Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-277

277. országos ülés 1911 október 27-én, pénteken. 61 tonás nevelés. Nem értem ezalatt a katonásdit, mint ezt a t. minister ur a kecskemétiekhez intézett levelében is mondotta, mert hiszen ennek a nevelésnek a ezélja nem katonákat nevelni, hanem inkább minden fáradságot elbiró jó emberanyagot készíteni elő a hadsereg számára és e mellett kifejleszteni a gyermekben a nyiltszivüséget, a bátorságot, a vállalkozó szellemet, ötletességet, becsületet, kedélyt neveljen abba a gyermekbe, a mi sok helyütt s vidékenkint nagyon el van hanyagolva. öröm látni, a mikor egy-egy ilyen katonai nevelő csapatának élére áll katonaember tiszteletet parancsoló megjelenésével a gyermekek figyelmét lekötve, oktatja és tanítja az ifjúságot, igyekszik összhangba hozni — mondjuk — a katonai erényeket a polgári erényekkel. Egyik katonai nevelőnknek egy mondására emlékszem, a mely legjobban jellemzi a katonai nevelést, a nevelőnek intenczióit, módszerét, czélját. Azt mondja : Az a jó katona, a ki ellenfelét támadja, bátran, kíméletlenül, sebzett ellenségét azonban ápolja, gondozza, testvéri szeretettel. Az a derék ember, — úgymond — a ki az erősebbtől nem fél, a gyengébbet azonban védi. Végül azt mondja : Igazi hős akkor vagy, ha legyőzöd önmagadat. Oly tartalmas, oly könnyen érthető, és a gyermekekre oly hatásos, hogy részemről szinte közvetlen élvezem ennek befolyását a gyermekek fejlődésére, a kiknek megjelenése bátrabb, nyugodtabb, kedélye vidámabb, a midőn a katonai gyakorlatok az erre szánt délutánból mindössze egy félórát vesznek igénybe, és a meglett katonaember a többi időt játékkal, énekkel tölti el, akként azonban, hogy minden pillanatban és mindig szeme előtt legyen minden növendéke. A midőn pedig a gyermek szilaj ul, kipirult arczczal birokra kelve, játszik pajzánul és gondtalanul, és megszólal a »vigyázz« jelszó, abban a pillanatban, mint a czövek áll mindegyik, a »sorakozz« jelszóra pedig valamennyi mintaszerű csendben és rendben helyezkedik el. A mikor az az erős katona tanítja meg a gyermeket arra, hogy a gyengébbet védve, kímélje meg a kicsiny madarat is, mely gyengébb nála, mert annak is kedves az anyja fészke, azt hiszem, könnyen elképzelhető, mily mély benyomást tesz ez a gyermekre, és viszont mily mély benyomást tesz rá, mikor kicsiny zászlóját zászlóvivője kihozza és a katonatiszt merev, feszes tartásban tiszteleg az előtt, és megtanítja a gyermeket, hogy mit jelent az a jelvény, hogyan kell arra áhítattal, ihlettel tekinteni, és hogyan kell azt esetleg csatába követni. (Tetszés és helyeslés balfelől.) Részemről ezt a munkát szívesen látom, annál is inkább, mert bizonyos fegyelmezettség nélkül lehetetlenség a mai kor igényeinek megfelelni, jiedagógiai szempontból sem, mert hiszen szemléleti módszerrel dolgozunk valamennyien, és nagyobb csapatokban kellő fegyelmezettség nélkül lehetetlen a gyermekekkel csapatosan menni. Hogy erre szükség van, legjobban illusztrálja Budapest esete. Wlassits minister, látva egy-két ilyen vidéki csapatot, szervezni óhajtotta az iskolai kirándulásokat magában Budapesten is. Démon strálni akarván szükségét az ilyen kirándulásoknak, néhány kérdést vetett fel a budapesti iskolaszékekhez és szinte hihetetlen, de az eredmény az volt, hogy a növendékek héttized része még csak a Dunát sem látta. A midőn ennek szükségességét igy demonstrálta, egyszersmind ennek kivihetőségét is kérdés tárgyává tette ; s a tantestületek nagyobb része azonban nem vállalta a felelősséget az ilyen kirándulásokért, mert fegyelmezetlen csapatokkal Budapest közlekedési góczpontjam keresztülmenni, azokon őket keresztülvinni szinte lehetetlenségnek tartották, a mint hogy ez csakis fegyelmezett csapatokkal lehetséges. Tessék most elképzelni, hogy ezen javaslat szerint 30.000 tanitó fog ennek az ügynek, a testi kultúrának, a testedzésnek szolgálatában állani. Én részemről ezt korszakalkotó munkának tekintem és olyannak, a melyet szives készséggel és örömmel üdvözlök és honorálok. (Élénk helyeslés jobb- és balfelől.) Arra kérem csupán a mélyen t. minister urat, méltóztatnék figyelmére méltatni Huszár Károly képviselőtársamnak kifejezett aggályait, a ki a tanítókat a katonáskodás révén pályájuk kezdetén rendkívül kényes helyzetben látja és bár a kérdést megoldani és a bajt enyhíteni nem tudja, a minister úrtól erre nézve intézkedést kér. Én ezt akkép tudnám elképzelni, hogy ha már most kimondatnék, hogy a tanitó az első sorozás alkalmával definitive vagy alkalmasnak, vagy alkalmatlannak nyilvánittatik; vagy besoroztatik azonnal s leszolgálja az egy esztendőt, vagy véglegesen felmentetik, ugy, hogy a három esztendő bizonytalansága ne gyötörje őt és ne akadályozza a továbbhaladásában. (Helyeslés balfelől.) A tanitó kiképzését, bár az indokolás némiképen részletezi, nem tartom eléggé megnyugtatónak és ezért bátorkodom beadni a következő határozati javaslatot. (Olvassa) : »Utasitja a ház a kormányt, miszerint a tanítók katonai kiképzésénél, tekintettel azok különleges hivatására, nyújtson be teljes részletességgel megnvugtató javaslatot.« (Helyeslés balfelölj Én részemről tovább is megyek és kívánatosnak tartanám, hogy a testedzés munkájára szoríttassanak a középiskolai tanárok is. A tornatanárok egyoldalú műveltsége ugyanis szinte lehetetlenné teszi a sikeres munkálkodást. Ha az egyéves önkéntesség alatt minden középiskolai tanár is kiképeztetnék az ifjúság testi nevelésére, akkor úgyszólván annyi tornatanár lenne, a hány tanár van és a sportjátékok vezetése alkalmával minden osztálytanár közelebb férkőzhetnék a tanuló szivéhez és igy jobban megértenék egymást. Szükségét látnám továbbá, hogy külön honvédtornatanárokat képző intézet szerveztessék, a hol a honvédtanitók és tanárok egyöntetű kiképzést nyernének, mert ha az egész országban egyöntetű