Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-300

SOO. országos ülés 1911 számtalanszor hangoztattam, hogy • a vallásnál demokratikusabb gondolatot nem ismerek . . . Hock János: Helyes! Väzsonyi Vilmos: . . . mert az Isten fogalmából és létéből következik természetszerűen az emberi egyenlőségnek követelése, hangoztattam, hogy a hazánál demokratikusabb fogalmat nem ismerek, mert a haza mindannyiunk munkájának, erejének, verejtékének és működésének összefoglalása, (Igás! Ugy van!) s ebből kirekeszteni senkit sem lehet. És sohasem voltam taktikailag sem olyan ostoba, hogy én a reakcziónak a két leghatalmasabb eszmét, a hazát és a vallást átengedjem, mert a haza nekem is, mint demokratikus politikusnak, erőforrás, ós ha kell, még agitácziónális eszköz is, s a trikolor fehér lapjára én épen ugy felírhatom a magam vágyait, a magam követeléseit, a magam elveit, a magam szenvedélyeit, mint bárki, a ki bármilyen ősöktől származik. (Élénk helyeslés és taps a középen.) Nagyon előrehaladott az idő, fájdalom tehát, csak nagyon kevéssé válaszolhatok t. képviselőtársamnak. Az én t. képviselőtársam ugy állította fel a dolgokat, mintha a fővárosnál szakadatlanul üzletek folynának, mintha a főváros egy nagy, nyerészkedésre alakult társaság volna, beszél a klikkekről, stb., mintha ottan az ülések után az oszlopokról aranydarabokat törnének ki, és ugy vinnék haza. (Derültség.) Bocsánatot kérek, t. képviselőtársamat ismét félrevezették. Hát igen, mikor a törvényhatósági közgyűlés termébe annak idején beléptem, találtam ott egy törvényhatósági közgyűlést, a mely minden üzemet kiadott a maga kezéből, találtam egy törvényhatósági közgyűlést, melyben a pártok a szerint csoportosultak, hogy ki tartozik a légszesztársasághoz, hogy ki tartozik a városi villamos vasúthoz, . . . Hock János; Vagy a közútihoz! Vázsonyi Vilmos:. .. vagy a közútihoz, kinek az az elve, hogy bazalttal kell kövezni, vagy hogy ezzel szemben az aszfaltnak és a keramitnak tulajdonit-e előnyt. Az a jjolgárság, a Királyi Pál utáni korszak polgársága, a melyről a t. képviselőtársam megemlékezett, ezt a pártállás szerint való csoportosulást teljesen elégségesnek találta. Azután csináltak közgazdasági politikát • is, pl. nagy iparpártolási politikát. (Derültség balfelöl,) Boldogult Kőrössy József, a statisztikai hivatal volt igazgatója erről szép jelentést dolgozott ki. Találtak pl. egy lakkgyárt és nagy telket ajándékoztak neki iparpártolás czimén, pedig nem volt ott más, mint egy kutyaól és egy üst, (Derültség.) ez volt az egyedüli lakk ott, egyéb nem volt található. Azután csekély telekkönyvi feljegyzéseket elfelejtettek, a melyek a város jogát megőrizték volna és mindezt patricziusi kedélyességgel folytatták. Már most t. képviselőtársam azt mondja: én azzal a programmal léptem fel annak idején, november 28-án, kedden. 491 és ez számomra személyes kérdés, személyes megtámadtatás kérdése, hogy én harczolni fogok a panamák ellen, harczolni fogok a klikkek ellen, és ime,én lettem az összes törzsfőnököknek, — kérem, ez a szó az enyém — én lettem a törzsfőnöke: fő-törzsfőnök. Kérem, t. képviselőtársam én egy programmal léptem be a közgyűlésbe, ezért a jarogrammért dolgoztam, ennek a programmnak Ivedig veleje és lényege az üzemeknek várositása volt, ós a városnak a szocziálpolitikai irányiján való serkentése ós szorítása, és az összeférhetetlenség érvényesítése, az üzérkedés visszaszorítása. Iparkodtam egy városi pártot szervezni, többségi pártot, a mely e jjrogramm alapján áll, ez a városi párt 1906-ban alakult meg, — emlékezhetik rá, t. képviselőtársam — és midőn egy elvi kérdésben, a községi adózás kérdésében köztem és a párt között eltérés merült fel, mert én a községi adópótlék felemelését csak azok számára kívántam, a kik 100 koronánál több államadót fizetnek . . . Hock János: Progresszív alapon. Vázsonyi Vilmos: . . . akkor, t. képviselőtársam, én, a ki a törzsfőnökök törzsfőnöke akarok lenni és hatalmat gyakorolni, széjjelrobbantottam sajátkezűleg ezt a községi pártot. Hock János: Ügy van! Vázsonyi Vilmos: T. képviselőtársam pedig beleesik abba a hibába, a mibe még Hock J ános t. képviselőtársam is beleesett, a ki néha vendégképen el szokott hozzánk jönni egy-egy közgyűlésre, hogy beszél demokrata-többségről és uralomról. Bocsánatot kérek, én ilyent a fővárosban nem ismerek. Tisztázzuk csak a dolgokat. Én a magam kerületében, a magam kerületének bizottsági tagjaiőrt felelek, és felelek mindazért, a mi a főváros közgyűlésén történik, a mihez szavazatommal hozzájárulok. Semmi egyébhez nincs közöm, semmi egyébért felelősséget nem vállalok. Pártot én a főváros közgyűlésének keretében már nem ismerek, és semmiféle szervezetnek élén nem vagyok, még a harminezhatos bizottságnak sem vagyok se elnöke, se alelnöke, semmije. Ha pedig van az én szavamnak valamikor hatása, hát t. képviselőtársam, a klikknek mi adja meg a fogalmát? Az adja meg, hogy az a szervezet a közérdeket alárendeli a magánérdeknek. A klikk fogalmát az adja meg, hogy az a szervezet extraneusokat beereszteni vagy a műhelybe belenézetni nem kíván. Kérdem t. képviselőtársamat, hogy rám vonatkoztatva, mikor látta, vagy tapasztalta, hogy én bármilyen panamát, vagy bármilyen visszaélést, bármilyen üzletet támogattam volna. Én felhívom őt egyenesen, álljon elő, és mondja meg, hogy milyen ponton látta azt, hogy én valaha magánérdeket szolgáltam volna a közérdek rovására, és hányszor és elégszer látta az ellenkezőjét. Szmrecsányi György: Elég az, hogy látta ezt és nem üldözte. (Zaj. Elnök csenget.) 6ä*