Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.
Ülésnapok - 1910-309
184 $09. országos ülés 19ÍÍ deczember 9-én, szombaton. formán szivünkön viseljük. (Elénk helyeslés jobbfélől. Zaj a baloldalon.) Én remélem, hogy ha a kormány hozzá fog nyúlni. (Felkiáltások balfelől : Fog!) e fontos és égető kérdés rendezéséhez, akkor minden pártnak egyformán fogja a támogatását és segítségét e részben megtalálni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a közepén.) Polónyi Géza : T. képviselőház ! (Felkiáltások jobbfelől: Szavazzunk! Balfelől: A házszabályokhoz beszél! Zaj. Elnök csenget.) Mély sajnálattal látom, hogy bizonyos idegesség vesz erőt a t. házon, pedig ha méltóztatnak meghallgatni, meg fogják látni, hogy az ügy érdekében történik, hogy a házszabályok czimén szót kérek. (Halljuk ! Halljuk! a baloldalon.) Már előzetesen, mikor a minister ur felállott a Huszár Károly képviselő ur interpellácziójára való válasz megadására, egy ártatlan közbeszólással jeleztük innen, hogy még egy interj)elláczió van ugyanezen tárgyban, jelezvén ezzel azt, hogy az eddigi szokás szerint jobb lett volna, ha a t. minister ur együtt adta volna meg a választ mind a két interpelláczióra. (Mozgás a jobboldalon.) A minister ur választotta magának azt, hogy az első interpelláczióra külön választ adott. Hencz Károly: A másodikra is! Polónyi Géza: Igen, a másodikra is ! Hencz Károly: Mert udvarias ember! Polónyi Géza: Azonban megtörtént az, hogy a válasszal és viszonválasszal is letárgyalt első interpelláczió után a mélyen tisztelt elnöke a háznak a kérdést nem tette fel arra nézve, vájjon a ház tudomásul veszi-e a választ, igen, vagy nem ? (Felkiáltások balfelől: Ez igy van ! Mozgás a jobboldalon.) Már pedig a házszabályok 204. és 205. §§-ai minden kétségen kivül helyezik azt, hogy a házszabályok értelmében az elnök ur köteles lett polna feltenni a kérdést, annyival is inkább, mert én nem hagyom magamat attól a jogtól megfosztani, hogy bár az ülető interpelláló képviselő ur a t. minister ur válaszát tudomásul vette, én a magam részéről a választ tudomásul ne vegyem. Mély sajnálatomra nem szavazhatom n eg a t. minister urnak a tudomásvételt, és engem ettől megfosztani nem lehet. (Derültség a jobboldalon. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Igaza van!) Miután most már két interpelláczióval állunk szemben, méltóztatik látni, mily chaotikus állapot állott elő. (Mozgás és ellenmondás a jobboldalon.) A t. minister ur a második interpelláczióra oly választ adott, a mely pártpolitikai szinezettel bir. (Ellenmondás és zaj a jobboldalon.) Azt pedig semmi körülmények közt nem vagyok hajlandó tudomásul venni, hogy a tanítókkal szemben szalváljam a t. kormánypártot. Különben én csak a házszabályokhoz kértem szót, és kérem a t. elnök urat, hogy a házszabályok 205. §-ának imperativ rendelkezését teljesítse, és kérem arra, hogy tegye fel a kérdést az első interpelláczióra adott válaszra, hogy azután a ház abba a helyzetbe juthasson, hogy határozatot hozzon; azután méltóztassék a másik interpellácziót elintézni, és ne méltóztassék, mielőtt határozatot hozott volna a ház az egyik kérdésben, áttérni a másik kérdésre. Ez nem való egy parlamentbe. (Zaj a jobboldalon.) Ezért a házszabályok értelmében való eljárásra kérem az elnök urat. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Rosenberg Gyula: Jól van, legyen egyszer magának igaza! Elnök : T. ház ! (Halljuk ! Halljuk !) Méltóztassék megengedni, hogy Polónyi Géza t. képviselő urnak a házszabályokhoz való felszólalása folytán röviden tájékoztassam a t. házat arra nézve, mi vezetett eljárásomban. (Halljuk ! Halljuk !) Két teljesen azonos tárgyú interpelláczió volt bejelentve, mindkettő a vallás- és közoktatásügyi ministerhez és a pénzügyministerhez. Itt, épen erről az oldalról, a honnan a t. képviselő ur felszólalt, hangzott leginkább, hogy egyszerre feleljen a minister ur a hozzá intézett két interpelláczióra. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza: De megakadályozták benne! (Zaj. Halljuk!) Elnök : Természetes tehát, minthogy fel kellett tennem . . . (Zaj a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék megvárni, a míg befejezem szavaimat, azután személyes megtámadtatás vagy félreértés czimén ismét szólhat a képviselő ur. (Helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza : Egy szót se szóltam! Elnök: Természetes, hogy én egyszerűség okából ugy akartam feltenni a kérdést, hogy tudomásul veszi-e a ház a Huszár Károly és Vertán Endre képviselő uraknak azonos tárgyban előterjesztett interpellácziójára adott választ, igen vagy nem. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Nem lehet!) A mennyiben a t. ház ezt az intencziómat, a melynél tisztán az a szándék vezetett, hogy az eljárást egyszerűsítsem, nem teszi magáévá : külön fogom feltenni a kérdést mindegyik interpelláczióra, iUetőleg válaszra. (Általános helyeslés.) Haller István : Külön-külön! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Vertán még felelhet!) Elnök: Vertán képviselő urat még megilleti a szó. Vertán Endre: T. ház! (Nagy zaj. Elnök csenget.) A t. minister ur válaszára nézve azonnal tájékoztatni leszek bátor a t. • házat, de mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy rossz helyre adresszálta szavait, ha kifogásolja, hogy a kormánypártnak valamely oldalról azt vetették szemére, hogy lekicsinyli a tanitó-kérdést. Egyetlen árva szót erről nem szóltam, az az adresszálás tehát inkább Huszár Károly t. képviselőtársamnak szólt. Polónyi Géza : Elkésett vele !
