Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-306

94: 306". országos älés 1911 déczember 5-én, kedden. a magyar szent korona országainak területén az ipari munkának szünetelnie kell. Ez a törvény végrehajtva még máig sincs, mert különféle czimeken kedvezmények lettek adva, ugy, hogy nincs az országban egyetlen üzlet, különösen a vidéken, mely vasárnap szünetelne, s igy a kereskedelmi alkalmazottak abban a helyzetben vannak, hogy 365 munkanap közül egy esztendőben összesen 10—15 teljesen szabad napjuk van. Ezek napról-napra robotolnak, reggeli 7 órától esti 7 óráig dolgoznak, azt a kevés déli időt leszámítva, melyet étkezésre kapnak. Én azt hiszem, ezek a kereskedelmi alkalmazottak megérdemelnék azt, hogy országosan kimondassék a vasárnapi munkaszünet, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) hogy ezeken a napokon családi és egyéb dolgaikat végezhessék. Ez a kereskedőkre sem volna hátrányos, mert ha valamennyi kereskedő bezárja üzletét, akkor konkurrens üzlet sem lévén nyitva, nem károsodik egy kereskedő sem. (Igazi Ugy van ! a szélsőbaloldalion.) Nálam van egy kimutatás, íel tudom mutatni, mely szerint Pécsett három kivétellel az összes kereskedők nyilatkozatot irtak alá, hogy ha valamennyien az üzletet bezárják, nagyon szívesen megadják alkalmazottaiknak a vasárnapi munkaszünetet, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) mely őket törvény szerint amúgy is megilleti. Fontos humanitárius és szocziális czélt szolgálna a t. minister ur, ha figyelmére méltatná felszólalásom ezt a részét is és a szükséges intézkedéseket megtenné. Tudomásom szerint országos mozgalom indult meg e tekintetben, az ország kereskedelmi alkalmazottai tömörülnek, az ilyen tömörülésnél a szenvedélyek kitörése is előfordul az alkalmazottak és a főnökök között. Ha a t. minister ur szíves lenne, ennek elejét véve, a kérdést törvényhozásilag vagy rendeletileg szabályozni, az országos mozgalom megszűnne, s nem fordulnának elő ezek a súrlódások és kellemetlenségek, melyek előreláthatólag be fognak következni. Engedje meg a t. miniszter ur, hogy még egy pár helyi vonatkozású ügyre térjek át és kérjem szíves jóindulatát és támogatását. A mit első sorban említek meg, az Pécs sz. kir. városra közlekedési és forgalmi fejlődése tekintetében rendkívül fontos. A ki ismeri a helyzetet, az tudja, hogy az országutat a város közepén a vasút szeli át, a pécsi állomás fűtőháza pedig künn Üszög állomásnál van, egy pár kilométernyire. A legjelentőségteljesebb intézmények a vasúti vágányon tul vannak, ott van a vásártér, a közvágóhíd, a központi temető, a sátor-tábor, a csapatkórház, nagy kertészetek, gyárak. Ezek négy-öt órán keresztül a forgalomtól meg vannak fosztva azáltal, hogy a sorompó minduntalan elzárja a közlekedést. Naponta 14 személyvonat és átlag 14 tehervonat közlekedvén, az üszögi fűtőházból tolatási czéira naponta 16—18 mozdony jön be Pécsre és megy. vissza, tehát körülbelül 45—50 vonat és möz, dony közlekedése alkalmával zárják be a sorompót. Ugy tudom, hogy az üzletszabályzat szerint 10 perczig szabad a sorompót lezárni, de én ennek csak a felét veszem számításba és hacsak 5 perczet veszek is számitásom alapjául, czeruzával a kezemben megkapom azt az eredményt, hogy Pécsnek legnagyobb forgalmú városrészében és legnagyobb forgalmú utczájában naponta 4—5 órán keresztül van leeresztve a sorompó, 4—5 órán át meg van bénítva a forgalom és ha két-három temetés van, a temetési meneteket nem tudják, lebonyolítani azért, mert el van zárva a sorompó. Ennek főoka az, hogy a fűtőház kin van Üszögön és nem bent a városban. Hátrányos ez nemcsak Pécs sz. kir. város fejlődésére, hanem magára az államvasutra nézve is, mert azon a részen, a síneken túl épen e forgalmi akadályok miatt a városrész nem fejlődhetik, pedig igazán nagy szükség volna rá és épen ez az a rész, a hol a város fejlődhetik, mert hegynek fel nem mehet. Ez okozza azután azt is, hogy a villamos vasutat nem építheti meg a központi temetőig és a sátortáborig, mert a vasút nem egyezik bele, hogy az ő sínpárján keresztül vezessék a villamost. Abba még bele lehetne nyugodni, hogy a rendes vonatok alkalmával zárassék el az ut, de hogy ezek a mozdonyok naponta 32-szer — mert 16 mozdony jön be és 16 mozdony megy vissza, még joedig tolatási czélból, — szintén elzárják a közlekedést, az képtelen helyzet. Megjegyzem még azt is, hogy a Máv-nak is roppant hátrányára van ez, mert Üszögön egyetlen egy munkásház nincs, nincs is ott megfelelő terület, a hol valaha is épülhetnének munkásházak, csak épen annyi terület van, a hol az áUomás, a raktárak és a fűtőház vannak elhelyezve. Ezek a munkások tehát bent laknak Pécsett és munkábaáUás előtt körülbelül egy órai utat kell megtenniök, a míg kiérnek a fűtőházhoz, a pályaudvarra, télen megdermedve, nyáron agyon izzadva. Milyen munkát teljesít ezután az ilyen munkás ! Méltóztatik tudni, nem olyan munkát teljesít, mint egy friss erőben és egészségben lévő ember, a kinek munkába állás előtt nem kell egy óráig fáradoznia, hogy elérje azt a helyet, a hol munkát teljesít. Különösen terhes ezekre -a munkásokra nézve az éjszakai visszajövetel és a sötétségben való bandukolás. Hogy milyen kára van ebből az államvasutaknak, hogy mennyibe kerül a magyar államvasutaknak ez az ide-oda szaladgálása a mozdonyoknak, arra nézve igyekeztem adatokat beszerezni, de hivatalos titoktartás czimén nem adtak ki semmiféle adatot. Mint laikus ember is ki tudom azonban számítani, hogy ez évenkint legalább 20—22.000 korona olyan kiadást okoz a Máv.-nak, a melytől teljesen mentesíthetné magát, ha a fűtőházat Üszögről áthelyezné Pécsre. Hiszen ha csak tízévi átlagot: veszek figyelembe 20.000 koronájával, ez már Idtesz 200.000 koronát tíz év alatt, 120—140.000 koronából pedig egy 14—15 mozdonyra való fűtőházat igen könnyen - fel lehet építeni. A mellett nincs meg a sinkopás, i- a fűtőanyagban való pazarlás, a gépkopás, s nem kell egy órával előbb fűteni a mozdonyt, a mikor