Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-309

16é 309. országos ülés Í9li deczember 9-én, szombaton. azzal, hogy ma alkotmányos utón a programmunk e lényeges pontjának megvalósítása alig volna lehető, mert ahhoz ma nincs elegendő erőnk, ezt most nem is követeljük, a túloldaltól pedig nem is követelhetjük — mert nem képezi programmját —• ennek megvalósítását. Másképen talán foglalkoznám a t. honvédelmi minister ur akkori beszédével, de épen azért, mert az időm is rövid és ez meg nincs is napirenden, nem aktuális kérdés, tehát de lana caprina beszélnék, ha az ő érveit akarnám czáfolni, nem kívánok arra kitérni. Ez a kívánság különben a nemzet szivében annyira él, hogy nem hiszem, hogy volna valaki, a ki szive bensejében ne kívánná ennek megvalósítását, ha nem is tartozik ehhez a párthoz, (Ugy van ! baljelöl.) Én a magam részénSl sokkal jobb hazafiaknak tartom a túloldal tagjait is, még ha védekeznek is az ellen . . . Kossuth Ferencz: Magát a ministert is! Sághy Gyula: ...semhogy elhinném, hogy szivük mélyében ne kívánnák — a mikor majd eljön ennek az ideje és alkalma — a külön magyar hadsereg megvalósítását. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsobaloldalon.) Most áttérve felszólalásom tulaj donképeni czéljára, foglalkozni fogok a véderőj a vaslattal, de bocsánatot kérek, ha ezzel kapcsolatban nem csupán erre a javaslatra, hanem egy másik javaslatra is ki fogok röviden térni előadásom folyamán, a mely javaslat összefügg ezzel, mert kapcsolatban áll vele és szükségem van rá bizonyos alaptételem beigazolására, a melyet bizonyítani fogok. Elnök : A ház megadja az engedélyt. Sághy Gyula : Nem olyan eltérés ez, — miután összefügg a kérvényekkel — hogy szükséges volna a ház külön engedélyét kérnem és sokkal rövidebben is fogok rá kitérni, de nem is most, hanem majd csak későbbi fejtegetéseim folyamán. Részemről azonban ezzel a javaslattal főleg politikai, azután társadalmi, vagy mondjuk inkább, szocziális, de különösen közjogi szempontból óhajtok behatóbban foglalkozni, de természetesen kiterjeszkedem e kereten belül ugy a pénzügyi teherviselési képesség, mint a nagyhatalmi álláspont szempontjára is. (Halljuk I Halljuk! baljelöl.) Ellenben katonai technikai szempontból nem szándékszom sokat foglalkozni e javaslattal, mert erre nem tartom magamat szakértőnek, hanem csatlakozom azokhoz, a miket Szabó István t. képviselőtársam, mint inkább szakértő, kifejtett. En katonai szempontból legfeljebb ott fogok megjegyzést tenni a javaslathoz, a hol, mint valamely a laikus által is átérthető dologhoz, mint nem szakértő is hivatottnak érezhetem magamat a bírálatra. T. képviselőház ! Készséggel elismerem', hogy a véderőszervezetben bizonyos mérvű korszerű reformra szükség van ugy állami biztonság ank emelése, mint nagyhatalmi állásunk szempontjából. A kérdés azonban először az, hogy e reform a javasolt terjedelemben és alakban szükséges-e, másodszor, hogy a javaslat csakugyan megfelel-e azoknak a nagy czéloknak, annak a kettős feladatnak, a melyre a véderőbizottság indokolásában hivatkozik. Előre megadom a választ, a melyet később indokolni fogok, hogy egyrészről a javaslat ilyen terjedelemben és alakban nem szükséges, másrészről ebben az alakban és terjedelemben meg sem fogja közelíteni azokat a nagy czélokat, a melyek megvalósítására törekszik. Mindenekelőtt nem veszi tekintetben a nemzet teherviselési képességét, még pedig a legcsekélyebb mértékben sem ; (Igaz I Ugy van ! a szélsobaloldalon.) másodszor azon nagy pénzáldozatok mellett, a melyeket e javaslat involvál, a törvényeinkben gyökerező nemzeti követelményeinkhez egy lépéssel sem közeledik, pedig manapság, a mikor a zsoldos hadseregek helyébe a néphadseregek léptek, erre akkor is szükség volna, ha e követelmények nem volnának — sajnos, ez idő szerint csak papiroson — törvényeinkben lefektetve. (Helyeslés balfelől.) E két szempont figyelembevétele egyébként elengedhetetlen feltétele a hadsereg teljesítő képességének is, mert e nélkül lehet a hadsereg száma óriási, fegyelme lehet a legmesszebbmenő vasfegyelem, háború esetén még sem teljesítheti feladatát abban a mórtékben, a hogy azt ily áldozatok mellett el lehetne tőle várni. (Igaz ! Ugy van ! a szélsobaloldalon.) Általánosan elismerik manapság, hogy egy hadjárat diadalmas megvívásához nem elég a katonák nagy tömege és nem elég a vasfegyelem sem. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Az orosz-japán háború történetéből tudjuk, hogy mindkettő megvolt az orosz hadseregben is és mégis mi volt az eredmény ? Ehhez kell egyrészről a fizikai szívósságnak, a fizikai erőnek, másrészről a katonaság értelmi nívójának emelése és fejlesztése és ehhez kell még a lelkesedésnek az a mérve, hogy könnyű szívvel tudja magát feláldozni. (Ugy van I baljelül.) Ilyen lelkesedést pedig csak nemzeti hadseregben találhatunk fel és csak akkor, ha a háború nagy nemzeti czélok megvalósításáért vivatik. E nélkül a legnagyobb tömeg, a legszigorúbb fegyelem sem gyakorolhat döntő befolyást a háborúnak kimenetelére. De nem kevésbbé szükséges a nemzet teherviselőképességének is megfelelő figyelemben részesítése, mert ha áll az, a mit Montecuccoü tegnernagy egyik őse mondott, hogy a háborúhoz három kell mindeneelőtt : pénz, pénz és megint csak pénz, hát akkor az az óriási erőfeszítés, a békelétszámnak, az ujonczlétszámnak az az óriási emelése, a mely már a béke idején kimeríti a nemzet teherviselőképességét, épen azt fogja eredményezni, hogy ez a három eszköz : pénz, pénz és pénz, a mikor a háború költségeit kell fedeznünk, nem lesz meg és nem lesz forrás, a melyből a háború költségeinek fedezetét meríthetjük, mert meg fog szűnni nemcsak a nemzet teherviselőképessége, hanem a nemzeti hitel is, mert nem lesznek nemzeti vagyon-