Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-308

308. országos ülés 191Í deczember 7-én, csütörtökön. 125 hivatal megsemmisíthet minden olyan határozatot, a mely a munkásbiztositás czéljával és rendeltetésével ellenkezik. Hát természetesen minden ellenkezik, a mi ott nem tetszik és ily módon, és ilyen ezimen azután minden határozatot meg lehet semmisíteni, és sokat meg is semmisítenek. Azt hiszem, t. ház. ezekben körülbelül beszámoltam mindenről, bár ez szinte kimeríthetetlen téma, de nem akarom a t. háznak türelmét sokáig igénybe venni, (Halljuk ! Halljuk! jobbfelől.) és nem akarom különösen most, a midőn arról van szó, hogy a költségvetés gyorsan elintéztessék. Bocsánatot is kérek, hogy igénybe vettem a magam részéről e jogot, de azt hiszem, hogy kötelességem volt. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Ezekben körülbelül előadtam a miket mondani akartam. Köteteket lehetne beszélni, de azt hiszem, mindannyian megállaj>odhatunk abban, a mit beszédem elején mondottam, hogy itt a törvény revíziója föltétlenül szükséges. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) En kérem a minister urat, méltóztassék ezt a munkát lehető körültekintéssel, a mit különben nem is kell kérnem, végezni. Az első dolog, hogy az igen t. minister ur meggyőződjék e dolgokról, és ha én egy adatot, egy kéj)et szolgáltattam, akkor én a magam részéről, azt hiszem, megtettem kötelességemet. Hiszen ha körülnézünk a világon, látjuk, hogy a külföldi államokban napról-napra micsoda haladás, fejlődés történik. Látjuk, hogy az emberi agy hogy dolgozik, működik, a technika vívmányai hogyan használtatnak fel arra, hogy a betegség elemi erővel leküzdessék. Látjuk, hogy a külföldön szocziális tanszékek állíttatnak fel, hogy egymásután emeltetnek a szanatóriumok, üdülőhelyek, hogy mindent megtesznek annak a munkásnak, annak a munkaerőnek megvédésére és megóvására. Hogy ne említsek mást, csak a legújabb angol törvényt, a melyről épen Tisza István irt egy igen érdekes czikket a Magyar Figyelő szeptemberi számában ; maga az az angol törvény olyan gyönyörű dolgokat valósit meg, a milyeneket mi csak fantáziával gondolhatunk el. Ellátják az özvegyeket, az árvákat, a rokkantakat, a munkanélkülieket, széles nagy körét az aggoknak, mint olyan intézményt, a mely az aggkor és rokkantság esetére való munkásbiztositást szolgálja, Ha az ember csak olvassa ezeket a dolgokat, hizik a lelke annak, a kiben szocziális érzék lakik. Ott az állam 430 millió korona évi segélylyel járul ezen intézmények lentartásához. Magyarországon ilyen arányokról, üyen szélességről beszélni nem lehet. De én azt hiszem, jogos reményem van arra, hogy bizzam abban, hogy az igen tisztelt kereskedelemügyi minister ur nekünk egy jó törvényt fog alkotni. Megragadta figyelmemet a niinister urnak egy beszéde, a melyet tartott Nagyvárad város polgárságához, a mely őt üdvözölte és a minister ur azt mondotta válaszában : engem a közéletben két elv fog vezérelni, az igazi humanizmus és az igazi demokráczia. Azt mondja a minister ur, az az igazi humanizmus, a mely az emberben csak az embert szereti és az az igazi demokráczia, a mely az emberek megbecsülésénél és értékelésénél külső befolyások által magát vezéreltetni nem engedi. Ezt mondotta a minister ur. És ha ez az elv és ez a lélek, a mely a minister ur ezen szavaibau megnyilatkozik, helyet fog találni abban a műben, a melyet alkotni hivatása, én hiszem, hogy jó törvényt fogunk hozni. Elfogadom a költségvetést. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Hammersberg László jegyző: Sümegi Vilmos! Sümegi Vilmos: T. ház! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek t. képviselőház ! Sümegi Vilmos : Előttem szólott t, képviselőtársam beszéde igazán tiszteletreméltó szocziális érzékre vall. Olyan húrokat pendített meg, a melyek mindnyájunk lelkében megvannak, és szavainak igazságait mindnyájan magunkévá teszszük. Hiszen az ő felszólalása is azok közé tartozott, a melyek nem alkotnak pártkérdést, hanem általános szocziális igazságokat hirdetnek. Én a magam részéről szintén hasonló dolgokról kívánok beszélni, nem mint pártember, hanem mint ember és kérni kívánom a t. házat, szívlelje meg azokat, a miket mondani fogok, mert csak meg fogom ismételni a kereskedelemügyi költségvetés rendjén azt, mit hirdetek, a mióta képviselő vagyok : hogy az a jjolitika, a melyet Magyarország gazdasági életében folytatunk, megölője Magyarországnak, öngyilkos politika, a melytől elvérzik a nemzet gazdasági ereje. T. barátom angol példákra hivatkozott; sajnálom, hogy csak ebben a vonatkozásban emlékezett meg Angliáról, pedig nekem jól esett volna, ha a túlsó oldalról is hangoztatják Anglia iparpártolási politikájának helyességét, mert méltóztassék elhinni, hogy bár Magyarországot, sajnos, nem lehet együtt emlegetni Angolországgal, annak fejlett iparával és munkásviszonyaival, mégis az a hatalmas, gazdag Anglia, a melynek ereje megmérhetetlen a mienkhez képest, szükségesnek tartja, hogy az év bizonyos részében olyan nemzeti ünnepeket rendezzen, a melyeknek tartama alatt angol ember csak angol eredetű iparczikkeket és általában csak angol eredetű termékeket vásárol. Ez a hatalmas Anglia, a melynek, mondom, talán meg sem lehet mérni az anyagi erejét, szükségesnek tartja ezt, mi szegény, koldus ország pedig, a kik még vámközösségben is vagyunk, egy teljesen ellenkező érdekű országgal, a magyar ipar fejlesztésében csak az üdvözlő beszédekig jutottunk, de hogy tényleg is pártfogolnók a magyar ipart, az nem valósul itt meg. Sőt, most történt meg pár nap előtt, hogy a statisztikai hivatal közzétette a külkereskedelmi forgalomról szóló adatokat, és ismertette a mi árumérlegünket. Annak passzivitása hónaprólhónapra nagyobbodik. Az év első tiz hónapjában — mert az összeállítás csak október végéig tör-