Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-310

310. országos ülés WÜ deczember lí-én. kétfon. 209 lyek annál kevésbbé foroghatnak fenn, mert ennek az eddigi behozatallal szerzett tapasztalatok is ellentmondanak, — a mire nézve a t. ministerelnök ur szolgáltatott alkalmat, hogy erről meggyőződjenek — valamint szerintük ellentmond ennek az a tény is, hogy maga a magyar kormány hajlandó a behozatalt másnemű ellenszolgáltatások fejében megengedni. T. képviselőház ! Már most, hogy akár követett el hibát a mi kormányunk azzal, hogy alkalmat szolgáltatott ezekre a nagyon hamis konklúziókra a melyekkel az osztrák képviselőház argumentál, akár nem, én nem ezt akarom most vizsgálni, hanem azt mondom, hogy mikor az ember ezt az osztrák képviselőházi határozatot hallja és olvassa, akkor azt kérdi magában, hogy tulaj donképen mi az, a mi e határozatban dominál ? Vájjon a minden jogi érzéket egyszerűen félrelökő rosszhiszemű rabulisztika, avagy az a prepotenczia . . . Hammersberg László : Brutalitás ! Pajzs Gyula: ... a mely Magyarországgal szemben Ausztriának már most mindent megengedhetőnek vél, vagy talán terrorisztikus szándék, tekintettel az újonnan meginditandó egyezkedési tárgyalásokra ? Baross János: Mind a három ! PajZS Gyula : Lehet, hogy mind 'a három. Azonban egy tény, az, hogy ezzel a határozattal az osztrák képviselőház egy világos, megdönthetetlen, senki által félre nem magyarázható, az eddigi kormányok által mindig kétségtelennek és kifogásolatlanul elismert jogunkat oly érvelés alapján akarja megtámadni, mely érvelésnek ellentmond a saját szakértőinek referádája, valamint az a referáda is, melyet épen a németbirodalmi kanczellár beszédében a német szakközegektől hallottunk, szóval a józan logikával ellenkező indokolás alapján elhomályosítani, megtámadni, kétségessé tenni kívánja Magyarországnak egy szerződésben biztosított és világosan kifejezett jogát. (Igaz ! Ugy van ! haljelől.) T. képviselőház ! Én azt mondom, hogy ne áltassuk magunkat azzal, hogy ennek az osztrákképviselőházi határozatnak nagy jelentősége nincs és nem lehet azért, mert az osztrák kormány ezt megelőzőleg már kijelentette, hogy Magyarországnak szerződéses jogát respektálni akarja ; mert hiszen nemcsak erről a mostani kormányról és nemcsak erről a mostani esetről van szó, hanem szó lehet itt jövendő esetekről, jövendő kormányokról és a mi fődolog és a mire főkép kell ügyelnünk, szó lehet arról, hogy mi a legközelebbi meginditandó kiegyezési tárgyalások folyamán is sértetlenül, minden homálytól mentesen, tudjuk átvinni a jövendő kiegyezésbe ezt a jogot, melyet Magyarország áldozatok árán, oly nehéz küzdelmek után valahára ki tudott vivni mezőgazdaságának védelmére. (Helyeslés balfdől.) T. képviselőház ! Az osztrák ministerelnök, Stürgk gróf kijelentette abban a bizonyos beszéKÉPVH, NAPLÓ 1910 —1915. XIII. KÖTET. dében, hogy ő respektálni akarja Magyarország jogait, és azon reményének adott kifejezést, hogy ezen lojális eljárásával szemben a magyar kormány dologi tekintetben a lehető legnagyobb előzékenységgel fog viseltetni az osztrák kívánságok iránt, és hogy ezáltal meg fog teremtődni az a kellemes hangulat, mely a nemsokára meginditandó kiegyezési tárgyalások sikeres befejezéséhez megkívántatik. Hát, t. képviselőház, ezt a kellemes hangulatot ez az osztrák képviselőházi határozat csakugyan nem teremtette meg, mert ha volt Magyarországon olyan naiv ember, a ki bizhatott az osztrák lojalitásban, és ha vannak olyan politikusok, a kik azt hiszik, hogy Magyarország mezőgazdasági és közgazdasági érdekei a közös vámterület keretén belül sikerrel megvédhetek, akkor azokat ez az osztrák képviselőházi határozat alaposan kiábrándíthatta. (Igaz ! Ugy van ! haljelől.) A mi azt a dologi előzékenységet illeti, az ellen nekünk magyar gazdáknak a leghatározottabban protestálnunk kell, mint a hogy tiltakoznunk kell az ellen, hogy a kormány e képviselőházi határozat után ismét a rekompenzácziós tárgyalások alapjára rálépjen, mert erre az osztrák képviselőházi határozatra önérzetünk tekintetéből, gazdasági érdekeink és jövőnk tekintetéből nem lehet más válaszunk, mint csak egy, és ez az, hogy kormányunk visszatérjen az eredeti elvi álláspontra, visszatérjünk arra az álláspontra, melyet nekünk a szerződés szavai és értelme biztosítanak, és nem megyünk bele semmiféle rekompenzácziós kérdésbe, hogy mi az elvi alapról letérjünk és lecsuszszunk, mely letérésünk már eddig is sajnos következményekkel járt. Én azt hiszem, hogy ma, mikor a mi korábban hangoztatott aggályainkat az események ily sajnálatos módon igazolták, már a kormányunknak is be kell látnia azt, hogy minden lépés ezen a téren csak világos és kétségtelen jogainknak elhomályositására és mezőgazdasági vámvédelmünk érdekeinek sérelmére fog vezetni. (Ugy van ! a baloldalon.) Én a ministerelnök urnak általam korábban idézett nyilatkozatából, és a kormánynak e kérdésben tanúsított magatartásából azt látom, hogy e kormánynak nincsen kellő érzéke a magyar mezőgazdaság érdekei iránt, a milyet egy földmivelési állam kormányától megkövetelhetünk, épen ezért e kormány földmivelésügyi politikája iránt bizalommal nem is viseltetem és neki azokat az eszközöket, a melyek politikájának foganatosításához szükségesek, nem szavazom meg. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök : Szólásra ki következik ? Mihályi Péter jegyző: Szilassy Zoltán! Szilassy Zoltán : T. képviselőház ! Ha a költségvetést, a mely tárgyalás alatt van, áttanulmányozzuk, látjuk, hogy azon keresztülhuzódik a földmivelésügyi minister urnak mindjárt hivatalba lépése után kifejezett ama főtörekvése, hogy Magyarországon a többtermelésre kell törekedni. 21