Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-307

Í04 307. országos ülés Í911 deczember 6-án, szerdán. országgyülésileg a rendekkel elhatározandó leszen.* Ennyi az a törvény. Hogy hol van ebben közös hadsereg, nem tudom. Hogyha talán némelyek azt gondolják, hogy ebben a közös hadsereg magva feltalálható, mert itt külföldiekről is szó van, akkor csak azt felelhetem : méltóztassanak visszaemlékkezni Mátyás király fekete seregére, a mely túlnyomó részben esetekből állott. De hogy ez egymagában álló körülmény és nem akart közös hadsereget létesíteni, erre vonatkozólag hivatkozhatom egy törvényre a korábbi időkből is. Itt van az 1546: XIX. t.-czikk, mely abból az időből való, mikor még alig melegedett meg nálunk a Habsburg-dinasztia. 1540-ben halt meg János király, tehát mindössze hat esztendő telt el azóta, hogy Ferndinád egymagában volt magyar király. Csak nem lehet képzelni, hogy már akkor közös hadsereget csináltak volna a mi őseink. Ez a törvényczikk azt mondja (olvassa) : »Szükséges pedig, hogy Ö felsége, akár jelen, akár távol legyen, mindig szokott hadserege legyen az országban, nemcsak magyarokból, hanem külföldi nemzetbéliekből.* Nagyon természetes, hogy itt mindig csak királyi hadseregről van szó, a melyet a király előbb a várjószágok jövedelméből tartott fenn, később pedig, a mikor ezek elkallódtak, a rendek által esetről-esetre megállapított subsidiumokból. De hogy ezen királyi hadsereg mellett a magyar nemzeti hadsereg nemcsak papiroson és nemcsak a törvényekben volt meg, hanem a valóságban is fennállott, mutatja az, hogy az »exercitus hungaricus« kifejezés törvényeinkben igen sokszor előfordul. Mikor pedig az 1715. évi VIII. t.-cz., a mely tulajdonképen életbe sohasem lépett, feledékenységbe ment és e helyett áttértek őseink 1741-ben az ujonczmegszavázasra és azóta mindig ujonczokat szavaznak meg, és pedig már nem a király, hanem a nemzet, nem a miliczia, hanem az exercitus hungaricus, a magyar hadsereg számára, akkor a nemzet mindig fentartotta a maga teljes rendelkezési jogát, ezeket az ujonczokat is mindig csak j ogfentartással szavazta meg, és sohasem hivatkzoott az 1715. évi VIII. t.-czikkre, a mit bátor leszek rögtön dokumentálni azzal, hogy egy pár törvényt felolvasok. (Halljuk I balról.) Az 1741. évi LXIII. t.-cz. szerint általános felkelés rendeltetik stb. (Olvassa) : ». . . különös óvás tétetvén az iránt, hogy sem ezen felkelés tartama alatt, sem annak megszűntével a Karok és Rendek a bármiként támadandó hiányoknak betöltésére és ujonczok állítására ne kényszeríttessenek és semmiképen ne kényszeríttethessenek.« Az 1790. évi LXVI. t.-czikk szerint (olvassa) : »A magyar ezredek ezen háborúban felettébb megrontatván és megkevesittetvén, segélyképen ajánlanak 6000 ujonczokat, az 1741. évi LXIII. t.-cz.ben foglalt feltételek és óvások mellett.« Az 1802: I. t.-cz. : »A Karok és Rendek Ö felségének a mostani dolgok állásánál fogva ajánlanak 12 gyalog-. 10 lovasezredet, összesen 64.000 embert magyar hadseregre. Egyébiránt a magyar katonaság ügye mind a számra, mind a kiegészítés módjára nézve mindenkor az országgyűlési tárgyaláshoz tartozzék, és hogy az alkotmánynak és az ország alaptörvényeinek és a védelmezést illető előrebocsátott királyi jogoknak semmi hátrányára ne történjék.« Az 1807. évi I. t.-cz. 12000 ujonczot hasonló fentartással, az 1808. évi VI. t.-cz. 20.000 ujonczot hasonló fentartással, az 1837. t.-cz. minden jövendőre vonható következtetés nélkül, az 1741. évi LXIII. t.-cz., az 1807. évi I. t.-cz., az 1808. évi VI. t.-czikk épségben tartásával, a magyar ezredekhez a királyi felség és haza iránti szeretetnél fogva, önként és jóindulatból 48.000 ujonczot ajánlanak meg. A magyar ezredekre és határőrökre nézve, hogy azoknak parancsnokául és főtisztekül született magyarokat fog fejévé tenni, gondosan szivén fogja viselni Ö felsége. Az 1840. évi II. t.-cz. segedelemképen, minden ebből vonható következtetés nélkül, és az 1741. évi LXIII. t.-cz., az 1807. évi I. t.-cz., az 1808. évi VI. t.-cz., az 1837. t.-czikkben foglalt óvások mellett magyar ezredekhez önként 38.000 ujonczot ajánl* ö felsége az e részben fennálló törvények rendeletének szoros betartásával, szivén fogja viselni azt, hogy a magyar sor- és vég-. vári ezredekben tisztek, következésképen tábornokok is született magyarok legyenek. A kiállítandó ujonczok egyedül magyar ezredekben stb. szolgálj anak.« A felolvasott dolgokból, azt hiszem, minden kétségen kívül kitűnik az, hogy a magyar országgyűlés egész 1807-ig (Zaj. Halljuk! Elnök csenget.) az önálló magyar hadsereg intézményét mindig fentartotta (ügy van! balról.) és ha esetleg a ténybeli viszonyok nem fedték is a törvények rendelkezését, én azt hiszem, hogy ha ellenmondás van a törvény és annak végrehajtása között, nem a törvényt kell akképen változtatni, hogy ez megfeleljen a tényleges viszonyoknak, hanem a tényleges viszonyokat kell a törvények szerint megállapítani. (Helyeslés. Halljuk ! balról.) De nem fogadható el a szőnyegen fekvő törvényjavaslat még az 1867. évi XII. t.-cz. alapján sem. Az 1867. évi XII. t.-cz. .11. §-a azt mondja, hogy a magyar hadsereg kiegészítő része az egész hadseregnek. Már pedig, igen t. képviselőház, hogyha a hadsereg közös volna, akkor nem lehetne kiegészítő részről beszélni, mert hiszen a közösség gondolata kizárja a részleges megosztásnak a lehetőségét is. Közös birtoklásnál egyik birtokosnak sincsen a közös tárgy egy bizonyos részére, kizárólagos joga, hanem minden közös birtokosnak az egészhez osztatlan eszményi joga van.. Miután pedig az 1867. évi XII. t.-czikk vilár gosan a magyar hadseregről beszél, a mely kiegészítő része az egésznek, nagyon természetes dolog, hogv az 1867. évi XII. t.-czikk értelmében közös hadseregről beszélnünk nem lehet. (Helyeslés balról.) Az igaz, hogy az 1868. évi XL, t.-czikk, bár még szintén nem használja a közös hadsereg elnevezést, de tényleg már közös hadseregét létesiti