Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-307

307, országos, ülés 191Í deczember 6-án, szerdán. ,99 Sümegi Vilmos: Ha tiszta a választás! Molnár Béla : Beszéljünk a zentai választásról! Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Bizony Ákos: Vájjon jut-e valakinek eszébe az, hogy az 1848-iki országgyűlés jogát ahhoz, hogy azokat a rendkívüli mélyreható átalakulásokat létesítette, kétségbe vonja ? Pedig az akkori rendi tábla, a mely megfelel a népképviseleti alkotmányban a képviselőháznak, az még sokkal szűkebb körű választásból indult ki, mint a mostani képviselőház, s azok a törvények, a melyeket az 1848-iki országgyűlés alkotott, mindenesetre sokkal jelentékenyebbek, mint ez a véderő]avaslat, a mely itt tárgyalás alatt van. (Helyeslés johbfelől.) Tehát, mondom, ezt a jogot kétségbe vonni nem lehet. De én nem akarom még az etnikai szempontokat sem hangoztatni, mert elismerem, hogy teljes jóhiszeműséggel állithatja azt a t. többség, hogy hiszen ez idő szerint ő a letéteményese a nemzeti szuverenitásnak, és ő neki nemcsak joga, de kötelessége mindazokat a javaslatokat tárgyalni s esetleg elfogadni, a melyek elébe terjesztetnek, mert hiszen a törvényhozás munkája nem szünetelhet. Mondom, elismerem, hogy ezt jóhiszemüleg mondhatják az illetők, én azonban ezt politikai czélszerüség szempontjából tartom szerencsétlen eljárásnak. Mert mikor az országra, a nemzetre ily óriási vér- és pénzáldozatok hárittatnak, akkor óriási fontossága van annak, hogy a nép .miihói lehető megnyugvással fogadják a terheket, a minek pedig első, elengedhetetlen feltétele az, hogy az egész nemzet, a nemzet legszélesebb rétegei résztvehessenek az illető törvények megalkotásában. Mindenki sokkal szivesebben, könnyebben vállalja ugyanis azokat a terheket, a melyek elhatározásánál neki magának is beleszólása volt. En tehát igenis azt tartom, hogy a politikai czélszerüség azt kivánja, hogy e javaslatokat egy szélesebb alapon választott képviselőház szavazza meg. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az ellenzék részéről másik ok is felhozatott a mellett, hogy a képviselőház nem illetékes a véderőj avaslatokat tárgyalni. Nevezetesen azt mondták és mondják, hogy a választások alkalmával nem volt ez a kérdés a választók elé terjesztve ; a nemzet akkor, a mikor a maga szavazati jogát gyakorolta és a midőn a kormánynak többséget adott, nem tudta és nem tudhatta, hogy mily terhek szándékoltatnak reáhárittatni, tehát a nemzet e kérdésben megkérdezve nem lett és igy előbb megkérdezendő. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kénytelen vagyok ismét azt mondani, hogy nem osztozom t. elvbarátaim e nézetében sem. Az a kérdés, hogy mi fölött döntött a múlt év nyarán a nemzet a választások alkalmával, miben nyilatkozott meg a nemzeti akarat, feltéve természetesen, hogy a nemzeti akaratnak szabad megnyilatkozásáról egyáltalán szó lehet. Az én nézetem szerint az a kérdés, a mely a múlt évi nyári választások alkalmával a nemzet elé lett terjesztve és a melyben a nemzet dönteni volt hivatva, nem e javaslat körül forgott. Ez, mondhatom,, ha ugy mellékesen talán egyik-másik képviselőnek programmbeszédjében előfordult is, mindenesetre oly alárendelt, mellékkérdésnek tekintetett, hogy ez csakugyan nem játszott semmiféle.szerepet abban, hogy a nemzeti akarat miként.nyilvánul. Mi volt a tulaj donkép eldöntendő kérdés % Méltóztatik tudni, hogy a mikor a koalicziós kormány lemondott, a még akkor együtt yolt függetlenségi párt, majd, mikor ez is bomlásnak indult, egyrészről a Kossuth-párt és a vele akkor együtt működő 67-es pártok, másrészről pedig a Justhpárt részéről történtek kormányalakítási kísérletek, próbálkozások arra nézve, miként lehetne a politikai válságot megoldani. Ezek a kísérletek azonban mind eredménytelenek maradtak, megdőltek azon, hogy Bécsben sem közjogi, sem gazdasági kérdésekben semminemű engedményeket adni hajlandók nem voltak, a koalicziós pártok, illetőleg a függetlenségi párt két árnyalata pedig abban a nézetben volt, hogy engedmények nélkül a kormány vállalkozni nem lehet hajlandó és az volt a nézetük, hogy engedméryek nélkül a válság megoldása nem is lehetséges. Akkor jött a mai kormány és vállalkozott arra, hogy megoldja a politikai válságot minden engedmény nélkül. Mi volt tehát az ütközőpont a választásoknál ? Az, hogy mi követeltük a nemzeti engedményeket és az általunk is nemcsak kívánatosnak, de szükségesnek tartott egyetértés helyreállítását király és nemzet közt csakis ugy képzeltük, hogy a nemzeti aspirácziók is legalább részben teljesüljenek ; mig ellenkezőleg a t. kormány és pártja hajlandók voltak ezen egyetértést helyreállitani minden vívmány, minden engedmény nélkül, feltétlen meghódolással. . . (Ellenmondás a jobboldalon. Zaj balfelől.) Sümegi Vilmos; Kivéve a készfizetést! Az sikerült! Bizony.Ákos: ...a nélkül, hogy a nemzet tiz éves küzdelmének a legkisebb eredménye lett volna. E kérdés volt az, mely felett a nemzet dönteni hivatva volt. A mennyiben a nemzeti akarat megnyilvánulását komolynak lehet venni, annyiban kétségtelen, hogy a nemzet ellenünk . döntött. Désy Zoltán t. barátom nem tudom már melyik vita alkalmával azt állította, hogy a nemzet nem a mi elveink, hanem a mi személyünk ellen döntött, mert megutálta azt a czivakodást, mely — fájdalom — a függetlenségi párt soraiban kitört. Én nem osztom ezt a nézetet sem. A nemzet nem a mi személyünk ellen döntött, mert hiszen ha csak az lett volna az akadály, ugy más személyekben a nemzet a maga óhajának kifejezést adhatott volna. Nem, kénytelen vagyok beismerni, hogy más oka volt. A nemzet megunta a küzdelmet, békét akart, nem bizott a további küzdelem sikerében. Ez a lehangoltság, ez a letargia okozta, hogy a nemzet döntése ellenünk ütött ki. Mindig hozzáteszem azonban, hogy ne keressük 13*