Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-302

534 302. országos ülés 1911 november 30-án, csütörtökön. mond és társai és Kadosa Marczell ? Hogy mi ereje van e bizonyítékoknak, erre nézve csak egyet ragadok ki, mint a mely esetet illetőleg személyt én magam is ismerek. Ott, mint hamisító és csaló van odaállitva, mint a ki leszavazott, bár nem volt szavazatjoga a VIII. kerületben Hűvös Iván, lakik Kákóczí-ut 16, (Felkiáltások a baloldalon : Az apja háza !) holott neki nem volt szavazatjoga, mert állítólag a VI. kerület egy utezájában lakik. A Bákóczi-ut 16. szám a Hűvös Iván apjának a háza, a hol Hűvös Iván évek hosszú sora óta lakik. De hát neki joga van két lakást is tartani. (Felkiáltások : Szoktak ! Derültség.) Talán Hűvös Iván is oly helyzetben van, hogy megengedheti magának két lakás tartását. Egyiket az apja házában, a másikat másutt. Egry Béla: Garzonlakás. (Mozgás.) Heltai Ferencz: Jól mondja t. képviselőtársam, a képzeletnek ós gondolatnak tág tere nyilik. Hamisítónak és csalónak mondta . . . Szmrecsányi György : Azt nem mondtam. Heltai Ferencz : Bocsánatot kérek . . . Szmrecsányi György : Bocsánatot kérek, nem mondtam ! Heltai Ferencz: Nem mondta, de az az okmány, okmánynak nevezte, a melyről szólt. . . Szmrecsányi György: Akta és okmány más dolog. (Derültség. Felkiáltások a 'jobboldalon : Mi a különbség ?) Akta és okmány más ! B. Dániel Ernő: Aktának nincs bizonyító természete ! Heltai Ferencz : Mióta üyen természetű bizonyítékok azok a Népszava hasábjain megjelent okmányok vagy akták — nem tudom, minek kell nevezni — a melyekre t. képviselőtársam mint teljes hitelű adatokra hivatkozott ? Es hogy a választási dolgokkal végezzek, t. képviselőtársam ma is nyitott ajtót tört be, a mikor arra utalt, hogy az 1872 ; XXXVI. t.-czikk igen rossz, minden részletében elavult törvény. Dehát ezt mi már régen mondjuk. Magam 13 évvel ezelőtt ilyen vastag kötetet bocsátottam — az akkori belügyminister megbízásából — a nyilvánosság elé, hogy kimutassam e törvény hiányait, hézagjait és kifejtsem az alapelveket, a melyeken az uj törvénynek épülnie kell. Méltóztassék elhinni, hogy nincs oly tervezet, a mely fenn kívánná tartani a választásra jogosultak mai összeírásának rendszerét. Még azt sem kívánja senki fentartani, a mint pl. az olasz községi törvényben ma is fenn van tartva ez az intézkedés, hogy Budapesten a községi választók tudjanak irni és olvasni. Szükségtelen és felesleges ilyen intézkedés, mert ma már ott vagyunk, a hol 1870-ben, mikor ez a ma érvényben levő községi törvény készült, korántsem álltunk, hogy körülbelül minden országgyűlési képviselőválasztó tud irni és olvasni, sőt tud magyarul irni és olvasni. De az uj választási törvényben ezek a rendelkezések nem foglalnak helyt. Ezekben végezvén azokkal, a mik a választói joggal és Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam felszólalásával állnak összefüggésben, engedje meg nekem a t. ház, hogy rátérjek néhány megjegyzésre, melyet t. képviselőtársam ma hozott elő. (Halljuk ! Halljuk !) Kezdem először a városi villamosvasúti részvények megvételével. Kijelentem, hogy ennek az 50.000 és néhány száz részvénynek megvételéről nekem előzetesen semminemű tudomásom nem volt, mert mialatt az egész akczió lejátszódott, én külföldön voltam és csak akkor tértem vissza, mikor ez a megvétel már perfekczionálva volt. Ha beleszólásom lett volna, nem járultam volna hozzá, ezt is kijelentem ; de nem azon okok miatt, melyeket a t. képviselőtársam felhoz, mintha itt inkorrektségek vagy bármilyen szabálytalanságok történtek volna, hanem nem járultam volna hozzá azért, mert ezen az alapon véleményem, meggyőződésein és tudásom szerint aztaczélt, melyért a villamosvasúti részvények megvétettek; elérni nem lehet, miután azoknak csak fele szereztetett meg. Azt mondja t. képviselőtársam, hogy ezeknek a megvett részvényeknek többsége a Siemens és Schuekert czégtől szereztetett meg. En érdeklődtem, mikor külföldről hazajöttem, e részvények megvétele iránt, és bár t. képviselőtársam csak illetékes személytől, t. i. a polgármester úrtól fogad el felvilágosításokat, a ki nyilatkozatot nem tehet, merem állítani, hogy a Siemens és Schuckert részvénytársaságnak egyetlen részvény sem volt birtokában. Abban is téved igen t. képviselőtársam, nűntha a polgármester ur Krausz Simonnak, ennek a nagyon tisztességes, megbecsülésre méltó börzeügynöknek megbízást adott volna Városi villamos vasúti részvények vételére. Nem így áll a dolog. A polgármester semminemű megbízást Krausz Simonnak Városi villamos vasúti részvények megvételére nem adott. A polgármester a Városi villamos vasúti részvények megvétele dolgában Krausz Simonnal csak akkor tárgyalt, a mikor Krausz Simonnak a részvények többsége már birtokában volt. És ha tudni akarja t. képviselőtársam, hogy kié voltak ezek a részvények, melyeket Krausz Simon eladásra közvetített, hát azt is megmondhatom neki, hogy kié voltak, mert hiszen nemcsak Krausz Simonnal tárgyalták e részvények megvételét, hanem tárgyalták a leghivatalosabb formák közt annak a konzorcziumnak a vezetőjével, a mely konzorcziumnak a részvények birtokában voltak. Ennek a konzorcziumnak vezetője volt gróf Károlyi, — a keresztnevére nem emlékszem. (Felkiáltások : Imre!) Gróf Károlyi hivatalosan tárgyalt a fővárossal a konzorczium birtokában volt városi villamosvasúti részvények megvétele dolgában, és nem Krausz Simontól, iüetve a Krausz és Bettelheim czégtől, — ez csak a közvetítő volt — hanem egy kötlevél alapján megvette Károlyi gróftól. Ezzel, azt hiszem, nem hivatalosan, de a tényállás teljesen fel van derítve, az ügylet tel-