Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-301

508 301. országos ülés 1911 november 29-én, szerdán. lést a mi viszonyaink között nemzeti erőink el­viselni nem képesek. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Igazolódik itt Apponyi Albert t. képviselőtársam felállított axiómája, hogy az összeroppanás következhetik be csak és azáltal, hogy emeljük a létszámot és emeljük az ezek fenn­tartására szükséges ujabb és ujabb milliókat, ezáltal a közös hadseregnek ideig-óráig talán szol­gálatot teszünk ; talán nagyobb applombbal és na­gyobb önérzettel fognak parádézni, mint eddig ; talán jobban fogják dobbantani lábukkal a földet és jobban ki fogják fesziteni a mellüket tisztel­gések és diszfelvonulások közben ; azonban reális és közvetlenül a nemzetre háramló haszna ennek a horribilis költségemelésnek eg}~általában nincs (Ugy van I Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) és épen azért én ezt a véderőtörvényj avaslatot el nem fogadom. (Elénk helyeslés a szélsőbalodalon.) Ezekben kifejtettem azokat az indokokat, a melyek engem, valamint barátaimat is arra bír­ták, hogy a véderőre vonatkozó törvényjavaslato­kat már a küszöbről visszautasítsuk és még általá­nosságban a részletes tárgyalás alapjául se fogad­juk el. Most leszek bátor egy pár olyan dolgot fel­említeni, a, melyek a véderőnek mai keretében is megvalósíthatók és a melyek megvalósítása köz­szükséget képez, de, mert egy kissé fáradtnak érzem magamat és beszédemet tovább is szeretném foly­tatni, kérek egy kis szünetet. (Élénk éljenzés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Benedek János képviselő urat illeti ^ szó. Benedek János: T. képviselőház ! (Halljuk I Halljuk !) Beszédem előbbi részében voltam bátor már felsorolni azokat az indokokat, a melyek engem arra vezetnek, hogy a véd erőtörvényjavaslatot még általánosságban se fogadjam el. Még egy pár szempontot kell felhoznom, a melyek ugyancsak sorakoznak ezekhez az indokaimhoz. (Halljuk I Halljuk !) Ilyen szempont, t. képviselőház, például a katonai bűnvádi perrendtartásnak vagy a per­rendtartásra vonatkozó javaslatnak 80. §-a. T. képviselőház ! Magyarországon, a mely kü­lönben államilag is teljesen önálló és független állam, magyar nemzeti állam, a melynek hiva­talos nyelve a magyar, (ügy van ! Ugy van I a szélsőbaloldalon.) vannak olyan kizárólagos bel­ügyek, a melyekbe Ausztriának semmiféle bele­szólása egyáltalában nincs, ugy hogy e tekintet­ben hasonlítható a mi helyzetünk Horvát-Szlavon­országnak velünk szemben fennálló helyzetéhez. Valamint nekünk megvannak bizonyos ilyen, önállóságunkat is bizonyító jogaink, ép ugy meg­vannak Horvátországnak velünk szemben bizonyos autonóm jogai, és mondhatom, hogy mi ezeket az autonóm jogokat tiszteljük, mi Horvátország­nak az ő autonómiájában gyökerező, a horvát gyezményben bennfoglalt és a magyar ország­gyűlési törvénybe is beczikkelyezett jogait, auto­nóm jogait mindenkor respektáltuk ; respektáljuk ma is. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De ha respektáljuk társországunk autonóm jogait, a melyek velünk szemben fennállanak, ép ugy kell, hogy respektálást követeljünk a mi önálló nem­zeti államiságunkból folyó és specziális szuverén jogainknak a másik oldal, Ausztria részéről. Ily specziális állami szuverenitásunkból folyó jogunk az igazságszolgáltatás joga. Itt semmi körülmények közt, semmiféle idegen beavatkozást nem tűr­hetünk. A magam részéről ugyan fájlalom, hogy e té­ren is elmentünk az engedékenység bizonyos hatá­ráig, vagy megkezdtük az engedékenységet, és ezt rosszul tettük ; sőt már kiszélesítettük az 1867. évi XII. t.-czikkben foglalt és háromszoros köteles­ség gyanánt megjelölt közösügyet, t. i. a hadügyet, a külügyet és az ezekre vonatkozó pénzügyet ; már elismertük pl. közös ügyként a konzuli bírás­kodást, a mi bizony hiba volt és réstörés a magyar állam szuverenitásán. A magyar államnak nem autonóm, de szuverén jogát ép ugy sérti az igazság­szolgáltatás terén a katonai bűnvádi perrendtar­tásról szóló törvényjavaslat 80. §-a. Bizonyos dolog, hogy Magyarországon az ál­lam nyelve a magyar. Bizonyos dolog, hogy a mi specziális állami szuverenitásunkból folyó min­dennemű állami funkeziónkban a mi nyelvünk természetesen más nem lehet, mint az állam nyelve. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Idáig tűrt állapot volt Magyarországon, hogy a katonai bűnvádi eljárásban jóformán kizárólagos szerepe jutott az úgynevezett szolgálati nyelvnek, de ezt a szolgálati nyelvet mi soha el nem ismertük. Olyan törvénye nincs Magyarországnak, a mely a magyar hadseregszolgálati nyelvéül valaha el­ismerte volna a német nyelvet, tehát csak tűrt állapot volt idáig a mostani, és vitás kérdés volt az. vájjon az 1867 : XII. törvényezikk II. §-ából kifolyólag ö felségére ruházott felségjogokból kifolyó szuverén intézkedés jogköréből származ­hatik-e jogosan, vagy nem. Mondom, ez nyílt kérdés, a melyet majd alkalmasabb és jobb időben fogunk valószínűleg dűlőre juttatni. De az bizo­nyos, hogy a katonai perrendtartás sértő mivoltá­nak egyik legfőbb oka épen a hivatalos nyelv, a német. Mondom, idáig ez tűrt állapot volt; a törvényjavaslat 80. §-a azonban elismeri hiva­talos nyelvül a németet, sőt szolgálati nyelvül mondja ki a német nyelvet, és csak fentart bizo­nyos jogokat a magyar nyelv részére. De mond­hatom, hogy e törvényjavaslatban épen állani szuverenitásunknak ez a hathatós kelléke — bocsá­natot kérek a kifejezésért, de hirtelen nem tudom másként kifejezni — jóformán áruba van bocsátva, jóformán rendelkezésére van bocsátva Ausztriának és a közös hadseregnek. Azt mondja, — jól megfigyeltem és jól meg­olvastam ezt a paragrafust és ennek indokolását, — azt mondja : »A közös hadseregnek Magyar­országon felállított dandár- és hadosztály-bíró-

Next

/
Oldalképek
Tartalom