelétszámot be kell tartani, a két év alatt kell azt a kontingenst elérnem, tehát évente 150,00Ti