Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-310

196 310. országos ülés Í9ÍÍ deczember 11-én, hétfőn. agráriusoknak azt a régi kívánságát, hogy a termelőket, s a fogyasztókat közvetlen összeköttetésbe kell hozni egymással. Érdekes, hogy a Gyáriparosok Szövetségében addig, a mig Hegedüs Lóránt t. képviselőtársam a drágaság kérdésében csak jobb vagy rosszabb viczczeket tudott felhozni, egy nagygyáriparos, Hatvany-Deutsch József báró azt indítványozta, hogy a gyáriparosok körzetenként szervezkedve és a vidéki gazdaságokkal közvetlen összeköttetésbe lépve igyekezzenek alkalmazottaiknak és munkásaiknak olcsóbb élelmiszereket biztosítani. (Helyeslés balról,) örömmel látjuk tehát azt, hogy az ipari körök is rájönnek erre a régi agrárius kívánságra. Ha nézem a földmivelési tárczát, hogy abban ez a nagy kérdés miképen van megoldva, akkor, a mint beszédem folyamán több ízben tettem, el kell ismernem, hogy a földmivelési minister ur felismerte a kérdés aktuális voltát és a konzumvásárok ezéljaira, azt hiszem, -400.000 koronát vett föl, azonban annak praktikus keresztülvitelére nézve sajnosán nélkülözzük terveinek megismerését ; reméljük azonban, hogy a vita során megismerteti velük azokat. Sajnos, de konstatálnom kell, hogy a gazdasági irányú szövetkezetekre és közérdekű vállalatokra felvett tételnél az idei költségvetésben egy fillérnyi emelkedés sincs, már pedig ennek az ügynek a felkarolását épen az emiitettem okokból feltétlenül kívánatosnak tartom. (Helyeslés balról.) Meg vagyok győződve, hogy ha ezek az anomáliák, a melyek a drágaságot a városokban, elsősorban Budapesten előidézték, kiküszöböltetnek, hogy akkor az agrárius vámpolitika helyességét még a budapesti városházán is el fogják ismerni és el fogják ismerni azt, hogy az agrárvámok nemcsak a földművelők érdeke, hanem hogy azok jó, helyes, bölcs és okos intézkedések a nemzet egyetemére nézve is. Hiszen a nemzet összes társadalmi rétegeinek gazdasági élete annyira összefügg egymással, hogy az olyan, mint egy nagy hajszálcsövesség. Ha az egyik csőbe javakat öntünk bele, akkor a gazdasági hajszálcsövesség törvénye alapján rövid idő múlva azok a javak áldásosán oszlanak el a többi csövekben, a többi társadalmi rétegekben és osztályokban is. S ezt az általános áldásos hatást látjuk már ma is, rövid két-három esztendő leforgása után az egész országban, a magyar közgazdasági élet egész vonalán. (Helyeslés balról.) Meg vagyok győződve arról, hogy ez az áldásos hatás fejlődni fog, ha csak valami külpolitikai kaland vagy pedig mesterségesen szított belső szocziális forrongás nem akasztja meg ennek az országnak boldogulását és gazdasági fellendülését, az agrárius vámok hatása alatt. Azonban egy régi magyar nemzeti hiba az, Ijtogy a mikor egy kicsit jól megy dolgunk, akkor kezdünk ellustulni, (ügy van! a jobboldalon.) mert a magyar rendesen csajc akkor tart össze és csak akkor dolgozik, a mikor baj van, ha jobban megy a sora, akkor energiáját rendesen aludni hagyja. Ezeket a mostani kedvező gazdasági konjunktúrákat és kedvező agrárius viszonyokat kell tehát kihasználni a magyar birtokpolitika nagy sebeinek begyógyitására is. (Ugy van! balról.) Tudjuk, hogy Magyarország a birtokpolitikai anomáliák és a birtokpolitikai végletek hazája. Csak néhány számadattal akarok rámutatni arra, hogy Magyarországon a törpe gazdaságok több mint felét, 53'5%-át teszik az összes gazdaságoknak, a miből nyilvánvaló, hogy Magyarországon a kisbirtok pulverizálva van és nem egészséges kisbirtokok, hanem pulverizált, egészségtelen törpe birtokok állanak fenn. Tudjuk azt is, hogy ezek a kis törpebirtokok a gazdaságok számának több mint a felét teszik ki és mégis az egész területnek csak 6%-át foglalják le. A mig a 100 holdon aluli, tehát törpe és kis gazdaságok együtt a gazdaságok számában 99%-kal szerpelnek, a területből csak 52% esik rájuk. Németországban a középbirtok a terület 25%-át foglalja le, mig Magyarországon a középbirtokra csak 15% jut a területből, a miből ismét kitűnik, hogy középbirtokos osztályunk gazdaságilag is és számbelileg is erőtlen és gyenge. Viszont a nagybirtok, a mely alig 0.16%-át teszi ki a gazdaságok számának, a területből 32%-ot foglal le a maga részére. Vagyis a birtokkategóriák eloszlása határozottan káros és helytelen Magyarországon. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsóbaloldalon.) Nemzeti szempontból tekintve azonban a birtokelosztást, valósággal összefacsarodik az ember szive, és elszédül a feje, ha meggondoljuk, hogy Magyarországon az összes népfajok közül a legjobban deposszedált, vagyis a legkevesebb földdel biró népfaj : a magyar. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ugyanis 50 holdon aluli magyar birtok összesen 669.000 van, oláh pedig 400.000, holott az oláhság csak 16%-át teszi a népességnek. Ez mindenesetre szomorú ellenargumentum a nemzetiségiek izgatásával szemben, a kik azt mondják, hogy Magyarországon a nemzetiségiek el vannak nyomva. (Ugy van! balfelől.) Hiszen Magyarországon a nemzetiségiek sokkal kevésbbé deposszedáltak, mert aránylag sokkal több a nem-, zetiségiek között a földdel, önálló egzisztencziával biró ember, mint a magyarság között. Siegescu József: Igaz! Baross János: A mikor tehát ezek a kedvező gazdasági évek állanak előttünk, fel kell használnunk a konjunktúrákat arra, hogy a magyar birtokpoHtikának ezeket a halálos sebeit behegeszszük. (Helyeslés balfelől.) Tényleg az agrárius vámpolitika által előidézett gazdasági jólét és részben az amerikai pénz hatása alatt megindult ma Magyarországon a parasztságnak nagy térhóditása a földbirtok terén. A kormánynak irányítókig kell befolynia ebbe a megindult nagy gazdasági és szocziáhs proczesszusba, mert annak irányai lehetnek