Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.
Ülésnapok - 1910-309
166 309. országos ülés 1911 deczember 9-én, szombaton. mely eddig nem volt lehetséges. Azonkívül megengedi, hogy a birtok értéklésénél a helyi viszonyokat is figyelembe vegyék. A jelen törvényben ugyanis meg volt határozva egy bizonyos összeg, mely talán megfelelt az ország egyes részein, de nem felelt meg az ország más részein. Ezáltal is jobban az élethez fog simulni az uj javaslat, mert lehetővé teszi, hogy az értékelésnél a helyi viszonyokat jobban figyelembe vegyék. Méltányos az uj javaslatnak az a rendelkezése, mely a családfentartókra terjed Id, mert méltányos, hogy a ki kötelezve van keresetképtelen hozzátartozóját eltartani, az a katonai szolgálat tekintetében bizonyos kedvezményekben részesüljön. Itt egészen uj szocziáhs szellem lengi át a javaslatot, mert több olyan rendelkezés van benne, mely egészen a modern kornak és a modern életnek felel meg. Úgyszólván egészen uj intézkedés és más külföldi országokban nem is fordul elő az, hogy pl. lehetővé teszi az uj javaslat, hogy az anyai nagyszülőt tartó egyetlen unoka akkor . is megkapja e kedvezményt, ha apja él, de házassága felbontatott. Azután nagyon méltányos rendelkezés az, midőn a törvénytelen gyermekre nézve is megadja a kedvezményt, ha keresetképtelen anyjának, özvegy nagyanyjának vagy testvérének eltartója. Még egy humánus rendelkezés az, midőn keresetképtelennek mondja az uj javaslat már a 65 éves apát és apóst is, holott a mostani törvény a 70-ik évet szabja meg korhatárul. Humánus az a rendelkezés is, midőn a 19 éven aluliakat mind keresetképtelennek tekinti az eltartás szempontjából, mig a jelenlegi törvény a 18-ik évet vette alapul. Ezenkívül nem veszi figyelembe a javaslat mint keresőt azt az altisztet. ki a hadseregnél önként tovább szolgál. Ez ismét nagyon kedvező rendelkezés, mert lehetővé teszi, hogy a ki kedvet kap, mint altiszt benmaradhasson. Nagyon lényeges és fontos a póttartaléknak az újjászervezése is, melyre nézve eddig a lehető legigazságtalanabb intézkedés állt fenn. Jelenleg a póttartalékba azok kerültek, kik a sors szeszélyénél fogva magasabb sorszámot húztak. Ezt eltörli a javaslat, a mit azt hiszem mindnyájan csak helyesléssel fogadhatunk. (Helyeslés jobbfelől.) Azok, kik a múltban ilyen magasabb sorszámot kaptak, minden további nélkül a póttartalékba lettek sorozva, daczára annak, hogy náluk semmiféle méltánylandó körülmény fenn nem forog. A jövőbe ez ugy lesz rendszeresítve, hogy azok kerülnek a póttartalékba, kik erre törvénynél fogva jogosultsággal birnak, másodszor pedig azok, kik nem birnak ugyan a törvénynél fogva ilyen jogosultsággal, de sok más méltánylandó körülménynél fogva a hadvezetőség által ezek közé kijelöltetnek. Még tovább megy a javaslat, midőn jogot ad a honvédelmi ministernek arra, hogy az ujonczjutalék 4%-át ezek közül a méltánylandó körülmények között levők közül kiválasztva, a póttartalékba sorolja. Mert hiszen láttuk, hogy a mostam törvény • uralma alatt hány kisgazdaság pusztult el azáltal, hogy bár minden körülmény megvolt, a mely szükségessé tette volna azt, hogy az illető hadköteles a póttartalékba helyeztessék, a törvény szigorú rendelkezései nem tették ezt lehetővé, egyedül a tartós szabadságolást engedték meg. Hogy a tartós szabadságolás nem felelt meg czéljáíiak, azt hiszem, felesleges bővebben fejtegetnem, mert tudjuk, hogy az a katona, a kit egyszer szabadságolnak és sohasem tudja, mikor hívják megint vissza, sikeresebb polgári hivatást nem kezdhet, nem tekintheti magát a katonaságon kívülállónak és azt a czélt, a melyet el akarunk érni, el nem érjük. (Ugy van ! jobbfelől.) Ausztriában gondoskodtak erről a mostan.' véderőtörvény keretében is, midőn a Landwehr létszámát felemelték 500 ujonczczal a czélból, hogy az ilyen méltánylást érdemlő esetekben ebből az 500 emberből pótolják a tartósan szabadságoltakat. Nálunk ugyanis azért nem szabadságolják az erre rászorultakat, mert a vezetőség nem kap pótembert és igy a létszámba melyi'amugy is csekély, még inkább csökken. A törvényjavaslat rendelkezése folytán tehát humánusabb intézkedések emelkednek törvényerőre. (Ugy van ! a jobboldalon.) A fegyvergyakorlatok kérdésénél is lényegesek az előnyök, a melyeket az uj törvényjavaslat nyújt, mert eddig a közösöknél a három évet kiszolgáltak a tartalékban négy fegyvergyakorlatot teljesítettek 119 nap alatt, a honvédségnél pedig öt gyakorlatot teljesítettek, 175 napot szolgáltak. Ezzel szemben az uj javaslat szerint a két évet szolgálók a közösöknél és a honvédeknél egyaránt négy gyakorlatot teljesítenek, azaz 98 napot fognak szolgáim, a mi a közösöknél 21 napi. a honvédeknél pedig 77 napi megtakarítást involvál; a három évi szolgálatot teljesítők mind a közösöknél, mind a honvédeknél a három gyakorlaton 77 napot kénytelenek csak szolgálni, a mi pláne óriási megtakarítás. (Ugy van! a jobboldalon.) Ha tekintjük, hogy mit jelent ez a hivatását teljesítő emberre nézve, a ki kizökken mindennapi életéből a négyheti gyakorlatra való behívás által, a mikor minden egyes nap egész vagyonnal ér fel egy szegény embernél: belátjuk a javaslat intézkedésének óriási fontosságát. (Ugy van ! a jobboldalon.) A póttartalékosok fegyvergyakorlatai ugy lesznek a jövőben szabályozva, mint a tartalékosoké, a póttartalékosok nyernek néhány napot és igy ez által is könnyítve lesz rajtuk. A leghumánusabb intézkedés az, hogy a hadkötelesek a 11. és 12. évükben egyáltalában nem lesznek az uj véderő javaslat szerint behiva. Ezek már többnyire éltesebb családapák, a kiknek megkímélése nagyon humánus. A czéllövészet terén működő és a torna terén magukat kitüntető egyének a javaslatnak 48. §-a értelmében ugyancsak kedvezményben fognak részesülni. És itt egy kéréssel járulok a t. honvédelmi minister ur elé, kérvén őt, terjeszsze ki ezt a kedvezményt azokra is, a kik a kisközségekben az . önkéntes, vagy hivatásos tűzoltói testületben