Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-302

53Ö 302. országos ülés 1911 noüetnber 30-án, csuiortokoú. Elnök (csenget) : Csendet kérek! Förster Aurél: Csendes részvétet! (Zaj. Elnök ismételten csenget.) Szmrecsányi György: Ezzel, azt hiszem, megfeleltem azon kötelességemnek, kogy a választási visszaélésekre és hamisításokra vonatkozó bizonyítékokat előterjesztettem, mert voltam bátor a t. ház előtt beigazolni, hogy mikor ezzel a kérdéssel itt e házban a nyilvánosság elé léptem, nem rágalmaztam, hanem helyes értesülések alapján beszéltem. Vázsonyi Vilmos még egy szemrehányást tesz nekem és ez az, hogy én hiányos történettudással emlékezem meg a főváros legújabb korszakáig, mondjuk a legutóbbi 30 esztendőről, mert ón csak arról emlékeztem meg, a mi régi időktől Királyi Pálig történt, de Királyi Pál korszakától az egyedül üdvözítő demokrata-párt korszakáig terjedő időről nem szóltam. Azt mondotta ezzel kapcsolatban Vázsonyi Vilmos, hogy a mikor ő demokratáival megjelent a városházán, ott talált egy érdekszövetkezetet, egy érdekcsoportot, a hol mindegyik banknak, mindegyik üzletnek meg volt a maga képviselője és a hol az emberek a szerint csoportosultak, hogy ki tartozik a Közúti vasúthoz és ki tartozik a Kereskedelmi bankhoz ? Hát én azt kérdem a t. képviselő úrtól, hogy a mikor ő ezeket a visszaéléseket látta ós ostorozta, miért alakította ő meg az ő többségi pártját az 1906. esztendőben, ezeknek az uraknak keresztapaságával. Azt kérdem a t. képviselő úrtól, hogy ha ez olyan j)anamázó társaság volt, akkor ezekkel a városi nobilikkel — mert igy fejezte ki magát — miért társult és hogy került össze, ő a főnobilikkel és főepigonokkal, Márkus Józseffel és Halmos Jánossal, hogy került össze annak az epigon-többségnek a főepigonjával — bocsánat, de ez is az ő kifejezése — Heltai Perenczozel ? Hogy került össze ítadoczával, Morzsányival, és hogy került össze a főepigon Hűvössel és Jellinekkel, a kik a villamosvasutak (Élénk helyeslés balról.) érdekeltségét képezték ? Hát azt kérdezem én, hogy került akkor össze a többi kisebb epigonokkal, a kik e nagy epigonoknak, nobiliknek uszályába kapaszkodva képezték a közgyűlés többségét? Pető Sándor: Mi magunk sprengoltuk a többségi pártot! (Zaj. Elnök csenget.) Elnök: Kérem Pető képviselő urat szíveskedjék csendben lenni. (Zaj.) Szmrecsányi György: Önként felvetődik előttem ez a kérdés, mert az a modor ós az a hang, a melylyel ő beszédében e korszakról megemlékezett, bár én csak magam után Ítélek, de ha én lennék, mint fő epigon, mint nobili, mint egy panamázó hunczut törzsfőnök olyké]} odaállítva, hogy én azzal egy tálból egyek, legalább is furcsa ízlésnek találnám. És a mikor ő e dolgokat elmondta, a mikor az ő szülőit igy tisztelte meg, hogy epigonok, panamisták, mégis ezek siettek elsősorban az ő üdvözlésére: ez furcsa állapot és ezért hiszem azt, hogy igazam van, a mikor azt mondom, hogy ez a fővárosi törvényhatósági bizottság a kuriozitásoknak gyülekezete. (TJgy van! balfelöl.) Vázsonyi odajött, kibontotta a zászlót a községi kezelés mellett, megválasztották — és ez volt az egyedüli helyes ténykedés — Bárczy Istvánt jDolgármesternefc és a miiíor a polgármester is azt a programmot tűzi maga elé, a mikor Vázsonyi a házi kezelést, a házi üzemet hirdeti uton-utfélén, és a mikor keresztül is viszi, ezt ugy teszi, hogy abban nincs köszönet, sőt házi kezelési törekvésében annyira megy, hogy magát az Úristent is kommunizálja, a mennyiben egy sorba helyezi a házmesterével. (Derültség.) A képviselő ur azután még egy momentumot hangoztatott. Ez pedig az, hogy helytelen nyomokon járok, a valósággal ellenkező dolgot mondok, a mikor a főváros közönségének hazafiságát kétségbe vonom. Beszédem elején ugyan rámutattam azon különbségre, a mely a két védőügyvéd ur között e tekintetben volt, de mégis van egy kérésem Vázsonyi képviselő úrhoz, a ki irle állt tegnapelőtt, — nem akarom mondani, a hatás kedvéért, hanem egy előttem érthetetlen és az anteczedencziákat tekintve kevósbbé érthető módon — mint a hazafiságnak és a tiszta vallásos -erényeknek apostola. Bocsánatot kérek, én figyelem a politikát azóta, a mióta Vázsonyi t. képviselőtársam a közélet terén mozog és mindig csak azt látom, hogy a hol a nemzeti érzéseknek kigunyolásáról volt szó, a hol a vallástalanságnak hirdetéséről volt szó, a hol a szabadkőmives páholyokkal való együttműködésről volt szó, mindenütt ott láttam Vázsonyit. (TJgy van! balfelöl.) Bródy Ernő: Nem áll! Szmrecsányi György: ,]Síem mondtam, hogy téged, hanem Vázsonyit. Én Vázsonyi t. képviselőtársamnak az emlékezőtehetségét egy kissé fel szeretném frissíteni és megkérdezni tőle, hogy ha ő most olyan hazafinak adja ki magát, emlékszik-e a debreezeni kulturbestiára ? (Nagy zaj.) A mikor pedig hirdeti, hogy a polgári társadalom rendithetetlen hive, s hogy az Istenbe vetett bizalommal él és neki a haza sorsa csak olyan kedves, mint más embereknek, mikor ilyen kijelentéseket tesz, miért hagy magának ismét hátsó ajtókat és miért tartja szükségesnek megemlíteni, hogy — de ha én a demokráczia elvét a szocziáldemokratáknál . . . Pető Sándor: Az is hazafi, csak nem olyan, mint ön! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő ur. Szmrecsányi György: Engedelmet kérek, én a szocziáldemokraták hazafiságát nem vontam kétségbe. Pető képviselő ur tehát megint abba a hibába esik, hogy olyat tulajdonit nekem, a mit ón nem mondok. Szokjék le már erről! (Derültség balfelöl.) Én egy perczig* se vontam