Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-300

300. országos ülés 1911 november ?8-án, kedden. 493 (Igaz ! Ugy van! jobb/elöl.) Soha bizottsági tag nem volt. A hirdetési üzemnek élén áll Szántó ur. Csak ugyanazt a jót mondhatom róla, mint az előzőkről, (Derültség.) hogy abszolúte nem lehet kifogása ellene. Egyáltalában nem volt soha bizottsági tag. Hogy mondhatja ezek után a t. képviselő ur, hogy napidijak miatt akarnak bejönni és a maguk ellátására akarják a városi üzemeket alkalmazni? Mindezen üzemek mellett vannak választott bizottságok, melyek teljesen ingyen dolgoznak, közérdekből felülvizsgálják a fuvartelep, a kenyérgyár, a hirdetésügy dolgait és végeznek munkát tökéletesen ingyen. Ezek után nem tudom, hogy a t. képviselő ur minő joggal mondta azt, hogy mi csak üzleteket akarunk csinálni és az embereinket akarjuk az üzemek révén ellátni. Be akarom fejezni, (Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl) t. képviselőház, miután nagyon későre jár. Sajnálatomra nagyon sokat, a mit el kellett volna mondanom, el kell hagynom. T. képiviselő ur, a sötét képben, melyet kifestett vagy kifestetett önmagának, (Derültség.) nem látta meg azt, hogy micsoda lényeges javulás van a városban. A t. képviselő ur pl. nem akarja tudomásul venni azt, hogy nagyon nehezen lehet osztályuralommal vagy üzérkedéssel meggyanusitani egy olyan törvényhatóságot, mely pl. egy olyan lakbérszabályzatot alkotott, mely egyenesen a háztulajdonosok érdeke ellen a lakók védelmére kelt. A t. képviselő ur az építési akczióban sem tudta meglátni azt, hogy az ismét egyenesen a házbéruzsora ellen irányul. Szolgálhatok még adattal. Az építési akcziónak eddigi három évi cziklusa alatt a főváros 1909 ősztől 1912 nyárig 5940 lakást építtetett, ós ehhez a felszabadult iskolabérleteket is hozzászámítva, kereken 7500 lakást, üzletet és raktárt bocsátott a közönség rendelkezésére, melyekben több mint 35.000 ember lakik. Pető Sándor: Nincs erre példa a világon! London tizedrészét sem csinálta. Ilyen nincs a világon! (Zaj. Elnök csenget.) Vázsonyi Vilmos: A beruházási költség kitett kereken 28 millió koronát. Helyes volt a t. képviselőtársam közbeszólása, hogy a világon nincs rá példa, hogy város ilyen rövid idő alatt a komniunizálás politikájával ennyit tett volna. 1909 őszétől 1912 nyaráig 42 iskola épült 900 tanteremmel, 31 millió korona kiadással. Bocsánatot kérek, egy városról, a mely ebben az irányban dolgozik; egy városról, a mely talált itt olyan állapotot, hogy minden üzem vállalkozóknak volt kiadva, hogy bankok és részvénytársaságok dirigálták a fővárost, (Ugy van!) hogy volt egy fővárosi kölcsöntárgyalás, a mikor a főpolgármesternek le kellett szállania a székéből azért, mert ő is érdekelve volt a kölcsönügyben, mint a kartellbankok igazgatósági tagja, mondom, mikor ilyen viszonyok után, a dicsőitett patricziusok és nobilik uralma után mi a légszeszüzemet kivettük a magánválalkozás kezéből; a vásárpénztárt kivettük két hatalmas bank kezéből; a mikor a két villamostelep mellé egy harmadik városi villamostelepet létesítettünk; a mikor csináltunk kenyérgyárat, olyan kenyérgyárat, a melyhez fogható, ha kibővittetik, nem lesz egyáltalában sehol sem; a mikor a szocziálpolitikai intézkedések egész sorát teszszük meg: akkor a t. képviselő urnak nem lehet ugy odaállítani ezt a közgyűlést, mint a mely csak üzleteket akar kötni. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy az a nagyszabású akczió is, a melyet Folkusházy tanácsnok ur tervezett, hogy az is az én bűnöm következtében dőlt dugába, mert én, mint Deus ex machina jelentem meg a tanácskozásokon, még pedig a Terézváros kültelkein nagy tömegekben lakó kazárok érdekében. Farkas Pál: Ezt mondta a Népszava is! Vázsonyi Vilmos: A Népszava épen nem mondta ezt, mert a Néj>szava jobban ismeri a kültelket, semhogy ott kazártörzset találna. (Derültség.) Különben etnográfiailag is nagyon nehéz volna azt megtalálni. (Derültség.) T_ képviselőtársam olyan javaslatot dicsőit, a melyet egyáltalában nem ismer, mert hiszen ő azt mondja, hogy megakadályozom azt is, hogy az közhírré legyen téve. Hát hiszen, ha megakadályoztam ezt, megakadályozhattam volna azt is, hogy ezt a javaslatot megismerhessék. De én szívesen megismertetem t. képviselőtársammal a dolgot és felvilágosítom őt. Arról volt szó, hogy 500.000 koronát ki akartak adni a pénzügyi és a közélelmezési bizottság meghallgatása nélkül. Hát ez egy kissé erős; ilyen autonómiát nem fogadna el a képviselő ur, én sem fogadtam el és a közélelmezési és a pénzügyi bizottság meghallgatását kértem. Ez egy nagyszabású akczió volt, a melybe amerikai módra látatlanba beleszeretett a t. képviselőtársam. Miből állott ez a terv? Ezek a bódék — mert akárhogy méltóztatik ezeket csarnokokká előléptetni — arra szolgáltak volna, hogy ott marhahúst, disznóhúst, disznózsírt, kolbászt, burgonyát, rizskását árusítsanak. Azt mondja a a t. képviselőtársam, hogy itt is az a czélunk. hogy el akarjuk helyezni az embereinket, hogy itt is üzletet akarunk csinálni, nagy részvénytársaságot. Felvilágosítom a t. képviselőtársamat, hogy a Eolkusházy-javaslatban is benne volt egy nagy élelmezési részvénytársaság alapítása. Ha már most üzérkedésről volna szó és ha azt akartuk volna, hogy a bódékban mérjenek marhahúst, rizskását stb., kitűnő alkalom kínálkozott volna állások szervezésére, mert lett volna egy nagyszerű marhahús-felügyelői állás, lett volna paczalintéző (Derültség.) és mindenféle igazgató. He mi nem ebből a szempontból bi-