Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-275

46 275. országos ülés 1911 és kötelezve van ingerálni. (Igaz ! Ugy van ! jobb­felől.) Olyan törvényt pedig az én t. képviselő­társam mutatni nem tud, a mely e tekintetben a kötelességet a pénzügyministerre vagy a minis­terium bármely más tagjára ruházná, (Helyeslés jobbfelől.) A mi azt illeti, t. képviselőház, hogy ennek az intézetnek szerződési viszonyai vannak az állammal, ez igaz. Hiszen a t. képviselő ur jól tudja, hogy egy nagy ministerünk alapította meg ezt a társulatot, és pedig azzal a czélzattal, hogy az a külkereskedelmet favorizálja, illetőleg létrehozza a kereskedelmi összeköttetéseket a belföld és a kül­föld között. Annak idejében ez a társulat tényleg erre a funkezióra szorítkozott, később azonban fejlődött, terjeszkedett és a szó szoros értelmében vett bankká alakult át. Megjegyzem, (Halljuk ! Halljuk ! balfelól.) hogy annak idejében, a midőn ez az intézmény alaját­tatott, a kormány egyes ágazataiból tényleg tiszt­viselők rendeltettek ki az igazgatóságba, de nem mint a kormány kéj)viselői, hanem mint az igaz­gatóságnak tagjai vettek ottan részt. Ma is így van ez tényleg (Zaj és mozgás.) és én nem habo­zom kijelenteni, hogy nem tartom egészen szeren­esés dolognak, hogy állami tisztviselők magán­bankoknál az igazgatóságban részt vegyenek. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsóbaloldalon. Helyeslések és Halljuk I Halljuk! jobbfelől.) Még kevésbé tartom szerencsés dolognak azt, hogy állami tisztviselő olyan intézetnél foglaljon el igazgatói állást, a mely intézetnek ellenőrzésére van hivatva. (Igaz ! ügy van ! a, jobb- és baloldalon.) De ez az in­tézmény nem ma létesült, ez igy van 30 vagy több esztendő óta, és én ebből az alkalomból rög­tönösen változtatni most ezen nem tudok. E te­kintetben most minden változtatás káros volna, (Igaz ! Ugy van !) mert tápot adhatna azoknak az alaptalan híreszteléseknek, a melyeket ellenségeink ugy is bőven kihasználnak arra, hogy a mi hite­lünket és a mi reputácziónkat a külföld előtt rossz színben tüntessék fel. (Igaz! Ugy van! a jobb- és baloldalon.) Egy hang (a középen) : A koaliezió alatt is igy volt! (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.­Felkiáltások : Már megint a koaliezió ! Mindig a koaliezió! Az elnök csenget.) Lukács László pénzügyminister: Hogy nekem ez a felfogásom, azt bebizonyítottam azzal, hogy midőn egy a dohány-üzlettel összeköttetésben lévő társulat létesült, a hol tényleg szükséges volt, hogy egyes állami tisztviselők az igazgatásban részt vegyenek : ott én követeltem és keresztül is vittem, hogy az ellenőrzés ozéljából a társulat által fizetendő összeg ne az illető tisztviselőknek fizettessék ki, hanem befizettessék az állampénz­tárba és a minister határozza meg, hogy ebből az összegből az egyik vagy másik tisztviselőt a tel­jesített funkezió mérvéhez képest mennyi illeti meg. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Megvallom, hogy én ezt tartanám helyesnek az egész vonalon, (Helyeslés balról.) október 25-én, szerdán. Rakovszky István : Helyes ! Helyes ! Lukács László pénzügyminister: Azonban itt oly sok egyéni érdekkel és nehéz helyzetben lévő egyéneknek érdekével kell számolni, hogy ezt a gondolatot rögtönösen és rövid idő alatt keresztül­vinni nem volna lehetséges. Megjegyzem továbbá, t. ház, azt, hogy az a feltevés, mintha az államkincstár itt üzlettársként szerepelne, egyáltalában nem felel meg a való­ságnak. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A viszony nem üzlettársi viszony, hanem a bank egyszerűen megbízottja a kormánynak az állam egyik vagy másik üzletének lebonyolításánál. A mi azt illeti, hogy t. kéjíviselőtársam, — gondolom, a Frankfurter Zeitungból való, vagy nem tudom, milyen idézetet olvasott itt fel, (Fel­kiáltások jobbfelől: Az »Österreichischer Volks­wiriivt-böl.) vagy az österreichischer Volkswirth­ből — hát ilyeneket én is tudnék t. képviselő­társamnak felolvasni (Derültség és helyeslés jobb­felől.) és nagyon sajnos, hogy ellenségeink rend­kívüli mértékben felhasználják az ilyesmit elle­nünk. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) De épen azért nekünk kétszeres kötelességünk az, hogy midőn ilyen, egy bank igazgatósága körében felmerülő kellemetlen dolgok történnek, ne igye­kezzünk azoknak országos fontosságot tulajdoní­tani, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) ne igyekezzünk fegyvert adni ellenségeinknek kezébe, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) a melyet azok bőségesen kihasználnak, mert ismétlem, hogy nekem is be­küldtek ilyen lapokat, a melyek nem Magyarorszá­gon, hanem a szomszédságban jelentek meg és a melyekben ez a tény, ez az eset, mindenféle hamis és alaptalan körülményekkel kíczifrázva arra használtatott fel, hogy az egész magyar államnak hitele, renomméja és jóhirneve minél tágabb körökben diszkreditáltassék. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) T. ház ! Az ilyen lövegek rendesen visszafelé sülnek el és nem ott éreztetik hatásukat, a hová czéloznak, hanem egészen más helyütt és oly károkat okoznak, a melyeket igen nehéz azután reriarálni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) A mi a diszkrét kiadásokat illeti, azt hiszem, hogy diszkrét kiadások minden banknál előfor­dulnak, minthogy ez az üzletektől bizonyos mér­tékig úgyszólván el sem választható. Azonban, ha t. képviselőtársam vagy bárki egy mákszemnyi bizonjntékot tud felhozni a tekintetben, hogy itt politikai czélokra fizettettek bizonyos diszkrét ki­adások, akkor én mcghajlom a t. képviselő ur állí­tása előtt. Ráth Endre: Nem az állam részére ! Arról 'szó sincs ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nem azt mondta, ! Mozgás balfelól. Halljuk ! a jobboldalon!) Lukács László pénzügyminister: Mindaddig azonban én ilyen diszkrét kiadásokra vonatkozó mendemondákkal nem foglalkozhatom és ennek következtében az interpelláczió egyik kérdését ké­pező azon felszólításra, hogy adjak felvilágosítást ezekre a diszkrét kiadásokra vonatkozólag, azt fele-

Next

/
Oldalképek
Tartalom