Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-301

301. országos ütés IMI folytonosan deputácziók jönnek fel a ministeriu­mokhoz, hogy végre-valahára ők is megkapják azt a kulturális intézményt, a melynek segítségé­vel gyermekeik a tudás legelemibb dolgait elsajá­títhassák, hogy igy, bárha az illető vidék lakói nem is viseltetnek valami nagy rajongással a ma­gyar nemzet iránt, az államnyelv ismeretének hasznát vehessék az életben : addig Hunyad vár­megyében mit tapasztalunk ? Midőn végre meg­kapták a szentandrásiak az állami iskolát, az izgatók nem átallották a becsületes, dolgos, egy­szerű munkásságot fellázítani ezen iskola ellen, (ügy van ! a szélsőbaloldalon,) annyira, hogy szom­bat éjszaka a község polgárságának egy része fej­székkel és baltákkal felfegyverkezve berontott az ottani magyar állami iskolába és tört, rom­bolt, zúzott. Szinte sajnálom, hogy a nemzetiségi képviselő urak közül egy sincs jelen, mert akkor megkér­dezném tőlük, hogy ha az ő imádott Romániájuk­ban hasonló eset történnék, ha egy oláh iskolába betörnének a magyarok, vagy bármiféle más náczió a világon, vájjon milyen büntetést kapnának azok az emberek? (ügy van! Ugy van! a szélsőbal­oldalon.) Vagy tessék elképzelni, hogy a világnak bármelyik államában az északi sarktól a déli sarkig az állam nemzeti szellemű és nyelvű isko­lájába betörnek, rombolnak és zúznak ; elképzel­hető-e ez a nélkül, hogy annak az államnak lakos­sága vérboszut vegyen és meglincselje az ilyen embereket 1 Csak Magyarországon lehetséges az ilyen eset és nemhogy meghúznák magukat a nemzetiségek vezetői, még ők állnak elő lépten­nyomon panaszszal. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ez a vérlázitó eset példás megtorlást követel, és pedig nemcsak a vallás- és közoktatásügyi mi­nisterium részéről, a mely kell, hogy restaurálja és a nemzeti méltóságnak megfelelően újra jogaiba helyezze ezt az állami iskolát, hanem igenis fel­ílitelesitették: Ciocán János s. k. naplóbiráló-biz ouember 29-én, szerdán. 5i5 hivom a t. belügyminister urat is, hogy szigorúan vizsgálja meg az ügyet és ezeket a romboló, fékük­vesztett vadállatokat — mert ezeket már emberek­nek nem nevezhetem — példás büntetésben ré­szesítse. Gr. Batthyány Tivadar: A. felbujtókat! Sümegi VÜmos : Epén erre térek rá. De ez nem elegendő, mert az a békés hajlamú oláh pol­gár öntudatlanul cselekszik, hanem igenis a minis­ter ur keresse és kutassa ki a felbujtókat, a kik talán itt ülnek soraink között. Ezek kell hogy pél­dás büntetésüket elvegyék, (Helyeslés balfelől.) hogv végre elmenjen a kedve mindenkinek ebben az országban attól, hogy minden ilyen fenséges dologba, mint maga a közoktatás ügye is, bele­dobja a maga nemzetiségi agitácziójának veszélyes csóváját, hogy felgyújtsa a szenvedélyeket, hogy a legszentebb dolog ellen, a magyar állameszme ellen izgasson. (Igaz! Ügy van! a, baloldalon.) Ez okból a következő interpellácziót intézem a vallás- és közoktatásügyi és a belügyminister urakhoz (olvassa) : »1. Van-e tudomásuk minister uraknak a Hunyad vármegye Szentandrás községben e hó­nap 18-áról 19-ére virradó éjjel történt brutális rombolásról, midőn a fanatizált oláh lakosság fej­székkel tört be az állami iskolába ? 2. Szándékoznak-e ebben azonnal szigorú vizsgálatot indítani és a tetteseket példás bünte­tésben részesíteni ?« (Helyeslés balfelől.) Gr. Batthyány Tivadar: A házszabályok sze­rint választ kérünk. Elnök : Az interpelláczió kiadatik a vallás- és közoktatásügyi és a belügyminister uraknak. Több interpelláczió nem lévén, az ülést be­zárom. (Az ülés végződik délután 1 óra lő perczkor.) Scilouszkij Béla s. k. ottsági tagok. 65*

Next

/
Oldalképek
Tartalom