Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-303

3Ú3. országos ülés Í91Í Székely Ferencz igazságügyminister: Tárgyaltatnak a ministertanácsban, tehát tudom. (Zaj.) Csermák Ernő; .. . minthogy a minister-tanácsban igen részletesen foglalkoznak ezekkel a vasúti kérdésekkel; de mi, a kik, sajnos, nem vagyunk tagjai a ministertanácsnak, (Derültség.) mégis talán kérhetünk némi felvilágosítást és mindenesetre megnyugtatólag hat az ország közvéleményére is, ha e dolgokra nézve itt megnyugtató felvilágosítást kapunk. (Felkiáltások balfelM : Halljuk az igazságügyministert!) Minthogy már sok idő nem is áll rendelkezésemre, röviden még a postatakarékpénztár intézményére, valamint magának a postának dolgára is akarok egypár szóval kitérni. (Halljuk! Halljuk ! balfelől.) A postatakarékpénztár intézménye kétségtelenül nagyfontosságú. Látjuk azt, hogy Magyarországban is igen szép fejlődésnek indult ez az intézmény, de ha összehasonlítjuk azzal, hogy a külföldön a postatakarékpénztár dolgában mennyivel nagyobb mértékben haladtak előre, kétségtelenül keresnünk kell azokat az okokat, a melyek előidézik azt, hogy Magyarországon ez az intézmény kellőleg nem tud fejlődni, nem mondom, hogy nem fejlődik, mert hiszen fejlődni fejlődik, de kétségtelenül nem fejlődik olyan nagy mértékben, mint a milyen mértékben fejlődnie kellene. Stettina József államtitkár: Óriási mértékben fejlődik ! Gsermák Ernő: Megengedem, hogy nagy mértékben fejlődik, de nem olyan mértékben, mint kellene. Abban, hogy a mi iparunk és kereskedelmünk nem áll azon a szinvonalon, mint a külföldnek ipara és kereskedelme, ebben feltétlenül megtaláltam az egyik okát annak, hogy ez a fejlődés nem áll arányban bizonyos külföldi fejlődéssel. Azonban ennek nemcsak ez az oka. Aprólékos dolgok is vannak a postatakarékpénztár intézményénél, a melyek kellőleg rávilágítanak arra, hogy bizonyos fejlődés miért nem áll be. Nagyon egyszerű dolog pl. az, a mi a postatakarékpénztár intézményét bizonyos részről ellenszenvessé teszi, hogy, mondjuk, a postautalványokat, a melyeket a postatakarékpénztár küld, olyan helyeken sem fizetik ki, a hol különben a közönséges postautalványokat azonnal készpénzben kifizeti a levélhordó. Mert az egy kényelmetlenség a közönség részére, hogy el kéli mennie a postahivatalhoz és ott kell felvennie annak a postautalványnak ellenértékét. Nem is méltóztatnak gondolni, hogy ez a publikumra nézve milyen nagy hatással van, hogy épen erre való tekintettel hányan nem lépnek be abba a forgalomba, a mely különben igen nagy előnyöket nyújt a közönségnek. Egy további ok az is, hogy azok a csekkek, a melyek kifizetésre kerülnek, nem iatéztetnek el mindig azonnal a beérkezéskor, hanem bizonyos, ugy látszik, bürokratikus szellem van a postatakerékpénztárnál is, hogy elmarad azoknak elintézése másnapra, ugy hogy azután az elintézés késeKÉPVH. NAPLÓ. 1910 —1915. XIII. KÖTET. deczember 1-én, pénteken. M delmet szenved. Ha valakinek pl. egy nagyobb városból, mondjuk, ugyanabba a városba van utalványozni valója, bizonyos, hogy az ő részéről kellemesebb, ha azt az utalványozást a postatakarékpénztár utján eszközli, de annak, a kinek a pénz ezimezve van, nem kellemesebb, mert annak először is várnia kell a pénzre, másodszor pedig el kell küldenie a pénzért a postahivatalba és csak ezen az utón kaphatja meg a pénzt. Én azt hiszem, hogy ha a t. kereskedelemügyi minister ur ezzel a kérdéssel is foglalkozni fog, megtalálja ennek megoldását s talál egy olyan módot, a melylyel ezek az apró kényelmetlenségek elkerültetnek, s kétségtelennek tartom, hogy az esetben ez a postatakarékpénztár intézményének legalább is bizonyos mérvű fellendülését fogja előidézni. Ugyancsak igy van, t. képviselőház, például a posta intézménye is. A posta intézményénél is vannak oly dolgok, a melyek elkerülése feltétlenül szükséges a forgalom kényelme szempontjából. Vegyük például az ajánlott levelek feladását. Nem szólok Budapestről. Hiszen itt vannak postahivatalok, a melyeknél órák hosszat hell várni az illetőnek, a ki ajánlott levelét fel akarja adni. De vidéken is megvan ez az állapot. A legkisebb vidéki városokban is bizonyos időben annyian mennek a postahivatalhoz ajánlott levelet feladni, hogy a torlódásnak nagy mérve következik be. és ennek következtében az illető időben, tehát következéskép pénzben is szenved, nagyban károsodik azáltal, hogy egy-két ajánlott levelet kell feladnia. Nagyon aprólékos részlet ez ; de azt hiszem, talán nem lesz czélszerűtlen, ha rámutatok arra, hogy igen helyes volna például az ajánlott leveleknél megengedni azt, hogy a publikum a közönséges levélszekrénybe helyezhesse el azt az ajánlott levelet és mondjuk, hogy egy-két fillért csatolna hozzá még az ajánlási díjhoz, akkor a postahivatal, mikor az ajánlott levelet a levélszekrényből kiveszik, azt egyszerűen rögtön mint ajánlott levelet kezeli és a melyik feladónak a neve rá van irva arra, azt egyszerűen hivatalból értesiti ajánlott levelének feladásáról. T. képviselőház ! Nem a képviselőháznak és az országgyűlésnek a plénuma alkalmas arra, hogy ilyen aprólékosságokkal, ilyen az ország közdolgaihoz képest csekélységekkel foglalkozzék, azonban a midőn rámutattam egy-két ilyen tételre, hiszem azt, hogy a t. ministerium ebben az irányban keresni és kutatni fog tovább és szakembereknek a bevonásával megkeresi az utakat és módokat arra, hogy az ilyen kérdések kellő orvoslást találjanak, és ez által annak a publikumnak a kényelme előmozdittassék és a felesleges időpazarlásoknak eleje vétessék. Mindezeknek a figyelembe vételét kérve, — egyéb dolgokra ezúttal kiterjeszkedni nem óhajtok — kijelentem, hogy a költségvetést sem általánosságban, sem részleteiben nem fogadom el. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Nyegre László jegyző: Hegedüs Kálmán! 4