Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-310

S1Ö. országos ülés Í9il a kormány adja egyenesen a gazdasági egyesületeknek a segélyt. Ha igy van a dolog, bátorkodom felhívni a t. minister urat, hogy e segélyeket másképen kell felhasználni, figyelembe kell venni a helyi viszonyokat, és nem szabad egyesegyedül a gazdasági titkárok kényére-kedvére bizni. öriási visszaélések vannak e téren, ugy hogy mondhatom, akárhány községben jöttek hozzám az emberek, hogy visszaadják a pénzt az utolsó fillérig, csak mentsék fel őket a szerződéstől, a melyet a gazdasági egyesületek titkárai aláíratnak. így pl. a gazdasági egyesületek budapesti tej csarnokának azt a jogot biztosítják a szerződésben, hogy a kisgazda, a ki segélyt kapott, 10 fillérjével köteles a tejet Budapestre szállítani meghatározott mennyiségben és most, ha az illető vissza is akarja adni a segélyt, mert azt mondja, hogy ez nem segély, hiszen a kivitelnél tapasztalhatta, hogy nincs belőle haszna, mondom, ha vissza akarja adni a segélyt, nem fogadják vissza, nem mentik fel a szerződés következményei alól és a gazdák kötelessége teljesíteni a szerződésben vállalt kötelezettségeket. A mit előttem szólt t. képviselőtársam mondott a svájczi marha behozataláról, annak van helye és igazán van értelme, ha külföldről tudunk behozni tenyészállatokat. De azzal, hogy Somogy megye közönségének egy harmadrészét elvitték Baranyába és Tolnába megvenni a marhákat és ott az árakat felverték másfélszeresére, Magyarország állattenyésztésében nem sokat segítünk. Sőt előállt most az a körülmény, hogy a nyáron a marhaárakat felverték igen magasra, most pedig, midőn megszűntek az állatsegélyek és beállt a takarmány-szükség, leszállt az állat értéke, ugy hogy a kik megvették 3%-os állatsegélylyel, igen sokat ráfizettek az állat értékére, mert azt az árat sohasem fogják többé megkapni, a mennyiért tavaszszal államsegélylyel megvették. En akár a gazdasági egyesületnek, akár a kormánynak igazán igen szívesen rendelkezésére állok, ha igénybe óhajtják venni, mert nekem itt a képviselőházban nincs most időm és módon részletezni, hogy mik itt a bajok. De szívesen rendelkezésükre állok, mert ha az állam ad már a kisgazdáknak segélyt, az legyen valósággal segély. Bizonyára ez a czélja a földmivelésügyi kormánynak is, holott a mostani eljárás mellett ez a segély a czélt nem szolgálja és el nem érte. T. képviselőház ! Rövidre szabom előterjesztésemet az idő rövidségére való tekintettel. A legelő kérdésére nézve újra vagyok bátor felhozni, hogyha a legelőket szaporítani akarjuk Magyarországon és törvényhozásilag megköveteljük a kisbirtokosoktól, hogy a közös osztatlan legelőjüket kötelesek fentartani. a mi a birtoknak körülbelül egy harmadrészét teszi ki, ha állatokat akarunk szaporítani Magyarországon: a nagy• birtoktól is meg kellene ugyanazt követelni, a mit a kisbirtoktól törvényileg megkövetelünk, hogy tudniillik ő is köteles legyen birtoka arányában deczember il-en, hétfon. 2l5 olyan mennyiségű legelőt fentartani, mint a menynyit a törvény a kisbirtokostól megkövetel. Nem tartom helyesnek azt, hogy ha az állam szükségesnek tartja a birtokosság egyik részétől megkövetelni, hogy birtokát hogyan kezelje és hogy nem szabad neki felszántani a tulajdonát képező legelőt, akkor a sokkal nagyobb birtokterülettel rendelkező nagybirtokost nem kötelezi arra, hogy tartson, legelőt és hogy e tekintetben ne legyen meg az egyenlő eljárás. Ha még maga az a nagybirtokos nem is akarna foglalkozni állattenyésztéssel, legalább a cselédségnek adjon elegendő legelőt, mint adtak régebben a nagybirtokosok, még ezelőtt 25—30 esztendővel is, mely állattenyésztés a cseléd fizetésének javarészét tette ki, s a melyből tudott az a cseléd és tud ma is némi vagyonkát összegyűjteni egy élet lefolyása alatt. Ha nagybirtokosaink nem akarnak maguknak legelőterületet fentartani és állattenyésztéssel foglalkozni, ha cselédjeiknek alkalmat adnának rá, az állattenyésztés sokkal nagyobb lendületet nyerne Magyarországon, mint most, mikor a nagybérlők is legtöbb helyen arra törekednek, hogy ha a cselédtől nem veszik el az állattartást, felszántják előle a legelőt, ugy hogy a cseléd kénytelen az állattartásról lemondani. Szilassy Zoltán t. képviselőtársamnak a gazdasági egyesületekről mondott beszédére kívánok néhány szóval reflektálni. A gazdasági egyesületek mindenesetre fontos szerepet töltenek be Magyarországon és nagy szükség van reájuk. A mit erre nézve Szilassy Zoltán t. képviselőtársam elmondott, azt ón is helyeslein, azonban vagyok bátor ennek a dolognak egy másik oldalára rámutatni. A gazdasági egyesületek kizáróan nagybirtokosokból állottak és állanak ma is. A nagybirtokosság hosszú időn keresztül nem volt képes a kisbirtokosságot a maga egyesületeibe beleolvasztani, eleinte nem is törődött a kisbirtokossággal, sőt bizonyos ellentét is kifejlődött közöttük. Ennek sokféle oka van: igy a földadókataszter igazságtalan volta; a fejadónak behozatala, a melyet ugyan megszüntet az uj törvény, de a mely ma még fennáll és nagyon igazságtalan, mert a nyolez holdas gazda ma annyi fejadót fizet, mint a nyolezezer holdas gazda; oka tovább hogy a politikai községek felállításakor az addig úrbéri jogon birt vagyont jogtalanul, illetéktelenül, tévedésből vagy akaratból a politikai községekre ruházták át, a mikor aztán a nagybirtokos újból tulajdonosává vált azoknak a birtokrészeknék, melyeket azelőtt robotszolgálatokért adott át a kisbirtokosságnak; oka aztán vadászati törvényünk sok helytelensége és lehetne ezt még soká folytatni. Mindezek arra vezettek, hogy a kisbirtokosság és a nagybirtokosság között ellentétek merültek fel, a kisbirtokosság nem viseltetett bizalommal a nagybirtokosság iránt és ha ujabb